2015. május 08. (péntek) 20:21 (UTC-6) - Drake Bay Backpecker Hostel

A tegnap estéhez még egy képet hozzáadnék. Épp írom a blogot a bárpultnál  ez a kedvenc blogoló helyem -, Jasper meg főzte a vacsoráját, amikor feltűnt egy méretes csótány. Akkora volt mint a telefonom. Nagyon nem zavartatta magát. Gondolom a mérete miatt a kisebb gyíkok meg sem közelítették. Szép lassan felmászott a falra, majd eltűnt a tetőn.

Az éjjel, körülbelül fél egykor Marvin telefonált, hogy érkezni fog két vendég. Az éjjel kellős közepén. Kicsit kómás fejjel elindultam a kiválasztott szoba felé, felhúzni az ágyneműket. Virian közben a megérkezett vendégeket kalauzolta, és intézte a papírmunkát. Természetesen reggelit is kértek, hat órai indulással, csak hogy mi se unatkozzunk. Patacon immár a harmadik éjszakáját töltötte a bezárt konyhában. Csak hajnalban kellett kiengednem. Reggeli után összetakarítottam, majd fél tizenegykor elindultunk Jasperral és Faustinoval. Célunk a környékbeli őserdő volt. Tutte is velünk tartott.

A velünk szemben lévő telken kezdtük. Füves, ligetes területen keresztül gyalogoltunk. Hosszúnadrág, gumicsizma, sapka, kiegészítve szúnyogriasztó krémmel. Faustino egyből el kezdte magyarázni a dolgokat. Mutatott egy bogarat, amely ha megtámadják, mérgező port lövell ki magából.

Majd jöttek a mindenhol jelen lévő termeszek, az általuk épített termeszvárral. Mely jelen esetben fordítva csüngött le az ágról. Apró porszemekből építik fel ezeket az otthonokat, melyeket egy-egy nagyobb esőzés néha átalakít.

Utunkat folytattuk, elérve az erdő határát. Rögtön egy termetes fába botlottunk, amely Faustino szerint néha egy népesebb majom kolóniának nyújt menedéket, otthont, és élelmet. Mellette megtalálható voltak a kis magoncok. El kell még teljen jó pár év, hogy hasonló magasságot elérjenek.

Átkeltünk egy kis patakon, majd egy füves, kaszált legelőre érkeztünk. Sajnos itt meg kellett váljunk Tuttétől, mert a közeli farm kutyái visszazavarták. A farm tulajdonosával váltottunk pár szót, majd folytattuk a túrát. Egy-egy gyümölcsfánál megálltunk, nassolni. A piros gyümölcsöt már korábban bemutattam. A másik, bumeráng alakú a guaba. Megbontva, vattaszerű édeskés anyaggal van beburkolva a magja. Ezt az émelyítően édes, vattaszerű anyagot eszik belőle ki. Nekem nem lett a kedvenc gyümölcsöm.

Ezt követően már beléptünk az erdő sűrűbb részére. Az ösvények szépen karbantartottak voltak. Az avar, a levelek, ágak el voltak takarítva. Látszik, hogy gondoskodnak a turisták biztonságáról.

Utam során gyakran tekintettem a magasságba, és a mélységbe. Előbbi esetben a liánok miatt, utóbbinál pedig a földön lévő lyukak miatt. Kiderült, hogy egy tarantula pók fajta készíti. Bepillantottam egyikbe, szerintem nem volt otthon a házigazda.

Faustino közben kereste, és mutatta az állatokat. Én pedig kiegészítettem a gyönyörű virágok fotóival. A majmot csak sokadik próbálkozásra sikerült lefotóznom. Hasonlóan a békához, mely az egyik legmérgesebb fajta Costa Ricában. Életveszélyes érintkezni a bőrével. Jó lehet neki, hisz a kígyók is elkerülik.

Utunkat folytatva, egy kisebb vízeséshez indultunk. Útközben újabb gyík fajtát, valamint másik mérges békát láttunk. A vízesés előtt egy kisebb medencét alakított ki a víz. Szerencsénkre, mivel megmártóztunk benne, lehűtve magunkat. A magammal hozott textil pelenka ezúttal kiválóan helyettesítette a törülközőt. Egyébként amióta ide érkeztem, sokszor a nyakamban van, mivel a párát rendszeresen le kell törölnöm magamról.

Ezt követően, egy darabig visszafele mentünk, majd egy bekötő útra tértünk. Mindenütt sűrű aljnövényzet, a liánok kuszasága. Egyik, másik úgy néz ki mint egy lánc. Találtunk egy fát, amelynek a termése úgy néz ki mint egy pohár. Faustino szerint régebben annak is használták az itteniek.

A tisztásra kiérve, már láttuk a házikót, ahol egy kis pihenőt tartottunk. A ház tulajdonosa Jose Louis. Ő az, aki mindig kölcsönkérte a kerékpárt. Két éve vásárolta ezt a területet itt az őserdőben, és varázsolta tisztára. Lassan a ház is elkészül.

Azért itt sem lehet egyszerű egy éjszaka. Teljesen nyitott tér. Mindenfelől. Bogarak, pókok, kígyók, vadmacskák, jaguárok. Egyébként ezeket leszámítva, teljes a nyugalom. Kaptunk egy kis nassolni valót, egy bögre limonádét, és kávét.

Elköszöntünk vendéglátónktól, majd visszaindultunk. Szebbnél szebb virágok, sűrű, zöld őserdő, mindenhonnan lelógó liánok. Tarzan nélkül természetesen. Utunkat egy-egy kidőlt fa keresztezte, melybe ügyesen utat vágtak.

Következett az erdő királya, azaz egy nagyon magas fa. Többen kellettünk volna hozzá, hogy átkaroljuk. Hasonló magasat csak Tikalban láttam. Ha belegondolok, mennyi ilyen óriás fát vágott ki az ember az idők kezdete óta. 

Volt olyan fa is, amely tüskékkel védekezett. Ezért tűnik lehetetlennek egy őserdőn történő átjutás. Meg kell küzdeni a liánokkal, az aljnövényzettel, tüskékkel. Kerülni kell a veszélyes állatokat. Stb.

Mielőtt elhagytuk az erdőt, még egy-két állatot, virágot megörökítettem. Végig párás volt a levegő. Mire hazatérek, hiányérzetem lesz, így kénytelen leszek a Budapesti Állat- és Növénykertbe, vagy a Kolozsváron található Botanikuskertbe menni dolgozni.

A megtett távolság soknak tűnt, de gondolom a hegyre fel- és lemászás miatt. Körülbelül hat kilométert gyalogoltunk. Gyönyörű dolgokat láttam, tapasztaltam. Bepillantást nyerhettem az esőerdő állat-, és növényvilágába.