Minden kedves blogolvasómnak kívánok nagyon boldog, békés karácsonyi ünnepeket, valamint örömökben, szerencsében gazdag boldog új évet! 

2014. december 17. (szerda) 18:03 - Domoszló

Mint ahogyan a kép is szemlélteti, lennie kell egy ember életében B tervnek is. Az én életem sem kivétel. Mint korábban említettem, ha nem jönne össze az Óperenciás hajóval történő átszelése, akkor jönne a B tervem. Azaz a repülőút. Amikor egy héttel ezelőtt ültem a többiekkel a kikötői kocsmában, éreztem, hogy itt az ideje a B tervnek. Két választás elé kerültem. Vagy ott maradok Las Palmasban, és nézek repülőjegyet Cancúnba (Mexikó), vagy hazajövök, és otthonról teszem ugyanezt. Minél későbbre veszem meg a repülőjegyet, annál kevesebbe kerül. Így az első lehetőség nem igazán tűnt jó megoldásnak, mivel a napi megélhetés a Kanárin jóval költségesebb mint odahaza. Továbbá ha mégis megvettem volna a repülőjegyet Las Palmasból, akkor a kikötőt el kellett volna felejtenem. Nem lett volna jó akkor hajót találnom, amikor már zsebemben a repülőjegy.

Szóval maradt a hazautazás. Kiegészítve azzal, hogy itthonról megpróbálom előre leszervezni az önkéntes munkalehetőséget is. Nem elhanyagolható továbbá az a tény sem, hogy az ünnepeket itthon töltöm, szeretteim körében. Januárban pedig új év, új lehetőség kezdődik.

Szóval nekiláttam az önkéntes munka böngészésnek. Cancún környékén több lehetőséget is találtam. Az egyik különösen tetszetős. Fel is vettem velük a kapcsolatot, vissza is írtak. Jelen állás szerint február 06-tól tudnak fogadni. Egy farmról van szó, ahol biztosítva lenne a szállásom, és az étkezésem. 4-5 hétről lenne csak szó. Ez az idő elég lehet egy újabb munkalehetőség felkutatására, és leszervezésére.

Következhet a repülőjegy. Erre is több lehetőségem van. Budapest - Cancún között közvetlen járat nincs, ezért minimum egy átszállással tudok kijutni. Másik lehetőség Bécs - Cancún, szintén minimum egy átszállással. Mivel januárban továbbra is kell a télikabát, ezért a bécsi indulás kilőve. Amúgy is korán indulna a járat Bécsből, előtte lévő nap kellene oda kiutaznom. Marad tehát a budapesti indulás. A kabátom pedig az elkísérő családtagoknál. Az eddigi legjobb ajánlatot a Condor légitársaság tette közzé.

Igen, jól látjátok. Budapest - Cancún 317 HUF! Sajnos amint rákattint az ember, az összeg hirtelen a valós összegre vált át. Valószínűleg valami rendszerhiba lehet. Tehát a Condor ajánlata Budapest - Frankfurt - Cancún. Kedvező dátum: 2015. január 29. Több mint valószínű, hogy ez lesz a befutó.

Hogy addig mit csinálok? Úgy döntöttem, hogy az indulásig folytatom az Országos Kéktúra útvonalának bejárását. Így a blogra is tudok majd miről írni, addig sem kerül hibernálásra. Január végétől pedig újra teljes gőzerővel!

2014. december 11. (csütörtök) 11:13 - Domoszló

Szóval ott fejeztem be, hogy ültünk a bár teraszán, és beszélgettünk. A többiek úgy döntöttek, hogy folytatják a hajó keresést. Én úgy döntöttem tartok egy kis pihenőt, és hazaugrom az ünnepekre. Folytatom majd az utam, de majd repülővel szelem át az óperenciást. Az óceán áthajózásának álma nem itt és nem most fog teljesülni.

Szóval ültem a bárban, felmentem a skyscanner oldalára, és már meg is vettem a jegyet Budapestre, Madridon keresztül. 03:15-kor indult a gépem Las Palmasból, addig volt bő tizenkét órám. Ryan fizetett egy kört, majd elbúcsúztam tőlük. Készpénzt már nem akartam felvenni az automatából, így kártyás fizetések következtek. Útban a buszpályaudvar felé betértem egy vendéglőbe. Hosszú út állt előttem, rendeltem egy teljes menüt.

A második képen valami por látszik, melyet a levesbe kellett szórni. nem igazán értettem a pincér srácot, de valami erőt mutatott, hogy erős lesz tőle az ember. Szükségem is volt az erőre. 

Miután a csokifagyit is elfogyasztottam, elindultam a buszpályaudvar felé. Végig az óceán parton. Vegyes érzelmek kavarogtak bennem. Bánkódtam, de örültem is a történtek miatt. Ahogy beértem a pályaudvarra,már indult is a busz a repülőtérre. Megérkeztem, majd átöltöztem, és átcsoportosítottam a cuccaimat. Ismét kistáska, nagytáska volt a felállás.

Szereztem magamnak egy poggyászkocsit, majd kényelembe helyeztem magam a padokon. Hajnal egy óra magasságában becsekkoltam az Ibéria 6971-es járatra. Az Airbus A321-es géppel két óra negyven percig tartott az út Madridba. Nagyrészt aludtam az úton, vagy legalábbis megpróbáltam.

Megérkezve Madridba, át kellett mennem az érkezési oldalról a J beszálló kapuhoz. Az óriási repülőéren folyosókon, lépcsőkön, majd útlevél vizsgálatokon keresztül vezetett az út. Vonattal egy megállót kellett menni, mire az átszállási ponthoz érkeztem. A csomagommal nem kellett foglalkozzak, azt intézték.

Miután becsekkoltam az Iberia 3120-as számú járatára, beültem reggelizni az egyik étterembe. Kb. fél órám volt a beszállásig. Közben láttam, amint a Bécsbe induló Airbus A319-es gépem a helyére beáll.

Elfoglalva a gépen a helyem, épp láttam, amint a csomagomat rárakják a szalagra. Tehát ez is rendben volt. Közben megnéztem az ülésszámokat is, és valóban nincsen a repülőgépeken a 13-as sorszám. 

A felszállás után ismét elszundítottam, majd az ébredés pont az Alpok felett ért. Hatalmas kiterjedésű, havas, kopár sziklás hegyvonulat. Nem semmi látvány volt. Majd a hegyek elmaradoztak, és a kapitány jelezte, hogy hamarosan a landolás következik. 

A földetéréskor ismét elmaradt a tapsolás, pedig szépen letette a gépet a kapitány. Megérkeztem tehát a bécsi Schwechat repülőtérre. 11 óra 40 perc volt. A tervem az volt, hogy busszal utazom tovább Budapestre. De előtte leteszteltem a repülőtéren lévő, nemzetközi gyorsétteremben, hogy a világhírű szendvicse ugyanolyan ízű-e. A válasz igen. Eddig Las Palmas kivételével mindenhol ugyanolyan.

A két társaság közül az egyiknél már nem tudtam jegyet rendelni, de a másiknál sikerült. A jegyet online lefoglaltam, fizettem, majd a jegyet a telefonomra lementettem. 15:30-kor már rajta is voltam a Budapestre tartó buszon. Jut eszembe. Azért éreztem a hőmérséklet különbséget a nyári túranadrágomban, valamint a póló, pulóver, esőkabát összeállítású felsőruházatomban. Budapestre 18:15-re megérkeztem, majd a 18:45-ös buszjárattal tovább Gyöngyösre. Onnan a szüleimmel haza Domoszlóra.

2014. december 09. (kedd) 14:03 Las Palmas

Reggel ébredés a hajón, éjszaka horkolás mentes volt.  Az orrkabinban rajtam kívül még Csaba és Johnny aludt.  Patrick külön kabinban, Evaline és Ryan egy másikban. Viszonylag későn ébredtem, lehetett vagy nyolc óra. Patrick már talpon volt, de mire kijöttem a kabinból, már elment. Johnny is hamar eltűnt. A többiek még aludtak. Főztem egy kávét, majd kivittem a szemetet. Lassan felébredtek a többiek is, Evaline készített reggelit.

Reggeli után Csaba is elment, én is kiugrottam a bárba feltölteni a blog adagot. Patrick legénységet toborzott, bár nem sok eredménnyel. Mint említettem Cristina csatlakozni fog, ma költözik be. Közben mire visszaértem, jött egy holland srác, hogy csatlakozna az úthoz. Eltöltött vagy fél órát köztünk, közben beszélgettünk. De nála is hátra volt a Patrikkal való személyes találkozás.

Ígértem pár adatot a hajóról, de sajnos nincs típus leírás itt a hajón. A hajó paramétereit megkaptam, melyhez úgy döntöttem, hogy az internetről a típusa alapján leszedek még pár adatot. Az út során lesz időm arra, hogy mindent részletesen leírjak. Gondoltam még ekkor.

Közben Patrick is visszaérkezett, megbeszélt a holland sráccal egy találkozót. Továbbá közölte, hogy nem találkozhatunk a régi személyzet tagjaival, mert mindenkit megfertőznek a gondolataikkal. Csodálkozva néztünk egymásra. Nem tudtuk hova tenni a dolgot. Én közben kiugrottam a városba, elintézni pár dolgot. Közben Johnny nem érkezett még vissza. Beszélgettünk az időközben csatlakozó Cristinaval, és kiderült, hogy nem tud úszni. Patrick, Csaba és Cristina elmentek a partra, és letesztelték Cristina úszni tudását, és valóban gyenge volt. Vagy még annak sem nevezhető. Nem mert beljebb menni annál a pontnál, amikor még leért a lába. Patrick így nem igazán akart volna neki indulni, így megegyeztek, hogy holnapra eldöntik, mi legyen.

Estefelé volt egy kisebb vita Patrick és Evaline, valamint Ryan között. Történt ugyanis, hogy az utóbbiak együtt akartak vacsorázni a bárban a régi személyzet tagjaival. Ez nem tetszett Patricknak, mert szerinte a csapatnak együtt kell működnie mindenben. A vacsorát is együtt kell elkölteni, szóval Evaline és Ryan maradt, együtt vacsoráztunk, csatlakozva hozzánk Cristina is. Johnny még továbbra sem volt a hajón, ami már nekem kezdett feltűnő lenni. Csaba főzött vacsorára egy zöldséges, gombás, rizses finomságot.

Vacsora után Cristina és Csaba elmentek, mi meg nekifogtunk pókerezni. Zsetonok helyett tésztával. Ezt látták volna Las Vegasban. Tészta Holdem. Tizenegy körül lámpaoltás volt, de Cristina és Csaba, valamint Johnny még nem voltak a hajón. Furcsálltam a dolgot, mivel holnap az utolsó nap, bevásárlás, takarítás várt ránk. Cristinara pedig egy utolsó lehetőség, hogy bebizonyítsa úszni tudását.

Már javában elmúlt hajnal egy óra, amikor veszekedésre, nagy zajra ébredtem. Johnny és Cristina jött be, vitték a cuccaikat. Csaba sehol. Senki nem mondott az elején semmit, csak pakoltak. Látszott a teljes zavarodottság rajtuk. Később kiderült, hogy Patrick várta őket a sötét külső fedélzeten, és nekitámadt Csabának. Számon kérte tőle, hogy miért ilyen későn érkeztek meg. Megvádolta őket, hogy biztos valamin szövetkeztek a régi személyzettel. Szó szót követett, mire Patrick lökdösni kezdte Csabát, majd kilökte a fedélzet szélére, és egy fémcsővel felé csapott, eltalálva Csaba kézfejét. A többit már Johnny állította le. És itt volt az a hang, amire felébredtem.

Az előbb leírtakat Csaba mondta el nekem, mikor már visszajött a kikötői rendőrség járőrivel. Adatfelvétel lett, iratok elkérése, közben én hoztam ki Csaba cuccait. Ryan csak kidugta a fejét, de vissza is ment a kabinjába. Közben Johnny és Csaba a rendőröknek elmondták a történteket, Patrick ezt tagadta. Közölték a rendőrök, hogy másnap keresni fogják Patrickot.

Végül az lett az eredmény, hogy Cristina, Csaba, és Johnny elhagyták a hajót. Előtte Csaba megkért, hogy mi is jöjjünk el, mert Patrick veszélyes, paranoiás, agresszív, idegbeteg. Ez azért elég hirtelen jött. Főleg, hogy erre ébredtem. És nem is tudtam minden részletről.

Egész éjjel nem aludtam, csak forgolódtam. Közben bejött a kabinomba Evaline, és megkérdezte mi történt. Mire elmondtam, amit akkor tudtam, Ryannal hosszasan beszélgettek a külső fedélzeten. Patrick a kabinjában volt.

Reggel Patrick elmesélte nekünk a történetet, teljesen az ő szemszögéből. Csabát állította be bűnösnek, hogy szövetkezik a többiekkel ellene, bomlasztva a csapat egységét. Volt egy kisebb szünet reggel, hogy eldöntsük, hogyan tovább, majd mindhárman bejelentettük, hogy elhagyjuk a hajót. Patrick tudomásul vette a dolgot. Gyorsan összeszedtük a holmikat, és elköszöntünk. A bárban már mindenki ott volt, az egész személyzet. Tizenegy fő velem együtt, továbbá két fő, aki majdnem csatlakozott.

A képeken három fő kivételével mindannyian rajta vagyunk. Bár mindnyájunkat megviselt az eset, de örültünk is ugyan akkor. Örültünk, hogy ez most derült ki Patrickól, nem pedig a nyílt vízen, távol mindentől, és mindenkitől. Belegondolni is rossz, hogy mi lett volna. Egyben viszont igaza volt. Amikor mondta, hogy mindenkit megfertőznek a többiek, ha találkozunk velük. Igen, meg is fertőztek. Csak Patrick volt a gazdatest.

2014. december 07. (vasárnap) 21:08 Las Palmas

A mai nap kivételes nap. Először is a hajótalálás miatt ugyebár. Ráadásul ma két bejegyzés is keletkezett. Egy délelőtt, egy most este. Szóval kezdem az elején. Ugye tegnap nagyon magam alatt voltam. Ha lehet azt mondani, akkor ez a nap volt az eddigi időszak mélypontja. Igaz, a nap végére rendbe raktam a dolgokat. De mégis azt kell mondanom, a lehető legjobbkor jött a hajó.

Tehát megérkeztem a bárba, jóval a megbeszélt idő előtt. Rendeltem egy tejeskávét, és megírtam a blogot. Közben társam is akadt.

Majd jött Csaba, és elmesélte a történetet. A lényeg, hogy az indulás a tervezett időponttól eltérően módosult. Mert kiderült, hogy az ivóvíz-, valamint a mosakodásra, mosogatásra szolgáló víz tartálya sérült, eresztette a vizet. A kapitány ezt indulás előtt mindenképpen meg akarta javítani. Folytak a munkálatok, melynek során két srác igencsak kivonta magát a munka alól. Majd miután a kapitány megkérte őket a munka folytatására, jött az, hogy miért nem indulnak már. Csatlakozott hozzájuk egy csaj is. A lényeg a lényeg, hogy a kapitány úgy döntött, hogy velük nem folytatja tovább az utat. Hármójuknak menniük kellett. Ekkor jött Csabának ötletként, hogy nekem szól. A kapitány amúgy is megbízta őt a teljes körű ügyintézéssel. Így nagy esélyem volt. De előtte azért várt még rám egy személyes beszélgetés.

Meg is érkezett Patrick, a kapitány, és egyben az Oberon nevű hajó kapitánya. Beszélgetünk szerintem egy fél órát, persze Csaba nélkül. Kérdezgetett honnan jövök, hova tartok, mit dolgoztam, miért megyek, stb. Elmondta az elvárásait, azt, hogy mi várható. Beszélt a hajóról, a családjáról. A jövőben chartereztetni akar, ez most a próba út. Itt él a családjával a Kanárin.

A végén elmondta, hogy ha úgy gondolom, részéről nem akadály a csatlakozás. Azt hiszem, a pozitív benyomásnak azért része volt a vízirendőrségnél eltöltött időm is.

Ezután a táskámmal megindultam a hajóhoz, ahol megismerkedtem a személyzet épp eltávozóban lévő tagjaival, valamint a maradó személyzettel.

Rajtam kívül még két hely kiadó, így eddig hatan vagyunk. A készlet nagyjából megvan, de azért pár dolgot (élelmiszer) még venni kell. A ruháimat kimostam, és immár a hajón szárítom. Következzék pár fénykép az elkövetkező bő egy hónapra otthont adó hajóról.

Mint látható még búvár felszerelés is van. Horgászbotok is, ugyanis az elkövetkező időszakban, ha Isten is úgy akarja, sok halat fogunk enni. Esett pár szó az útról is. Párokban leszünk osztva. Maga a hajó autopilot rendszerben fog működni, azaz előre beállított koordináták alapján fog haladni. Ez addig működőképes, amíg az elektronika ép. Ha nem, akkor jön a kézi navigáció. Tehát a párokhoz visszatérve. Három órás beosztásba lennénk, ha meglennénk az összesen. Egy páros a külső fedélzeten tevékenyen részt vesz a vezetésben, őrködik, éjjel, valamint viharban mentőmellénnyel, valamint stabilan kikötve. A fedélzeten amúgy körbefut egy kötél, amihez szintén kötéllel magunkat rögzítjük. Egy páros a belső térben készenlétben van, a többiek alszanak. Éjjel csak azok lehetnek a fedélzeten, akik vezetnek. Nappal is fogunk aludni, mert kipihentnek kell lenni. Minden páros a feladatokban is körforgásban részt vesz. Mégpedig takarítás, főzés, stb. Minden le is van szépen írva.

Most pedig a személyzetről pár szó. Patrick a kapitány Belgiumból. Evelina a kormányos Svédországból. Ryan az Egyesült Királyságból. Johnny az USA-ból, azon belül is Alaszkából. Valamit Csaba és jómagam Magyarországról. Csatlakozik még hozzánk holnap Cristina Észtországból.

Miközben Johnnyval vacsorára tortillát, valamit lencsefőzeléket főztünk, a többiek  beszélgettek. Patrick a piros pólós.

A legjobb dolgot még nem is említettem. Az egész útról egy dokumentumfilm fog készülni. Három kamera, mikrofonokkal, közel egy hónapon keresztül. A hétköznapjaink, az egyes munkafázisok, a gondunk, bajunk mind mind rögzítésre kerül. Olyan része is lesz, hogy egy kamerával a kezünkben elmondjuk az aznapra kapott kérdésekre a választ. Természetesen mindezt angolul. Amúgy ahhoz képest, hogy ezen a nyelven zajlik a kommunikáció, elég jól megy. Bár azért egy pár pillanatra gondban voltam, amikor Patrick szerelés közben a lapos fejű csavarhúzót kérte. De így fogok ebben is fejlődni. Mély víz ez kérem szépen. Akár csak a vitorla alatt majd.

Szóval ennyi így elsőre. Holnapra megkapom Patricktól az Oberon adatait, paramétereit. Készítek belőle egy bejegyzést. No meg a felszerelésről Szerdáig minden bemutatásra fog kerülni. Most megyek, elfoglalom a helyem. Az orrészben lévő kabinban alszom, a bal felső ágyon. Olyan érzésem van, mintha a Duna motoroson lennék. Még a végén Miki is csatlakozik.

Egyszóval ha lehet szót keresni, azt mondanám a legtökéletesebb hajót találtam meg. Jó a személyzet, viszonylag nagy hajó, fiatal hajó (14 éves), és ráadásul dokumentálva lesz. Nem győzök hálát adni neked Istenem.

2014. december 07. (vasárnap) 09:30 - Las Palmas

Tegnap épp hogy befejeztem a blog bejegyzést, amikor jött egy SMS Csabától. Üzent, hogy még nem indultak el, továbbá van esély a csatlakozásra. Ugyanis három ember meggondolta magát. Találkozzunk ma délelőtt 10 órakor a bárban. Teljesen felpörögtem! Egész éjjel alig aludtam, csak forgolodtam. Itt állok a küszöbön. Már csak egy lépés választ el. Ráadásul ismerőssel mennék, nem lennék annyira egyedül. Pont ma lesz két hete, hogy megérkeztem a Kanárira. Ha sikerül feljutnom a hajóra, szilveszter tájékán érném el Saint Lucia-t. Bő három hét az út. Addig semmi kapcsolat a bloggal, közösségi oldallal. A hajón rádió, valamint segélyhívó van. Tehát ha nem jelentkeznék ma, az azt jelenti hogy sikerült elindulni. 

Egyszóval itt az idő, mindjárt kiderül. Három hét múlva, vagy nemsokára jelentkezem.

Na újra itt vagyok! Ez már délutáni bejegyzés! Jelentem a belga lobogó alatti Oberon legénységének tagja lettem! A kapitány, a szintén belga Patrik felvett! Szerdán indulunk! Kipakoltam, ma már a hajón alszom! Holnapra összeállítok egy bemutató blog bejegyzést! Most irány vissza! Egyszóval nagyon boldog vagyok! Köszönöm Istenem!

2014. december 06. (szombat) 21:52 - Las Palmas

Feltűnően csendre ébredtem ma reggel. Nyolc óra volt, de olyankor már zajos szokott lenni az utcai forgalom. Aztán rájöttem a csend okára, szombat volt. Igen, megint időzavarban vagyok. Összefolynak a napok.

A szokásos reggelizőhely, csak most az akciós croissant-ból volt három darab. Reggeli után beugrottam pár lapot kinyomtatni a pendrive-ra mentett hirdetésemből. A kikötőbe érkezve gyorsan szétnéztem, hogy van-e új hajó. Majd beugrottam a kocsmába, kiragasztottam a plakátot, meg nézegetni a potenciális kapitányjelölteket. Közben befutott Csaba és Johnny. Kiderült, hogy technikai hiba miatt csak ma indulnak. Kis beszélgetés következett, mely során bátorítottak, hogy ne adjam fel a reményt. Miután elköszöntem tőlük, ismét a kikötő felé vettem az irányt. Szétnéztem minden részén, ott is, ahol még nem jártam. Még egy hirdetőfalra ragasztottam plakátot.

A világ minden részéről lehet itt hajót találni. Japán, Ausztrál, Egyesült Államok, Német, Svéd, Seychelle-szigetek, stb. Van választék bőven, csak bárkit kérdezgetek, sajnos vagy itt telel, vagy már tele van, vagy nem is keres személyzetet, mert csak annyian mennek, amennyien vannak.

Közben a parton télapó csapat röplabdázott. Apropó télapó. Reggel nem találtam a cipőmben semmit, így várnom kellett tovább a meglepetésre. A délutáni vásárlás során ez be is következett, mert "valaki" a bevásárló kosaramba helyezte a kanári csokimikulást.

Szétnéztem a nyíltvizű kikötőnél is. Itt csak horgonyokon állnak a hajók. A partra a kis csónakjukkal jutnak ki. A nap folyamán többször oda-vissza jártam a kikötőben. Megnéztem az érkező hajókat is. Semmi eredmény.

Nap végén még egyszer benéztem a bárba (sokszor írtam már kocsmát), de nem voltak vevők a táblámra. David nyugtat, hogy fogok találni hajót. Mindenki nyugtat. Már csak magamnak kell megnyugodni. Minden úgy lesz, ahogyan lennie kell. Akkor, amikor ott az ideje. Holnap is van nap, így a hostel felé vettem az irányt. Oda is megérkezett a karácsonyi hangulat.

2014. december 06. (szombat) 10:06 - Las Palmas

Szóval tegnap ott hagytam abba, hogy vártam a kikötőben, mégpedig délután három óráig. Időközben Kiril is befutott, Ametsnak viszont továbbra sem volt híre. Biztos más kikötőben próbálkozott. Befutott viszont egy belga csaj és egy francia srác. Mindketten artisták, és Costa Ricába készülnek. Átadtam nekik a Tenerife térképet, adtam hostel ügyben egy-két tanácsot, majd indultam az Armas jegyirodájába.

A jegyvásárlás gyorsan, zökkenőmentesen lezajlott, bár nem kis zajt keltett az iskolás csoport. Több osztály lehetett, időnként füttyel próbálták őket csendesíteni. 

Időközben Csaba a közösségi oldalán jelezte, hogy indulásra kész. Sok sikert neki. Méder Áron szavaival élve, "Békét és szelet"!

Szóval jegy megvolt, csomagot beadtam, majd irány a komp fedélzete. Sokkal többen voltunk, mint legutóbb. Nagyon nem is találtam olyan helyet, ahol egyedül ülhettem volna. Beültem a terembe, feltöltöttem a telefonom, majd egy kicsit ücsörögtem a fenti fedélzeten, gyönyörködtem az óceánban, valamint a naplementében.

Közben eljött mellettünk a testvérkomp, amelyiken nemrég még én is jöttem Tenerifére.

Mivel egy kicsit késéssel indultunk el, így természetesen késve is érkeztünk meg Las Palmasba. Már sötét volt, amikor feltűntek a város fényei. A kikötőbe bemenetel szép lassú tempó volt, én végig a  külső fedélzetről szemléltem a manővereket. Időközben a kikötő őrség hajója is feltűnt mellettünk.

A kikötéshez közeledve az emberek elkezdtek sokasodni a kijárat előtt. Kicsit tömegnyomor kezdett kialakulni, jobbnak láttam távolabb várakozni. Mikor már jóval kevesebben lettek, elindultam én is. A parton már várt minket a csomagszállító autó is, ahol a tömegjelenet megismétlődött. Csak annyit kellett volna tenniük, hogy szépen két részre oszlanak, és teret engednek a csomagot rakodóknak. Miután a csomagom kézhez vettem, elindultam a törzshelyem felé, a kikötői kocsmába. Bő háromnegyedes óra volt az út.

Beérve a kocsmába, a hirdetésemnek csak a hűlt helyét találtam. teljesen letakarították a hirdetőtáblát, csak pár új hirdetés volt rajta. Holnap kénytelen vagyok újat kitenni. Tenerifén is hagytam kettőt, igaz azok kézzel írtak voltak. Rendeltem egy nagy korsó Tropical-t, majd irány a régi, jól megszokott hostelem. Most két éjszakára vettem ki egy szobát. Azt a szobát kaptam meg, amit másodjára. 

Szóval holnap egy új nap virrad, minden nap egy új esély. Kicsit hullámvölgybe kerültem, de reggelre kialszom. Holnap plakátolás, várakozás. Előbb utóbb csak én következem, nem?!

2014. december 05. (péntek) 10:25 Santa Cruz de Tenerife

A mai bejegyzés megírása egy napot csúszott, kéretik eme tényt figyelembe venni az időpontoknál.

Ugye említettem tegnap este, hogy a hostelben most nem volt televízióm. Viszont a papírvékony falaknak köszönhetően reggel egy ingyen pornóra ébredhettem. Német menyecske volt, a hangosabbik fajtából. Történt mindez reggel fél kilenckor. A hostel alkalmazottja mindeközben békésen takarított a folyosókon. Pillanatképek ezek kérem szépen, de még milyenek.

A kikötőbe menet készítettem pár képet a parti városrészről. Utóbbi kép a különböző harcokban elesett katonákért emelt szobor volt. Most nem volt esőre álló idő, igaz felhős, szeles volt az időjárás. De azért a 20-22 ˚C megvan.

Mire leértem a kikötőben Amets már ott volt, igaz előttem érkezett pár perccel. Nekiláttunk hát a hajókeresésnek ismételten. Hasonlóan érzem magam, mint anno a Moszkva-téren a segédmunkások, akik felajánlkoztak különböző építőipari munkákra. Hát úgy is nézünk ki, nem?

Közben tettem egy-két kört a kikötőben, hátha találok olyat, aki nem szokott kijárni a partra. De sajnos nem járt eredménnyel. Közben befutott Kiril, a bolgár srác, aki szintén próbálkozik pár napja. Beszélgettünk pár dologról, közben Kiril megjegyezte, hogy mennyire hasonló Amets és az én nyelvem helyzete. Azaz, hogy mennyire egyedül vagyunk a nyelvünkkel a világban.

Egy ilyen vitorlással szívesen áthajóznék. Beszéltem a gazdájával, de sajnos nem keres új személyzetet. Közben a nap folyamán Las Palmasban zajlottak az események. Csaba írt, hogy valószínűleg talált hajót, de még egyezkedik a kapitányával. Kora estére meg is volt az eredmény. Ma, azaz péntek délelőtt hajózik ki Las Palmasból. Az alaszkai srác, Johnny szerezte neki a helyet. Sajnos több hely nem volt. Csaba és Johnny sikerét látva úgy döntöttem, hogy visszatérek Las Palmasba. Nagyobb kikötő, több a lehetőség. Csak a kikötőben fogok ücsörögni, hátha nekem is sikerülni fog. Szóval ma még itt ücsörgök délután háromig, aztán irány a komp, ami 16:00-kor indul Las Palmasba.

A tegnapi naphoz visszatérve. Nem maradtam későig a kikötőbe, indultam szállást keresni. Találtam egyet, nem messze. Volt saját fürdőszoba, televízió, sőt egy élelmiszerbolt is a környéken.

Gyorsan lepakoltam a cuccomat, és irány kicsit szétnézni, majd vacsorának valót venni. Lencsevégre kaptam pár házat, ami a szigetek régmúlt építészeti stílusára volt jellemző. De sajnos ezek az épületek mára körbeépítésre kerültek, a modern stílus által.

Találtam egy templomot is, de mielőtt benéztem volna az előtte lévő téren nagy rikácsolásra ütötte meg a fülemet. A kis téren lévő óriási fákon kanári papagájok csevegtek. Sajnos nem tudtam őket lefotózni, nem jöttek a kamera elé.

A templom a szokásos spanyol stílusban berendezett belsővel rendelkezett. Különbséget nem fedeztem fel az eddig megismertektől. Az oltárra itt is jellemző az arannyal történt bevonás.Sajnos.

A hostelbe visszafelé vezető úton bevásároltam a Superdino-ba, a kanári áruházlánc egy helyi boltjában. Három bagettet vásároltam, és hozzá minden szépet és jót, melyekből tartalmas, gazadagon összerakott szendvicsek keletkeztek. Kettőt vacsorára, egyet reggelire szántam.

Nyugodt éjszakám volt, és csendes reggelem lett. Reggeli közben bekapcsoltam a tv-t, ahol épp a dohai úszó világbajnokság futama zajlott, a férfiak 400 méteres gyorsúszás nyolcad döntője. Bernek Péter az első helyen végzett, új országos csúccsal, 3:37.34-es idővel. Respect

A kikötőbe érve először meg akartam tekinteni a túlpartot, ahova a nagyobb hajók kötnek. Útközben két kiváló hajósnak emléket állító kő mellett haladtam el. Azokban az időkben nem kellett ennyit várnia az embernek, ha be akart szállni egy hajóra.

A kikötőben bent állt egy nagy vitorlás, holland lobogó alatt. Épp pakolták be a frissen vásárolt élelmiszereket.

Visszatérve a bázisomra, Ametset nem találtam ott. Úgy látszik a mai nap kimarad neki.

Szóval itt vagyok Santa Crúz de Tenerifen, egészen délután háromig. Ha addig nem változik valami, irány Las Palmas. Onnan jelentkezem ismét.

2014. december 03. (szerda) 20:07, Santa Cruz de Tenerife

Reggel szokás szerint nem keltem korán. A reggelit 7 és 10 óra között szolgálták fel, mégpedig a nyolcadik emeleten lévő teraszon. Rálátásom nyílt az egész környékre. Két vitorlás már el is indult, miközben nekiláttam a reggelimnek. Közben szivárvány fogadott ismét. Úgy látszik, ez már lassan állandósulni fog.

A reggeli, mint látható sokszínű volt, bár kenyeret adhattak volna többet is. Minimum dupla adagot. Körülöttem fiatalok, idősek, magányosan, csoportosan. Vegyes társaság. A szobakulcsot, tv távirányítót leadva, elindultam a kikötő felé. Közel volt a hostelhez, bő húsz perc alatt oda is értem.

Lepakoltam a hátizsákomat, elővettem a netbookom, valamint foglaltam egy helyet magamnak a többiek közt. Hajósok voltak, többnyire kapitányok. Koruk 25 és 75 év között. Bárkit kérdeztem, mindenki meg volt létszámra, senki nem keresett utast, személyzetet. Elővettem azért a táblámat, biztos, ami biztos. Egy fiatal srác meg is kérdezte tőlem, hogy mégis hogy gondoltam én ezt. Nem értettem a kérdést, erre elmondta, hogy 20 éve (!) hajózik, de még senkit nem látott, hogy felvegyenek. Meg nem is helyeselte a dolgot, sőt ellene volt. Hamar beszüntettük a további csevegést, szerencsére végzett, majd visszament a hajójához. Mindenesetre nem sikerült elvennie a kedvemet.

A kikötő teljesen más, mint Las Palmasban. Sehol egy bolt, vagy egy kocsma. A mosdó is kártyával nyílik, meg kellett várnom, míg valaki arra nem megy. A kikötőben lévő hajósok rendelkeztek kártyával. A felállítási helyem egy félig fedett terasz alatt volt. Asztalok, székek, ital-, étel-, valamint kávé automaták. No meg ugye wifi.

Utánam nem sokkal érkezett egy baszk srác, Amets, Navarraból. Ő is hajót keres, így már ketten voltunk. Még mindig sokkal kevesebb, mint Las Palmasban. Igaz, a hajó is kevesebb. Maga az egész kikötő kisebb. Rögtön egymás mellett van a vitorlás kikötő, a nagyhajó kikötő, a kompkikötő, stb. Bő negyed óra alatt be lehet járni.

Szóval Ametsal egész jól eldumáltuk az időt. Kiderült, hogy a sziget túlsó felén lakik átmenetileg. Ha átért, Mexikóba, majd Dél-Amerikába megy. Közben befutott egy fiatal francia pár, akik toboroztak a kapitányuknak. Kérdeztek, én is kérdeztem, de nem köttetett meg az üzlet. Kiderült, hogy szintén párt keres a kapitány. No comment. De legalább jutott a mai napra is egy próba. Sokak szerint egyre közelebb kerülök a célomhoz. Így érzem én is, bár néha vannak hullámvölgyek. Rengeteg befektetett energia, munka van már benne. Tudtam, hogy nem lesz könnyű dolog hajót találni. Mindenesetre eddig minden úgy alakul, ahogy otthonról elterveztem. Az ismeretlentől való félelem is csökkent már, nem aggódom már annyi minden miatt. Mindig minden kialakul. Egy kicsit aggaszt, hogy kezd fogyni a megtakarításom, de hát ez is benne volt a tervben.

Amets délután négy óra fele hazament, én még kitartottam fél hatig. Utána én is elindultam szállást keresni. A tegnapinál mindenképpen olcsóbbat szerettem volna találni. Nézegettem az interneten, de csak egy négy kilométerrel távolabbi megoldást találtam. Gondoltam egyet, és benéztem a turista információs ponthoz, ahol azonnal mondtak négy olcsóbb szállást. Bebizonyosodott, hogy bár jó dolog az internet, azonban a jól bevált dolgok még működnek.

A térképen sárgával jelölt információs központtól alig 750 méteres körben négy hostel is található. Az elsőnek felkeresett telített volt, de a másodiknál sikerrel jártam. A tegnapi árnak a feléért, igaz nem jár hozzá reggeli. A recepciós csak spanyolul beszélt, angolul egyáltalán nem, így nehezen ment a kommunikáció. De hát a Caminon ehhez is hozzá szoktam. Ő csak mondta spanyolul, én meg csak angolul, és közben ki lett véve a szoba, meg lett a regisztráció.

Ahogy lepakoltam a cuccom, elindultam némi élelemért. Mivel ezen a szálláson sincs konyha, úgy döntöttem felkeresem a tegnapi keleti éttermet. Újra a tegnapi variációt rendeltem, nagy adag döner, kólával. A tulaj már mosolyogva üdvözölt, legközelebb talán még kedvezményt is ad. Nem lenne rossz. Visszafele vettem reggelire valót. Jut eszembe, most kimaradt a tv, minibár, külön fürdőszoba opció is.

Végezetül egy szemléltető kép a tervezett utamról, a hostel földgömbjének segítségével. Szép kis távolság, nemde?