2015. június 03. (szerda) 10:24 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

A tegnap este volt egy pár érdekes jelenet. Kelly barátja nem épp a megfelelő módon reagál az alkoholra. Az elfogyasztott mennyiség hatására nem kis mértékben nőtt a bátorsága. Jobbnak láttam nem szaporítani a szót vele. Reggel későn kelt mindenki. A vendégek még előző este áttették a túra időpontját holnapra, azaz mára. Ugyanis ma írom a tegnapi napot. Mint ahogy anno megénekelték, ma van a holnap tegnapja. Ugye, hogy érthető vagyok?!

Reggeli után Marvinék elvitték Helena kutyáját az állatorvoshoz. Tegnap ugyanis megtámadta a kutyust egy krokodil. Azon a helyen, ahol a függőhíd van. Ahol én is többször megfordultam már, mikor az óceánpartra mentem. Helena férje szabadította ki a kutyát, nem kis harc árán. Állítólag volt vagy 1,5 méteres a krokodil. Szerencsére a kutyus megmaradt, nem történt komolyabb sérülése. A kígyók, és a jaguár után tehát újabb veszély forrás. Még szerencse, hogy jövő hétvégén elutazom.

Ha már az utazásnál tartunk, hadd mutassak be egy kis összesített számadatot, mely a Camino Frances-ről szól. 1970-től napjainkig, az éves összesített zarándokok számadatai, melyek közt a legutolsó számban, magam is ott vagyok. Jó érzés, hogy közöm van e listához. Érdemes megfigyelni, hogy a kilencvenes évek második felétől milyen mértékben nő a zarándokok száma. Érdekes lehetett zarándokolni 1978-ban. Tavaly egy gyengébb napomon találkoztam ennyi emberrel pár óra alatt. És ha már a Caminonál tartunk, hadd következzék egy másik fénykép, mely a Via Francigena-t mutatja be, azaz a Rómába vezető zarándokút egyikét, az Assisi zarándokutat. A teljes út Angliából, Canterburry városából indul, mintegy 80 szakaszra oszlik, hossza pedig csaknem 1700 kilométer. Sokkal kevesebben zarándokolnak rajta, mint a Camino Frances-on. Épp ezért sokkal személyesebbnek tűnik. Legtöbben viszont csak az olasz határtól teszik meg a távolságot Rómába. Szóval megvan a következő kiszemelt utam. Canterburry - Róma. De hogy mikor, az a jövő titka. Egyelőre biztos nem, legalább is nincs tervben. Időben és pénzben is költségesebb a tavalyinál, így fel kell készülnöm rá. Meg aztán egy vándorbot sem ártana. Anélkül nem igazi a zarándoklat.  

Na de térjünk vissza a jelenbe. A vendégek is elmentek az óceán partra, mind a négyen. Volt egy kis nyugalmam. Ki is takarítottam a közösségi helységeket. Ilyenkor, amikor végeztem a felmosással, be szoktam csukni az "ajtókat", hogy illetéktelen személyek ne járkálják össze a frissen felmosott padlót.

Délutánra mindenki vissza érkezett, majd a vendégek újból elindultak egy közeli őserdei túrára. Oda, ahol én is voltam. Az időt kihasználtam egy kis pihenésre. Ma különösebb dolgot nem csináltam, mivel kora délutánig én voltam a főnök. De azért a végén örültem a leváltásnak. 

A vacsorát ismét közösen fogyasztottuk el, de szerencsére kevesebb alkohol mennyiséggel. Így is sikerült a tegnap említett srácnak leönteni az ülőgarnitúra kárpitját sörrel. Holnap lehet kimosni. Miután mindenki elvonult, rendbe tettem a konyhát. Úgy nézett ki, mint egy tájkép, csata után. Meg is jelentek a csata utáni fosztogatók.

2015. június 02. (kedd) 09:30 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Említettem már többször, hogy időzavarban vagyok. Nem tudom, hogy milyen nap van. Hétköznap-e, vagy hétvége. Tegnap is hétvégi hangulatom volt, pedig csak egy átlagos hétfőről volt szó. Reggelire a kedvencem volt, panada. Próbálom ezeket ellesni, sütés közben, mivel otthon szeretném magam is elkészíteni. Így vagyok többek közt a tortillával is.

Gyorsan meglett a következő vendég, mivel bejelentkezett két srác Kaliforniából. Naponta többször nézzük a foglalási oldalakat, így előfordul, hogy pillanatok alatt változik a helyzet. Mára a palántanevelő hely mögötti kert részt szándékoztam rendbe tenni. Ide akarjuk kiültetni majd a palántákat. Bár addigra én már nem leszek itt.

A terület a szokásos módon tele volt mindenfélével, ami nem oda való. Több hét, esetleg hónap terméke. De a végeredmény magáért beszél, nemde? Tökéletes előtte-utána fotó. Most már jöhetnek azok a palánták.

Virian is kertészkedett. Virágokat ültetett a terasz melletti sávba. Ilyeneket lehet vásárolni odahaza, egy-egy virágárusnál. Mennyire más így látni őket, a szabadban. Itt viszont a fenyőfa számít ritkaságnak. A karácsonyt is a minálunk szobafenyőként ismert növénnyel ünneplik.

Következzék a sokaknak kedvencévé vált "Napi Patacon" című rovatom. A lábfájása teljesen megszűnt, ismét a régi erejében ugrándozik. Tudom, hogy gyakorolnom kell az elengedés művészetét, de Őt valóban nehéz lesz itt hagynom. Nagyon a szívemhez nőtt. Öröm az ürömben - ilyenkor elgondolkozom, hogy ezt például miként fordítja le a google fordító program - , hogy otthon viszont vár Roni és Kormi, azaz a németjuhász és a puli.

Ha már Patacon is pihent, én sem maradhattam ki a jóból. Amúgy is ideje volt egy újabb videót elkészíteni, nem igaz?! Mint ahogy Bob Marley is énekli, vedd lazán az életet. Annyira könnyű lenne, mégis néha olyan nehéz.

Ebéd előtt volt egy kis eső ismét. Pont időben végeztem a kerttel. A Teremtő gondoskodott is a megfelelő víz utánpótlásról. Holnap, ha az idő engedi az ananász ültetvény következik. Ott is elterjedt a gaz, elég szépen.

Délután megérkezett a két kaliforniai srác. Csak ide jöttek, Costa Ricába, máshova nem is mennek. Rövid szabadságot kaptak. Ahogy megfigyeltem, az emberek gyakran összekötik a látnivalókat, és az országokat. Mint ahogyan én is tettem. Hisz, sosem tudhatjuk, mikor járunk erre még egyszer. Bár hozzáteszem, egy kaliforniainak más a költségvetése, mint nekem. De azért én sem panaszkodom. 

Este, mint ahogy már beharangoztam, egy kisebb grill parti volt. Ismét saslik volt, vagy ahogy ők nevezik pinchos. Azért a hazai ízek is hiányoznak ám. Andiék tegnap épp szalonnát sütöttek. Össze is futott a nyál a számban. Mit megadnék egy hagymával gazdagon megszórt, kisült szalonna zsírjával telecsepegtetett szelet kenyérért.

A képen balról jobbra : a két vendég, Kelly barátja, Marvin, Virian és Kelly. Szomjoltónak rum, guaro és pálinka. A guaro-t már bemutattam az első grill partinál. A pálinka pedig, mondanom sem kell, ismételten átütő sikert aratott. Már csak pár csepp maradt. 

2015. május 31. (vasárnap) 21:09 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggel elutazott a holland menyecske, ismét üres lett a hostel. Pár nap nyugalom következik. Egy-két vendégre azért mindig számítunk. Nem reggeliztünk korán, elvileg vasárnapi menetrend volt, azaz pihentünk. A legszükségesebbeket végeztük el. Úgymint takarítás, mosogatás, szemetesvödrök kiürítése, stb.

Kérdeztem Marvinékat reggel, hogy a costa ricai emberek minden reggel babos rizst esznek-e. A válasz igen volt. Ez egyfajta tradíció. Értem én persze, hogyne érteném. Szerencsére még csak két hétig lesz részem eme tradícióban. Amúgy néha úgy tűnik, hogy rohan az idő. Mint például most, hogy már csak két hét van hátra. Máskor pedig alig telik. 

Mint említettem, a mai napunk eléggé nyugodt volt. Kezdtem a reggeli kávézással, melyet mondanom sem kell, hogy a függőágyban töltöttem. Marvinék is így tettek. Természetesen Tutte és Patacon is velünk voltak. Előbbi nyugodtan pihenve, utóbbi izgága módon lesve, újabb falat után. Patacon egyébként esténként meg van bolondulva. A vacsorája után folyamatosan enne. Mikor vacsorázunk, addig addig nyüszít, amíg kierőszakol egy-egy falatot. 

Tegnap egyébként valami történt vele, mert fájlaltatta a hátsó lábát. Körülbelül fél óráig nem tudott ráállni a hátsó lábaira. Folyamatosan nyüszített. Utána szerencsére jobban lett, de le is nyugodott. Biztosan meghúzódott valahol a lába. Egyébként nagyon jó házőrző válik belőle, mert amint jön valaki, elkezd ugatni. 

Ebéd után is folytatódott a vasárnapi, könnyített munkanapom. Lett volna mára két vendégünk, de lemondták a foglalást. Holnap jön Kelly, az egyik ismerősével. Itt alszanak majd a hostelben. Este ismét lesz egy kis grill party. Ma este a szomszéd asszony áthozott egy kis levest, kóstolónak. Rég ettem levest, jól jött. Állítólag jellegzetes helyi étel. Tartalmazott krumplit, húst, yukka-t, zöldségeket.

Esténként általában én zárom a hostel konyháját. Miután befejezem a blogot, már csak én szoktam ébren lenni. Előtte nagyjából összeszedek, elmosogatok, mivel a bogarak szeretik felkutatni az ételmaradékokat. Ilyenkor szeretem, amikor nincs vendég, mert nyugodtan tudok aludni.

2015. május 30. (szombat) 21:14 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Szabadnap lévén érdekes módon korábban keltem. Na jó, nem sokkal. Lefőztem a kávét, és összesöpörtem a padlót. Reggeli után, az indulás előtt ezúttal nem felejtettem el bekenni magam, a napfényvédő krémmel. Gyalog szándékoztam Agujitasig ma eljutni. Onnan szintén gyalog, a parton vissza. Rögtön az elindulásnál feltűnt, hogy egy felhő sincs az égen. Égetett is a nap rendesen. Szalmakalap föl, második réteg krém szintén. 

Nem mutattam még be az olajpálmát, azaz a pálmaolajat termő fát. Termésének a húsa és a magja, 60-70 % zsiradékot tartalmaz. Hondurasban láttam legelőször nagyobb ültetvényeket. Itt, Costa Ricában is sok van. A termése narancssárga színű. Ezt szüretelik le, majd dolgozzák fel. A legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon. Rendkívül széles körű a felhasználása. Készül belőle margarin, kenőanyag, biodízel. Megtalálhatjuk továbbá testápolókban, szappanokban, kézkrémekben, desszertekben, csokoládéban. Sajnos évről évre nő a termőterület világszerte, amiért erdőket irtanak ki. Ráadásul ahova egyszer olajpálma került, ott többé nem fog nőni erdő, mivel a pálma gyökereiben olyan gátlóanyag termelődik, ami kiöl minden más növényt.

Útközben nem sok emberrel találkoztam. Egy-két motoros, autós közlekedett csak. A távolban már feltűnt a Drake-öböl, Agujitas elszórt házaival. Kánikula volt végig az úton, többször meg kellett állnom egy-egy árnyékos részen. (Miközben ezeket a sorokat írtam, a lábam alatt a padlón ádáz csata zajlott egy termetes csótány, és egy még termetesebb béka között. Az állás döntetlen lett. A csótány elmenekült.)

Útközben a már jól megszokott illatfelhő vett körbe. Bár nem volt olyan intenzív az illatuk, mint a kedvenc virágomnak, ellenben szebbek voltak. 

Lenéztem a partra a szokásos helyen, ahol egy másik hostel van. Ők búvárkodással is foglalkoznak. A parton történő vissza gyaloglás ötletét elvetettem, ugyanis a dagály felduzzasztotta a patakot. Így az átkelést nem úsztam volna meg szárazon. Felhők hiányában, ebben a rekkenőségben amúgy is szénné égtem volna a parton.

Folytattam tehát utamat az úttesten. Nem számoltam össze, de van egy pár hostel a környéken. Majdnem minden család ezzel foglalkozik. Ki sikeresebben, ki kevésbé. Vannak nagyon ötletesen kialakított hostelek is.

Mivel a vizemet útközben megittam, vettem egy hideg üdítőt, és egy negyed órára megpihentem egy padon. Ilyen kilátásom volt. Nyugtató hatása van, az biztos. Órák hosszat el tudnám nézni. 

Agujitasba beérve, felkerestem az irodát, de zárva volt. Kelly - ő Helena váltótársa - biztos elment valahová. Az irodától nem messze egy californiai rendszámú lakóautó parkolt. Sokat vezethetett a tulajdonosa, mire ideért. Amúgy sok amerikai csinálja ezt. Vesz egy lakókocsit, és nekivág a világnak.

Az általános iskolát már korábban bemutattam. Most viszont a falon lévő nemzeti himnusz, és a címer miatt fényképeztem. Közép-Amerikában szemmel láthatóbb a hazafiság. Costa Ricában különösen. Rettentően büszkék az országukra, az adottságaikra, a foci csapatukra, és mindenre. Mindezt egészségesen, más nemzetet meg nem sértve teszik. Lehetne tanulni tőlük.

Egy-egy házat látni, melyet vagy nem laknak, vagy ritkán használják. Érdekes, hogy amióta eldöntöttem, hogy hazatérek, már nem mozgatja meg a fantáziámat egy ilyen ház látványa. Korábban sokat néztem őket, egy-egy ötletet lopva belőlük. Gondolván, hogy majd felhasználom a sajátoméhoz. A bambuszhoz. A bambusz a jövőben is maradni fog, de kizárólag egy-két dekoráció formájában.

Visszatérve, az időjárás is borúsabbá vált, sőt egy gyenge nyári zápor is volt délután. Az étkezésnél a második helyre feljött a bab, bár a mindennapos rizst nem tudja beérni. Rizs és bab. Tegnap egyébként visszanéztem a blog képeit, és valóban majd minden egyes napon volt rizs. 

2015. május 29. (péntek) 21:27 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mostanában nem kelek korán. Többnyire fél nyolcra érek a konyhába. Ma reggel Marvin elvitte a holland vendéget Agujitasba. Tegnap még úgy terveztem, hogy ma szabadnapot tartok, azonban módosítottam holnapra. Ma ugyanis, a tegnapi tűzhely körüli hely tisztításán felbuzdulva, a telekhatárig terveztük kitakarítani az őserdőt.

Reggeli után neki is fogtunk a macheték élesítéséhez. Az enyémet anno Marvin megélezte egy kicsit. Nagyon új volt még a penge, egy gyári él volt csak rajta, melyet egy kicsit megélesítettünk. Ha hazaértem, normálisan megéleztetem. Természetesen gumicsizmákban dolgoztunk. Sosem lehet tudni, mit talál az ember, jobb megelőzni a bajt. Eitan is velünk tartott, messziről figyelte a munkálatokat. Természetesen ő is csizmában.

Hamar haladtunk a ritkítással, jól lehet dolgozni ezzel a machetével. Tutte és Patacon a környéken folyamatos felderítést végzett. Sikerült gond nélkül megtisztítani a tervezett részt. Ha volt is valami állat, a zajtól biztos odébb állt. Bár felfedeztünk pár kidőlt, korhadásnak indult fatörzset, amiben, vagy ami alatt bármi meghúzódhat. De ezek a telekhatáron kívül vannak. Ezentúl már csak arra kell figyelni, hogy két hetente az aljnövényzet, mindig vissza legyen vágva.

Délelőtt átjött Helena a kisfiával. Hozott pár dolgot, mivel délután újra jön a helyi gyerekekkel. Kézműves foglalkozást tart nekik, utána pedig játszanak. Eitan is rögtön a pici mellett volt, a babakocsinál. Tündéri arca van Helena kisfiának. Halvány kreol bőr, zöld szemekkel. Tuti recept a felnőttkori hódításhoz.

Ebéd után következett egy kis internetezés. Volt egy jó kis eső, így a kinti tennivaló már okafogyottá vált. Amúgy is csak ezt terveztük mára. Egy kicsit megpihentünk a függőágyakban. Arra ébredtünk, hogy vissza érkezett Helena, a gyerekekkel. Ismét birtokukba vették a teraszt, készültek a műalkotások.

Ma múlt egyébként tizenhét hete, hogy elindultam otthonról. Soknak tűnik, főleg ha visszatekintek az elmúlt hetekre. A korábbi helyszínek, események nagyon távolinak tűnnek. Olyan érzésem van, mintha több hónapja itt lennék Costa Ricában. Igaz, lassan második hónapja, hogy ide érkeztem. Nem egészen két hét múlva, már San Joséban leszek. Legalább a végén felfrissül egy kicsit a blog.

Este ismét moziztunk. A Karib tenger kalózai harmadik részét néztük meg. Pattogatott kukoricát is vett Marvin. Imádja ezt a szót magyarul kiejteni. Azaz megpróbálni kiejteni. A pattogatott szóval néha gondja van, de az eredmény mindig jó kedvre derít minket.

2015. május 28. (csütörtök) 20:50 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Tegnap estére megfájdult a fejem, a szúnyogriasztó füstjétől. Le is feküdtem hamarabb. Este volt egy kisebb eső. Mostanában inkább többször esik kevesebb. De ahogy hallom, otthon is sokat esik. Van aki örül neki, de legtöbben nem. Pedig mindenben van valami jó. Mindennek a jó oldalát is lehet nézni. Hozzáállás kérdése az egész.

Reggel megérkezett a megrendelt étel, Palmar Norte-ből. Olyan áruk, amiket jobban megéri onnan megrendelni. Például szeletelt kenyér, konzervek, tészta, krémek, kekszek, müzli. És mint minden, ez is számlával igazolt. Az alapítvány felé ugyanis mindennel el kell tudni számolni. 

Ma Xiomara volt a soros a hostel takarításában. Nekem maradt a terasz, ahol a függőágyak vannak. Naponta többször össze kell takarítani, mert Tutte és Patacon folyamatosan megtölti. Előbbi a szőrzetével, utóbbi a szétszedett dolgaival. Mint például ezzel a wc papír gurigával.

Reggeli után kijelentkeztek a portugálok. Hála Istennek. Nem tudom, valamiért nem voltak szimpatikusak. Rég éreztem ilyet. Amióta úton vagyok, nem is volt ilyen eset. Végre lesz pár nyugodt reggelem. Kimostam a hálózsákomat. Látszólag nem lett semmi baja, a töltet ugyanolyan. De az illata végre újra elfogadható. 

Ebéd után neki kezdett Marvin, a kerti tűzhely melletti terület megtisztításához. Ugyanis szeretnénk tető alá hozni a helyet, hogy eső esetén is lehessen grillezni. Természetesen bambuszból fogjuk elkészíteni. 

Marvin ismét érezte a hüllő szagot. Azt mondja, hogy a kígyóknak jellegzetes szaguk van, ami a párával keveredve érződik. Nem tudom, de én csak a kedvenc virágom illatát éreztem. Legszívesebben hazacsempésznék egy hajtást belőle. Bár nem igazán lehet növényt átvinni a határon.

A szag ellenére, kígyókat nem láttunk szerencsére. De a hüllőket képviselték a különféle gyíkok. Egyik fajtájuk olyan, mintha a Jurassic Parc című filmből lépett volna elő. Néha felágaskodik a hátsó lábaira.

Az utóbbi Patacon figyelmét is felkeltette, ugyanis el kezdte kergetni a terasz körül. Szerencsére a gyíknak - az ijedtségen kívül - nem esett baja. Egy kis szórakozás Pataconnak is kell. Hadd fejlődjön az a vadászösztön.

Délután jött egy újabb vendég, egy holland menyecske személyében. Tőlünk Panamába megy, majd onnan Kubába. Ahhoz képest, hogy esős időszak van, azért betéved egy-egy vendég. Majd ha elkezdődik a teknősök őrzése, biztos telt ház lesz.

A vacsorához - az ebédről maradt adag - ilyen zacskókból öntöttem a ketchupot, és a majonézt. Itt nem divat a műanyag flakon a szószoknak. Mindent e fajta zacskókban árusítanak. Egyébként a lime-os majonéz nagyon finom. Sokat dob rajta a lime.

2015. május 27. (szerda) 22:27 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire reggel felkeltem, Francisco már vissza ment San Joséba. Marvin már talpon volt, készen volt a kávé is. A portugálok ma is maradtak, úgy értem a hostelben. Reggeli után elindultak valamerre. Béreltek autót, azzal járkálnak. Sok turista bérel személygépkocsit. Négyen vannak, gondolom a közös kassza jobban megéri, mintha buszoznának. Így nincsenek időhöz kötve.

Annyira megkedveltem az avokádót, hogy otthon is enni fogom. Kíváncsi vagyok majd, hogy mennyibe kerül. Ma sem terveztünk nagy dolgot. Reggeli után felkészültünk a napra. Kiderült közben, hogy a tegnapi balhé a boltnál egy idősebb és egy fiatalabb férfi között zajlott. A fiatalabb ittas volt, az idősebb férfi viszont nem. Azt mondják, hogy gyakran elborul az agya, és olyankor általában használni is szokta a machetét. Gondolom, most egy darabig nem fogja. Tegnap estére már elfogyott a kutyák ennivalója, így a bolti esemény miatt csak ma reggel lett megvéve. A tegnapi vacsora ételmaradék volt nekik. 

Patacon legtöbbször az íróasztalok alatt szokott pihenni, az ő zsákján. Velem a függőágyban csak evés után. Különben nagyon izeg, mozog, harapdál. Evés után meg van nyugodva. Bár nincs az az ételmennyiség, ami neki elég lenne. De Marcelanál megtanultam, hogy nem szabad túletetni a kis kutyákat. 

Délelőtt írtam meg a tegnapi napot is, mert előző este nem volt már kedvem hozzá. Hamarabb is feküdtem le. Mint láthatjátok, a szúnyog riasztó spirál még nappal is füstölög. Kénytelen vagyok használni, mert sok a szúnyog. A szúnyog riasztó krém viszont eléggé irritálja a bőröm, ezért ritkán használom. Még Puerto Morelosban vettem. Ha már a rovarirtóknál tartunk, hadd mutassam be a nem megszokott típusú rovarirtót. Csótányok és skorpiók ellen. Szerintem ilyet nem igazán találnánk az európai polcokon.

A blogra visszatérve, eléggé megcsappant az olvasóim tábora. Gondolom a blog tartalma miatt lehetséges ez. A harmincnyolcadik napomat töltöm itt, egy helyben, így valóban egy kicsit unalmas. De megpróbálok minden napra összehozni egy kis írni valót. Van ami persze tervezett, de rengeteg dolog tőlem független. Bízom benne, hogy a hűséges törzsközönségem azért megmarad. A későbbiekben, a hazatértem után folytatom majd az írást, de kizárólag az utazások ideje alatt. Belföldi, külföldi, mikor melyik. 

Ebéd után nekifogtam a körlet kitakarításához. Ilyenkor szeretek takarítani, amikor mindenki elvonul. Van ideje felszáradni a padlónak, nem tapossák össze. Holnap elvileg lesz Xiomara, így a holnapi nap nem a takarításról szól. Délután visszautazott Rob is. Kimostam egy adag ruhát, majd birtokba vettem a függőágyat. Úgy döntöttem holnap kimosom a hálózsákomat is. Azt szokták mondani, hogy nem szabad kimosni a hálózsákot, mert tönkremegy, és elveszíti a "bukéját". A cimkén lévő leírás szerint 30 fokon mosható. Meg ami "bukéja" itt lett a trópusokon, azt nem baj, ha elveszíti.

2015. május 27. (szerda) 11:04 (UTC-6) - Drka Bay Backpacker Hostel

Tegnap este épp a konyhát zártam, amikor egy újabb nagyobb testű rovart fedeztem fel. Itt a százlábúak is nagy lábon élnek. Patacon szerencsére nem vette észre, ugyanis gyakran fogdossa a rovarokat, és belakmározik belőlük. A legtöbb százlábú csípése mérgező.

Egyébként, amióta az eső mindennapossá vált, megjelentek a szúnyogok is. Tömegesével, főleg az eső előtt. Kiválóan jelzik, nem is kell időjárás jelentést nézni. Sokkal kisebbek, mint az európai rokonaik. Bízom benne, hogy nem terjesztenek semmit. A szúnyogriasztókat beüzemeltem, ami nem is baj, mert a füstölő legalább elfogy, mire haza indulok. Minden felesleges, és nélkülözhető dolgot itt akarok hagyni, hogy minél kevesebb legyen a hátizsákjaim súlya. 

Patacon az éjjel ismét megpróbált bejönni, ami sikerült is neki, de utána ismét a folyosón kötött ki. A vendégek hozták a formájukat, az ajtó csapkodás ezúttal is tartozék volt. Néha úgy kipróbálnám, hogy nekik hogy esne. 

 Reggel is volt egy kis eső. A másik eső előjelzők a majmok. Az egyik fajta, minden nap többször is hangosan tudtunkra adja, hogy ők is itt élnek. Nem tudom mi van a gépemmel, mert amikor a videómegosztó oldalt nyitnám meg, összeomlik a rendszer. Lehet, hogy valami vírust kaptam?! 

A két német vendég kijelentkezett reggel, indultak tovább Cancúnba, Mexikóba. Nem lesz ilyen nyugodt életük. Ott ugyanis nagyon nagy a tömeg. Teljesen mások látogatják Cancúnt, mint például Costa Ricát. Előbbit a tipikus túristák, többnyire az Egyesült Államokból, utóbbit a hátizsákosak, inkább Európából. Sok a német és a holland errefelé.

Megérkezett délután Rob is, az alapítványtól. Franciscoval közösen tartottak egy rövid továbbképzést a helyieknek. A portugál vendégek is csak az óceánpartig mentek ma. Késő délutánra ők is visszaértek. Érdekes nyelv az is. Néha azt hiszem, szlávul beszélnek, annyira nem hasonlít a latinra. Többnyire a spanyol anyanyelvűek nem is értik meg őket, ellenben a portugálok a spanyolokat igen. Este Marvinék elugrottak a boltba, de vissza is értek hamar. Ugyanis történt egy tragédia. Két helyi férfi egymásnak esett, machete-vel. Eredmény súlyos fej, és hátsérülés. Kint is volt a rendőrség, és a mentő. Állítólag elő szokott fordulni többször is, ugyanis az alkohol csodákat művel errefelé is. Az embereknél meg kéznél van a machete. Marvin elmondása szerint, a Karib-tenger térségében meg a maroklőfegyver. Szóval, zajlik az élet, de aggodalomra semmi ok. Az egyszeri turista ezekbe az összetűzésekbe nem keveredik bele.

2015. május 25. (hétfő) 21:16 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire reggel megébredtem, a két német vendég már nem volt a hostelben. Marvin korán reggel elvitte őket a túrára, majd Ő is elindult a vizsgájára. Ma jött Xiomara, úgyhogy a takarítás alól fel voltunk mentve. Reggel megérkezett a heti zöldség, gyümölcs adag. Rendelhetnénk többször is, de csak heti egyszer jár erre ez a zöldséges. A többi alkalommal a boltból szerezzük be.

Reggeli után ismét a kertben tevékenykedtem, annak is az ösvény részén. Meg kell gyakran tisztítani a gyomoktól, ugyanis a mindennapi eső megteszi a hatását. Ma vártunk újabb négy vendéget, és Francisco is bejelentkezett egy napra. Délelőtt egy kis kávészünet, egy érdekes nassolnivaló kíséretében. A mi tepertőnknek felel meg, igaz kicsit vékonyabb kiadásban. Ízre ugyanaz, mint a hazai.

Patacon ma különösen lusta volt. Többet szunyókált, mint szokott. De azért amikor ébren volt, hozta a formáját. Az általam összegyűjtött gyom kupacokat szemelte ki legújabb játékszerének.

Még nem mutattam a denevéreinket, amióta párban vannak. Bár a múltkor egy harmadik is jelen volt. Kicsit sokat szemetelnek. Gyakran kell utánuk összesöpörni. Esténként kell vigyázni, amikor kezd szürkülni. Olyankor tesznek egy-két kört az étkezőben. Ők száguldanak, mi meg leguggolunk.

Ebéd után folytattam a munkát Marvin faházuk előtt. A tegnapi vihar megrongálta a növényház elkorhadt fa gerendáit. Holnap ezeket kell megjavítani, kicserélni. Mindig van mit tenni, venni. De nagyon nyugodt tempóban, és ettől gyakran ellustulok. 

Most virágzik az egyik kedvenc növényem. Ilyen illatos virágot én még eddig nem láttam. Az egész környéket megtölti az illatával. Megpróbálom kideríteni a nevét. A fényképe legalább megvan.

Befejezvén a napi munkám, Pataconnal ismét pihentünk egyet. Egyre nagyobb lesz a súlya, egy hónap múlva már nem fektetném az ölembe. Közben megérkeztem a vendégek is. Négyen, Portugáliából. A két német vendég is vissza érkezett. Francisco is, már csak Marvin hiányzott.

Este Francisco tartott egy negyedórás megbeszélést a helyiekkel. Gondolom a turizmussal kapcsolatban. Marvin elég későn érkezett meg. Sikerült a vizsgája, az engedélyt ott a helyszínen ki is állították. Nem húzták az időt, mint nálunk, odahaza. 

2015. május 24. (vasárnap) 19:44 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggel ajtó csapkodás zajára ébredtem. Hirtelen azt hittem a Caminon vagyok, valamelyik albergeben. A kedves vendégeink sajnos nem voltak tekintettel mások nyugalmára. Ilyenkor elgondolkozok, hogy fordított esetben hogy éreznének. A reggeli után három vendégünk tovább utazott. Ketten korán reggel indultak egy búvár túrára.

Mára csak a konyha "ablakait" terveztem letakarítani. A szúnyogháló ugyanis megtelt porral. De erre fel kellett készülnöm egy kis pihenéssel. Amúgy is ismételten esőre állt az idő. Patacon mostanában gyakori nevelésben részesül. Agresszív vadállatként viselkedik, amikor el akarjuk venni tőle venni egy-egy, szemétből kihalászott csomagolóanyagot, ételmaradékot. Kénytelenek vagyunk az elején megszüntetni ezeket a rossz szokásokat, mielőtt berögződnének.

Miután végeztem a konyhával, át is adtam a staféta botot Viriannak, ugyanis itt volt az idő, az ebéd elkészítésének. Érdekes jelenet volt, amikor vendégek érkeztek a hostelbe. Egy hasonló hostelt akarnak építeni, de a félsziget másik részén, és ehhez jöttek ötletekért. Épp készen lettem az étkező, nappali helység padlójának felmosásával, amikor megjelentek, majd cipőstől átgázoltak mindenen. Nem vették észre magukat, hogy össze vissza taposták a frissen felmosott felületet. Viriannal nem szóltunk semmit, csak összenéztünk. 

Az ebédről készített képet elnézve akár hiányérzetünk is támadhatna, ugyanis nincs rajta rizs. De megnyugtatok mindenkit, volt rizs ma is. Csak úgy döntöttem, hogy ma kihagyom. Egy nap pihenés nekem is jár.

Nem említettem még a kamerákat. A hostel különböző helyeire van felszerelve, és időnként kijönnek letölteni a készült felvételeket letölteni. Állítja Virian, bár el nem tudom képzelni, hogy addig hol tárolódik a felvétel. Szükség volt a kamerákra, mivel a kezdeteknél volt lopás, betörés. Tőlünk nem messze van egy szegény család, ahonnan gyakran meglátogatták a hostelt, eltulajdonítani az értékesebb dolgokat. Azóta zárják a konyhát is, és ellátták zárakkal, lakatokkal a szoba ajtókat. A kamerát fényképezve, magam is felfedeztem egy betolakodót.

Délután már semmihez nem fogtunk neki. Az eső is el kezdett esni, pont miután vissza érkeztek a vendégek. Ma mindenki külön vacsorázott. Én szokás szerint Marvinékkal, mivel közös költségvetésen vagyunk. 

Holnap Marvin vizsgázik autóvezetésből, ugyanis most van folyamatban a vezetői engedély megszerzése. Természetesen enélkül vezeti az autót. Nagyon nem foglalkoznak errefelé az emberek az engedélyek meglétével. De most szüksége van, mivel a hostel vendégeit szállítani kell.