2015. május 01. (péntek) 23:35 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel
A mai napom sem volt az a pörgős nap. Néha közbe kell iktassak egy-egy érdekesebb, eseménydúsabb napot, hogy el ne veszítsem a blogolvasóimat. Áttérhetnék a két, vagy több napi bejegyzésre, de nem igazán szeretnék. Napi bejegyzéssel kezdtem el, így is akarom folytatni. Reggel én kezdtem a napot, a munka ünnepnapján. Jasper, a hamburgi vendég a hétvégére elutazott. Helyette jöttek hatan. Úgyhogy most van vendég. Persze ez nem befolyásolja a napi tevékenységemet.
A délelőtt felvarrtam a hátizsákomra a legújabb felvarrót. Nicaragua kimaradt, ugyanis nem találtam felvarrót sehol. A costa ricai sem olyan, mint amit akartam. De be kell érjem azzal, amit találtam. Ha minden jól megy, még egy fog felkerülni két hét múlva. A többi majd kiderül. Ma egész nap ezen járt az eszem. Hogy miként legyen a folytatás. Rengeteg opció közül választhatok. Az elsődleges tervről kedden kiderül, hogy sikerül-e, vagy sem. Bárhogy is alakul, úgy döntöttem, hogy haza ugrom egy időre. Hogy mennyire, azon még gondolkodom. Van pár dolog, amit el kell intéznem. Sokan a Camino előtt mondták, hogy meg fogok változni az úttól. Hogy adni fog valamit az út, és a többi, és a többi. Nos, a Camino ezen a téren nálam nem ezt eredményezte. Mint említettem korábban, inkább hitbéli megerősítés volt, valamint magabiztossá tett. A következő utam, mely a Kanári-szigetekig vezetett, megtanított arra, hogy az életben mindig kell lennie B tervnek. A mostani utam, mely időben és távolságban is a leghosszabb, sok mindenre tanított. Többek között arra, hogy lehet bármilyen szép az a hely, ahol épp járok, legyenek nagyszerű élményeim, mit sem ér, ha nincs melletted valaki, akivel mindezt megoszthatod. Megtanított továbbá arra, hogy az ember életében a legfontosabb az, hogy akiket szeret, és akik fontosak neki, azokkal töltsön minél több időt. De a legfontosabb mind közül az, hogy az életben felmerülő problémák, kihívások, vagy döntések elől ne meneküljünk, hanem nézzünk velük szembe, és ha nem is tudjuk megoldani, tudjunk vele együtt élni.
Délután volt egy fél órás eső, melynek ideje alatt a függőágyban pihentem, Pataconnal. Hát nem édes? Remélem visszajöhetek két hét múlva, mert hiányozna a kis ördög fióka. Az új vendégek is egyből megkedvelték.
Estére tamal volt felszolgálva. Mexikóban, Guatemalában, és Hondurasban már ettem, itt sem hagyhattam ki. Ízre mindegyik más és más, de nem nagy a különbség. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik a legjobb. Persze Marvin szerint a costa ricai.
Este ismét mozizás volt. Ezúttal is én választottam filmet. A másik kedvencemet néztük, az Út a vadonba (Into the Wild) című filmet. A film egy megtörtént esetet dolgoz fel, melynek szereplője maga is rájön a végén az élete értelmére.
