2015. január 31. szombat 21:07 (UTC-6) - Cancún

Ahhoz képest, hogy hét óra időeltolódást, és közel 48 órás kialvatlanságot kellett pótolnom, viszonylag gyorsan megébredtem. Hét órakor már fent is voltam. Rajtam kívül még hárman alszanak a teremben.

A reggeli benne van a szoba árába, igaz csodákat nem vártam, de azért elég volt. Kevés, de annál változatosabb. A szobában ventillátorok (bár nem kell használni), valamint az ablakokon szúnyogháló. Így a szúnyogok ellen nem kell védekeznem. A konnektor teljesen más, még az U.S.A-ban használatostól is eltér. De szerencsére van átalakítóm, így gond nélkül töltök.

Reggeli után még gyorsan megírtam a blogadagot, majd irány a város. Kicsit körül akartam nézni. Nem terveztem sokáig, ahhoz képest az lett. Az óráimat már átállítottam a gépen, és a telefonon, de még nem álltam át igazán. Tudat alatt érzem még a jól megszokott időt. Térképet elfelejtettem magamhoz venni, így azon az útvonalon indultam el, amelyen tegnap jöttem a mikrobusszal.

A szállásom Cancún úgynevezett óvárosában van, nem a turisták részére felépített városrészen. Így olcsóbb a szállás, cserébe viszont tengerpart messze. Mindenki kocsival, vagy busszal jár. Én természetesen egyikkel sem, hozzászoktam már a gyalogláshoz. Átvágtam egy téren, szó szerint, mert gyalogátkelőhely nincs felfestve. A hely látszik a járdák miatt, de spóroltak a festékkel. Hogy bonyolítsam is a dolgot, lámpa sincs a gyalogosoknak mindenhol, a nagyobb kereszteződésekben eddig nem találtam. Akkor indulnak el a gyalogosok, amikor a párhuzamos autós forgalom megindul.

Megindultam tehát a tengerpartot keresve egy kerékpárúton. Indulás előtt napégés ellen intézkedtem, magara kentem a 30 faktoros krémet. Ujjatlan pólót vettem fel. Akkor még nem sejtettem ennek a végét. No de ne rohanjunk ennyire előre. Békésen lépegetek, amikor hirtelen mellettem megmozdul valami. Hirtelen azt sem tudtam micsoda. Aztán rájöttem, hogy csak iguána. Igaz, nem volt egyedül. Szépen fel voltak sorakozva az út mentén, egymástól 50-100 méterre. Napoztak, meg a szívbajt hozták rám. Az egyikkel majdnem harcolnom kellett az úthasználatért. Még jó, hogy ők nem szednek útdíjat.

Közben végig házak, rezidenciák, hotelek mellett mentem, amik elzárták a tengerpartot. Úgy voltak megépítve, hogy mindegyikhez tartozik egy rész part. Mentem tovább, hátha találok egy rést a rendszerben. Közben nézegettem a rendszámokat, és autó csodákat.

Kiszuperált jet sky is sok mindenre alkalmas. A növényvilág számomra teljesen új, bár azért egy-két mediterráni is jelen van. A tenger közelsége miatt a trópusi pára nem érződik.

Közben meglett a rés, sikerült kijutnom a tengerhez. A komphoz vezető közterület lett a befutó. Miután lejutottam, megindultam visszafele a parton. Útközben meg-megállva. 

Fehér homok, meleg víz, pálmafák. Mindez január 31-én. Mi ez ha nem polgárpukkasztás? 

A gyaloglás során meg lehet éhezni, ezért visszatérve a városba, bevettem magam a bevásárlóközpontba, és vásárlás közben enyhítettem éhségemen.

Tartottam egy kis átmenetet az ételek terén, nem akarok hirtelen olyanokat megkóstolni, amiket még nem szoktam meg. Majd szépen fokozatosan szoktatom a szervezetem. A csirkeszárnyak fűszerezése így is eltérő a miénktől. Vásárlás után vissza a hostelbe, tartottam még egy kis pihenőt. Továbbá az sem elhanyagolható tény, hogy elég rendesen leégtem. Úgy látszik kevés volt a krém, többet kell kennem magamra. A trikóm vonala látszik is rendesen. Holnap is van nap, igaz nekem egyelőre hosszú ujjú pólóban.

2015. január 31. szombat 08:48 (UTC-6) - Cancún

Elérkezett hát a nagy utazás ismét. Minden eddiginél izgalmasabb volt ennek az útnak az előkészülete, a várakozás. Mint említettem, a lefoglalt, megvásárolt repülőjegyen írták figyelmeztetésként, hogy meg kell lennie a vissza-, vagy tovább útra szóló jegynek, különben megtagadható az utazás, és a beléptetés. Ryan azt írta, hogy ők az AirEuropa-nál oldották meg a dolgot, elég volt csak a foglalást kinyomtatni, fizetés nélkül, utána három napon belül úgyis törlődött a foglalásuk, de akkorra ők már Mexikó területén voltak. Nálam viszont nem működött a dolog, nem tudtam foglalni, csak ha fizettem is volna. Gondoltam egyet, átmentem egy busztársaság honlapjára, mondom veszek egy jegyet Belize-be, február végére. Ott meg nem engedett fizetni. Teljesen kész voltam. Minden indulás előtt két nappal. Fogtam azt az oldalt, ahol a busz foglalásom látszódott a fizetés előtt, és kinyomtattam. Lesz ami lesz. 

Még mielőtt elindultam, ilyen látvány fogadott Domoszlón. Bíztam benne, hogy nem fogja akadályozni az indulásomat. A szüleim vittek fel a repülőtérre. Korán indultunk, hajnalok hajnalán. Nem is aludtam szinte semmit. Gond nélkül felértünk. Maradt bő két órám az indulásig. Becsekkoltam, nem kérték még a foglalás igazolását sem. Minden az útlevél alapján ment. Tehát az első akadály letudva.

A gépem Münchenig egy Bombardier CRJ 900 típusú volt. Kicsi volt az eddigi Airbus-okhoz képest. Az egyik utas meg is jegyezte, hogy hobbitoknak készült. Bő egy órás út után rendben leszálltunk Münchenben. Ezúttal is taps nélkül.

Iker épület lévén, át kellett mennem a kettes terminálról az egyesre. Busszal szállítottak át minket, majd be a terminál folyosóira. Nem volt viszont az átszállásnál átvizsgálás. Volt bő négy órám az indulásig. Mobilfeltöltés, ebéd, sör kóstolás (Münchenben kihagyni vétek). Továbbá ki tudja mikor eszem legközelebb rántott húst.

Következett a második becsekkolás. Ez is simán ment, továbbra sem kértek semmit. Kezdtem magam jobban érezni. Hát ha még ránéztem a cancúni időjárás jelzőre.

Közben végezték a leendő gépem előkészületeit. Ez már jóval nagyobb, minden eddiginél. Boeing 767. Amint a képen is látszik, voltunk egy páran. 

Szóval várt rám egy 12 és fél órás út. Több mint egy teljes műszak. Sajnos filmek terén nem álltam valami jól, mindössze két gyenge film volt a választék. Így maradtam a zenénél, ami viszont elég jó kis válogatás volt.

Szóval íme a teljes út szemléltetve, pillanatnyi helyzetjelentéssel.

Az ellátásra sem volt panasz. Már a reggeli gépen is volt felszolgálás. Itt is folyamatos volt az ital, és étel felszolgálás. Itt épp az ebédet szolgálták fel.

Próbáltam szundítani, többé kevésbé sikerült is, de nem volt azért az a nyugodt pihenés. Közben már az Atlanti-óceán felett jártunk bőven.

Ezután sikerült hosszabb időre bealudni, így mikor megébredtem épp a "vacsorát" szolgálták fel. Otthoni idő szerint hajnal kettőkor. Épp a Bermuda-szigetek felett jártunk, szerencsére a háromszög legenda maradt.

20:45-re meg is érkeztünk Cancúnba, eddigi legnyugodtabb landolás. Most sem volt taps, pedig megérdemelték volna. Hamar leszálltunk a gépről, azonban a határátlépés sokáig tartott. Még a gépen kitöltöttük a szükséges űrlapokat, így a vizsgálónak már csak át kellett azokat adnom az útlevéllel együtt. Egy mesztic menyecskét fogtam ki, de semmit nem kért el, csak ellenőrző kérdéseket. Majd a végén megkaptam az áhított pecsétet az útlevelembe.

A vámvizsgálat előtt megszabadultam a táskámban helyet foglaló pár élelmiszertől, mivel tiltó listán voltak. Nem akartam magamnak gondot. Átjutva a vámon is, némi pénzfelvétel, majd irány taxival a lefoglalt Hostel Mundo Maya.

A taxink egy mikrobusz volt, én előre kerültem a sofőr mellé. Utoljára szálltam ki. Miután megkaptam az ágyamat, gyors zuhany, majd hullafáradtan be az ágyba. Át kell állnom még erre mindenhogyan. Tovább beszámoló hamarosan.