2015. október 30. (péntek) 09:27 (UTC) - Dublin

Tegnap immár a szokásos ceremónia szerint, a szüleimmel megindultunk a Liszt Ferenc 2B terminál irányába. Ezúttal a keresztlányom, Hanna is velünk tartott. A reptéri rövid búcsúzkodás után megkerestem a választott légitársaság pultját, és feladtam a poggyászom. Ezután megindultam volna az átvizsgáló helységhez, azonban az átjáró terület le volt zárva. Egy elhagyott csomagot találtak, és a hatóság átvizsgálta. Természetesen mi türelmesen vártunk. Amíg várakoztam, felfedeztem a szolgálatot teljesítők között egyik volt kollégámat. Nem akartam megzavarni a munkájában, így a beszélgetés elmaradt, de jó volt viszont látni.

Amint átestem az átvizsgáláson, maradt egy bő háromnegyed órám a beszállásig. Fapados légitársaság lévén, a gép nem állt közvetlenül az épület mellé, hanem a távolságot gyalog kellett megtennem. Miután az utolsó jegyvizsgáló állomáson is túljutottam, már a Boeing 737-800 típusú gép is a helyén volt.

Mintegy három órás repülőút állt előttem. A felszállás után megpróbáltam pihenni egy kicsit, így nem sokkal később félálomba is szenderültem. Étel, ital felszolgálás ezúttal csak külön fizetség ellenében lett volna, így azt kihagytam.

Ezúttal a folyosó mellett ültem, így a fel-, és leszállás pillanatait nem tudtam nyomon követni az ablakon keresztül. A landolást követően a pilótát ezúttal is tapsvihar köszöntötte. A terminálba belépve, hosszú folyosón kellett végigmenni, mire az útlevélkezelőkhöz, valamint a csomagokhoz értem. A poggyászomat ismét szerencsésen viszontláttam.

Amint a csomagomat magamhoz vettem, és kiértem a kijárathoz, megláttam Istvánt, a várakozók között. Előtte nemsokkal érkezett, pont időben. Meg kell szoknom a baloldali közlekedést, ugyanis rögtön az autó úgynevezett "anyós üléshez" indultam, oda akartam beszállni. Körülbelül tíz perces autózás után meg is érkeztünk István lakásához. Dublin 15-ik kerületében van, a kertvárosi részen. Az alábbi képen kék ponttal jelölve.

A belváros tehát kicsit távolabb van, de busszal nem vészes. Az este további részében beszélgettem egy kicsit Istvánnal, és a lányával, Olíviával. Istvánnal a Camino óta nem találkoztam, így volt miről társalogni. Mindketten korán reggel szoktak kezdeni a munkahelyükön, így későig nem húztuk el a beszélgetést.

Természetesen reggel esős, párás időre ébredtem. István épp indult, így magamra maradtam. A jövő hét elején kezdek neki az álláskereséshez, és a többi elintézéshez. Addig akklimatizálódás, és a környék felfedezése. Mint kiderült, az önéletrajzom is át kell szerkesztenem. Szóval lesz teendőm. Miközben a blogot írtam, többször hallottam a sirály hangját. Kicsit távol vagyunk a tengertől (10-15 km), de azért eljönnek idáig. Már hiányzott a hangjuk. 

Itt vagyok tehát Dublinban. Ezelőtt egy fél évvel nem gondoltam volna, hogy e házakat fogom nézni, miközben a blogom írom. De a célunk eléréséhez nem mindig nyílegyenes az út. Vannak útkereszteződések, zsákutcák, sőt, néha körforgalmak is. A későbbiekben kiderül majd, hogy e kitérő melyik is volt. Addig is hetente, egy újabb bejegyzés vár titeket, többnyire pénteken. Most pedig irány a környék. Megnézem mi van a házakon túl.