Mielott nekikezdek a mai, azaz a 15. napnak,melyet ma irok meg, de nem ma tortent. Hu de belebonyolodtam, szoval ez a tegnapi nap tortenese, ma meg szombat van. Bocsi az ekezetek nelkuli irasert, de a spanyol billentyuzetet hasznalom. Ugyanis ma sincs wifi jelem a netbookhoz, ezert maradt a pendrive, es a rendelkezesre allo asztali gep, orankent 1 euroert. Mellettem filmet neznek, jo igy irni.

Tegnap elindultam fel hetkor Boadilla del Caminobol, a napi tav 26,3 km volt.Utam elejen csatlakozott Eva, es Vincenzo, meg a tobbiek. De hamar lehagytak. Utam egy csatorna mellett vezetett, mely 1753 es 1859 kozott epult. A vegen egy zsilip volt, ahogy neztem nem hajozhato.

Fromistaba beertem, kovetkezett a szokasos caffe con lecce, peksutivel. Majd tovabb Poblacion de Campos fele. Ott ujabb piheno, napi malata bevitel. Csinos pultosno szolgalta fel, kozben szolt a UB40, azonnal uzentem Bobbynak.

Ezutan elindultam, az ut ketteagazott, utolag lattam, hogy jol dontottem. Ugyanis amelyiken mentem, arnyekos volt, a masik alternativa anelkuli. Itt ismerkedtem ossze Anamariaval, a brazil menyecsevel. Egyutt mentunk be a celig, de keveset beszeltunk. Nem sokat tudott angolul, en meg annyit sem brazilul, de ment azert egy kis beszelgetes.

Utkozben ujabb templom, ujabb mecses, ezuttal az ismeroseimert. Alulrol a masodik sor, balrol az elso. Alatta Anamarianak a 4 db. Neki tobb ismerose lehet.

Utunk vege fele egy epp vetomagot szoro geppel talalkoztunk, jutott nekunk is. Remelem nem csirazik ki majd valami, valahonnan.

Beerve a varosba, a Santa Maria del Camino szallasra mentunk, az apacak uzemeltetik. Rogton teaval fogadtak, es egy nagy adag mosollyal.

Esti programot nem akartam kihagyni, ezert a gyors erkezes utani program utan ki a hely coop-ba, vasarlas, majd fozes. Hagymas bab volt Sancho modra. Majd jott egy ismerkedes, gitarozas, enekles kozosen. Imadtam, ahogy enekeltuk a Guantanamerat. 

Majd kovetkezett a templomi esti mise. Urvacsorat is vettem. En a reformatus, unitarius poloban, katolikus urvacsorat. Mi ez ha nem okumenikus.

Es ezutan kovetkezett a meglepetes. Aldast kaptunk a mise utan. Mi zarandokok. Kaptunk egy kezzel keszitett ajandekot, es aldast, mely ugy nezett ki, hogy fejemre keztetel, kereszt rajzolas az ujjal a homlokra. Miutan megkaptam alig tudtam kimondani a gracias szot, akkora gomboc volt a torkomban. Menni sem nagyon tudtam a szemem miatt. Valoszinuleg belemehetett valami.

Aki pedig megaldott. Orokke emlekezni fogok.

Az este tovabbi reszeben kozos vacsora, majd nyugovora teres. Marmint a tortentek utan megprobaltam. Nem volt konnyu.

Még adós vagyok egy képpel a tegnapi vacsorámhoz. Ismét paella. Nekem bejött ez az étel. Nem egy bonyolult. Bár Paco azt mondta, hogy az éttermi meg sem közelíti a valóságot. Majd ha meglátogatom őket, meg mutatja milyen egy hamisíthatatlan paella. Már várom.

Reggel mire felébredtem már a fél szoba készülődött. A másik fele meg morgolódott. Valóban kicsit hangosan készülődtek. Sok ember nincs tekintettel a másik társára, aki később indulna. Nem igazán szellemül át sok ember az út során. Ugyanazokat látom, tapasztalom, mint a jól megszokott életben. Tapossuk egymást, nem foglalkozunk mással.

Én is elkészültem, gondoltam megiszom az utolsó előtti instant kávémat. A vizet általában a mini merülőforralómmal szoktam a bögrébe felforralni. Tettem ezt most is, de a legnépesebb ázsiai ország által legyártott "minőségi" darab megadta magát, jó nagy hang, és sötétség kíséretében. Bizony, a bizti le lett csapva rendesen. A konyha félálomba szenderült, pár lámpa égett csak. Mivel a spanyol-magyar úti-szótáram nem tartalmazta az áram megszakító kifejezést, úgy döntöttem angolosan távozom. Majd kávézom később.

Egyre később kezd virradni. Már kb. egy órája gyalogoltam, mire elértem San Anton templom romjaihoz. Érdekes, hogy a műút a hajdani templomon vezet keresztül.

A mellette lévő házon vendég csalogató kis tábla.

Ezt követően lassan feltűnt a távolban Castrojeriz vára. Mármint annak csak a romja. Anno a nyugati gótok alapították, később jelentős szerepe volt a keresztény-mór küzdelemben. Később szerepét vesztette.

Itt tartottam első pihenőmet. Caffe co lecce, azaz kávé tejjel, meg hozzá péksüti. Pacsi Vincenzóval, majd elindulás. Jó egy kilométer után dejavú érzés, mintha hiányozna valami. Igen, ismét a bot. Irány vissza a reggeliző hely. Lassan a vissza táv is meg lesz így.

A településen sok az eladó ház. Nem lenne rossz egy ilyet vendégháznak berendezni…

A templomok sokszor eléggé gazosak, néha néha ki lehetne gyomlálni őket.

A települést elhagyva következett egy jó kis emelkedő, a 913 méter magasföldre. Felérve újabb pihenő, dobozos üdítő, két banán. Csodálatos látkép vissza fele, és előre.

Egy jó óra után egy pihenő hely következett, forrásvízzel, majd újabb kietlen táj után Itero De la Vega.

Újabb körzethatárhoz érkeztem. Borgos és Palencia határához. Modern és régi tábla jelezte a határt.

A templomok tetején gyakran van gólyafészek, itt még lakójuk is volt.

Aztán egy hosszú, árnyék nélküli, köves út következett egészen a napi végcélomig, Boadilla del Caminoig. Beérve szállást találtam, medence is volt, wifi jel is, így pótlásra került 4 napi anyag. Néhány kép a szállásról.

Elég rossz nem?!

A botok, cipők várják a folytatást.

Szóval ez volt a 14. napom. 445,4 km van még hátra az útból.

Végezetül egy kép. TZH! Ha meg tudod fejteni, mi látható a képen, nagyon megköszönném. Kb. 1,5 méter x 2,5 méteres fadarab. Kettő van belőle. Mint egy ajtószárny. És amiket látsz, benne apró kövek, és kovácsolt van kapcsok, szegecsek, karmok. Mire használhatták? Bízom benned!