2022. augusztus 14. (vasárnap) 18:14 (UTC+1) - Üllő
Annak ellenére, hogy nem ébredtünk korán, viszonylag hamar elkészült a csapat. Jöhetett a következő napi program. Ezúttal is velünk tartottak Móniék. Ahova pedig készültünk, az a Málta szigetének északi részén található Mediterraneo élménypark. Egy olyan hely, ahol a különféle tengeri, valamint egzotikus állatokat bemutatják egy-egy show keretében.
Taxival mentünk oda, s milyen kicsi a világ, egy ismerős magyar srác volt a taxis. Természetesen Móniék ismerték, nem én. A taxitársaság is ugyanaz a cég volt, mint ami Budapestre a közelmúltban bejött. Viszonylag hamar odaértünk, nem volt nagy forgalom. A jegypénztárnál sem volt tömeg, így gyorsan bejutottunk.
Az első programig volt egy negyed óránk, addig oltottuk a szomjunkat a helyi büfében. A delfinek voltak az első fellépők. Talán őket vártuk a legjobban. Egy nagy medence lépcsőzetes partján foglaltunk helyet, fejünk fölött árnyékoló ponyva volt kifeszítve, ezáltal kellemes, elviselhető volt a hőség. Nem telt el sok idő, már be is jöttek az első delfinek. Utólag kiderült, hogy ők még fiatalok voltak.
Próbáltuk őket úgy fényképezni, hogy ne menjünk közel a korláthoz. Egyszerűen gyönyörűek voltak. Pár perces bemutatkozás után megérkeztek az idomárok is. Két fiatal hölgy, két fiatal delfinnel innentől kezdve elkápráztatott minket.
Csak ámultunk és bámultunk mindannyian. Annyira ügyesek voltak, mi pedig annyira boldogok, hogy mindebben részünk lehetett. Olvastam korábban sok beszámolót, hogy a világ különböző pontjain milyen álszent módon bánnak az állatokkal, turista attrakcióként mutogatva őket, de ezt most nem éreztem.
Ahogy ott ültünk Chilivel, s néztük az előadást, mindkettőnk szemébe belement valami. Nem tagadjuk, egy-egy pillanatra elérzékenyültünk mindketten. Nem tudnánk megfogalmazni mit éreztünk, de amit közben átéltünk, az gyönyörű volt. Próbálom egy rövid videóval bemutatni, de ez lehetetlen feladat.
Közben telt az idő, s mi annyira szerettük volna még sokáig élvezni a produkciót. A két fiatal delfintől elbúcsúztunk, s jött egy felnőtt helyettük. A show pedig folytatódott. Már csak egyedüli bemutató volt, de az is nagyon élményekkel teli.
Sajnos a bemutatónak vége lett, hiába néztük volna még tovább. Lehetőség volt arra, hogy egy közös képet készítsünk a delfinnel. Kezdetben csak Emmát gondoltuk, de annyira nagy élmény volt, hogy mi is rávettük magunkat. Ki tudja, mikor kerülne sor még egyszer hasonlóra. Megkaptuk a rövid tájékoztatást a fényképezkedés menetéről, majd jöhetett a nagy találkozás.
Érdekes volt a delfin bőrének érintése. Félve tettük rá a tenyerünket, s olyan se nem nedves, se nem száraz volt. Bakancslistás volt a delfin megérintése, így már csak egy helyen szerepel a delfin, mégpedig egy vitorláshajóval versenyt úszva. Bízom benne, ez az álmom is hamarosan teljesül.
Következő helyszín a terrárium volt, mégpedig a "kedvenceimekkel". A bemutatást végző srác annyira gyorsan, s olyan fura akcentussal, hogy nagyon oda kellett figyelni mit mond. Bár magam arra is kellett koncentrálnom, hogy minél távolabb kerüljek a csúszómászóktól. Nem úgy mint Chili.
A hüllők után jöttek a másik kedvenc állataim, mégpedig az arapapagájok. Óriási showt nyomtak ők is. Volt ott kötélmászás, zenére mozgás, itt a piros - hol a piros játék. Nagyon ügyesek voltak. A bemutató srác szintén az előbbi volt, így már lassan hozzászoktunk a beszédtempójához.
Utolsó előtti attrakció a coati, azaz az ormányos medve volt. Szegénynek nem volt valami sikere, pár pillanat után otthagyták a látogatók. Főleg fel, le mászkált a mászólétrákon, miközben elmondták róla a tudnivalókat. Mindenesetre páran ott maradtunk, megtisztelve őt is. Nem mintha nagyon foglalkozott volna vele, ha mi is odébb állunk.
Végül elérkeztünk az utolsó bemutatóhoz, mégpedig az oroszlán fókához. Rövidebb volt, mint a delfin show, de azért nagyon ügyes volt a fóka is. Kapott is tapsot és jutalom falatokat rendesen. Főleg az utolsó mutatványnál, amikor integetve elbúcsúzott tőlünk.
Délután öt óra körül járt az idő, mire végeztünk a fóka bemutatóval. Nagyszerűen éreztük magunkat, nem bántuk meg, hogy bevettük a máltai látnivalók sorába. Még egyszer köszönjük Móninak és Zolinak, hogy mindebben segítettek. Visszaérve hozzájuk, a hőmérséklet is alábbhagyott egy kicsit, de azért jó volt a klimatizált helységekben. Az előttünk álló többi nap is hasonló hőmérsékletűnek ígérkezett.
Kicsit megpihentük, lezuhanyoztunk, s nekiindultunk Marsaskala központi részéhez, a kikötőhöz. Aznap este volt ugyanis a fesztivál záró napja. Mi pedig azt sem hagyhattuk ki.
