2015. május 24. (vasárnap) 08:40 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Most kivételesen egy nappal később írom meg a legutóbbi bejegyzést. Régóta nem fordult ez elő. De tegnap több körülmény is nehezítette a blog megírását. 

Reggel, hirtelen ötlettől vezérelve, eltekertem Agujitasba. Hallottam, hogy nyílt egy fodrászat, gondoltam jól jön egy kis fazon igazítás. De sajnos csak délután volt nyitva. Kihasználva az időt, ücsörögtem egy kicsit a parton. Horváth Gergő jelenet 2.0. Visszafele már látszódott, hogy nem lesz egyszerű a mai nap, mivel gyülekeztek az esőfelhők. Újabb virágot, valamint épülő házat fedeztem fel. Egyszerű errefelé az építkezés. Vékony falak, semmi szigetelés, ablaküveg hiánya. Ilyenkor jól jön, hogy nem kell a klasszikus téli időjárással foglalkozni.

Mire vissza értem, a vendégek készülődtek az óceánpartra. Egyikük gyönyörű képeket készített a tukánokról, és a papagájokról. Lehet, hogy nekem is érdemes lenne beszerezni egy fényképezőgépet. Rengeteg dolog lenne, amit egy jobb géppel meg lehetne örökíteni. 

Ahogy elindultak a vendégek, nem sokkal utána el is kezdett esni az eső. Maradt tehát a benti munka, de Xiomara ma volt, és ő takarított. Nem tehettem mást, mint Pataconnal tartani egy kis pihenőt. 

Az eső több hullámban esett. Amikor kicsit csendesedett, Pataconék tettek egy sétát a telken. Természetesen, miután végeztek, a frissen felmosott helységen keresztül jöttek vissza. De hát lehet erre a tekintetre haragudni?!

Délután kaptunk az egyik helyi halásztól, egy zacskónyi kagylót. Nemsokára megkóstolhatom az ízét, ugyanis Virian el fogja készíteni nekünk. Természetesen a köret rizs lesz hozzá. 

Ha már az ételeknél tartunk, hadd mutassam meg a tortilla készítéséhez használt konyhai eszközt. Minden országban máshogy nézett ki, de a lényege a két kör alakú tészta össze lapítása. Feltétlenül be kell szereznem egyet, a hazatérésem előtt. Amit itt használunk, elég könnyű, így könnyen szállíthatnám is a hátizsákomba. Figyelnem kell, mert nem szeretném átlépni a 20 kg-os súlyhatárt.

Estére a vendégekkel közös vacsorát terveztünk. Grillezni is akartunk, de az újabb eső ezt a tervünket meghiúsította. Maradt tehát a hús sütés a serpenyőben. A csajok tészta salátát készítettek. A közkedvelt avokádó krém sem hiányozhatott. A hangulatról is gondoskodtak, ugyanis elvették az áramot, így előkerültek a gyertyák is. 

Marvintól elkértem a hús szaftjának a titkát, ugyanis nagyon finom volt. Mivel a jövőben magam is meg szeretném lepni ismerőseimet ezzel az ízzel, így nem árulom el a titkot. Privát üzenetben szívesen tovább adom.

Az áramot csak késő este adták vissza, így a blog írásához már nem kezdtem hozzá. Úgy döntöttem, másnap folytatom.

2015. május 22. (péntek) 18:46 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire felkeltem, Marvin már elindult Agujitasba. Onnan meg Sierpebe, majd Palmar Norte-ba. A hostel havi ügyeit intézte. Ma nem tartottam vele. Amúgy is megint sietős lett volna. Maradtam tehát El Progreso-ban. 

Reggelire Virian az egyik kedvencemet készítette. Reszelt sajttal töltött, félbehajtott tortilla, más néven empanada de queso. Reggeli után nem kezdtem egyből dolgozni. Szakítottam időt a nyugodt kávézásra. 

Virian és Eitan elugrottak a boltba. Eitan természetesen apja kedvenc csapatának mezében. Ma én voltam a soros a körlet kitakarításánál. Utána következett egy kis kert rendezés. A kempingezőhelyen szedtem össze a leveleket. Ez a hely nem messze van a pataktól. Két függőágy is gondoskodik a megfelelő pihenésről. Én is pihentem bennük egy kicsit, hisz mostanában nem igen voltak igénybe véve.

Természetesen Tutte és Patacon hol másutt lett volna, mint ahol én vagyok. A nagyobb a már összetakarított részről figyelve, a kisebb a lombseprűvel harcolva. Jól mondják, a kutyák valóban képesek az embert elhalmozni a szeretetükkel. Egy jól nevelt kutya sosem ideges, nem ingerült, állandóan a gazdája nyomában jár. 

Az ebédet még Marvin nélkül fogyasztottuk el, mivel csak utána érkezett vissza. Egy jó hírt is hozott, délután öt német vendég érkezik. Végre egy kis izgalom. Ilyenkor hozzákezdünk az ágyak előkészítéséhez. Hozzáfogtam a gumicsizmák megtisztításához is. Ezeket mi biztosítjuk a vendégek számára, hogy a túrák során ne legyenek vizesek. Ugyanis néha patakon gázolnak keresztül. Meg a kígyók ellen is védelmet nyújt, mivel a boka környékére érkezik a támadás.

Délután Helenával - a korábban már bemutatott spanyol menyecske - érkezett egy gyerek csoport, és nekikezdtek plakátokat festeni. A madarak és fák napjára készülődtek. Utána volt egy kis játék is, a röplabdapályán.

Késő délután megérkeztek a vendégek is. Miután lepakolták a dolgaikat, páran játszottunk is egy meccset a röplabdapályán. Még szerencse, hogy nemrég tettem rendbe. Marvin örül, hogy újra van vendég. Végül is, ez hozza a pénzt. Bár mint említettem, nem ebből a bevételből tartja fent magát a hostel. 

Tutte természetesen a tőle jól megszokott pózban múlatta az időt. Képes így órák hosszat aludni.

2015. május 21. (csütörtök) 19:27 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Többször is felkeltem hajnalban, mivel Patacon belökte az ajtót, és bejött a szobába. Ma nézek valami támaszt, amivel kitámaszthatom az ajtót. Reggel a svájci menyecske is útra készen volt. Repülővel ment a fővárosba, ahonnan holnap tovább Mexikóvárosba. Reggeli után nekiláttam a röplabda pályának. Három hete tisztítottam meg a pálya felületét, de az időjárás miatt gyorsan kibújt az újabb gyom. Három hét múlva már nem fogok neki. 

Az eső természetesen félbeszakította a munkálatomat. Már második napja, hogy nappal szakaszosan esik. Így elég kiszámíthatatlan az időjárás. Mást mára nem terveztem, így az eső ideje alatt sziesztáztam egyet. 

Tegnap nagy öröm ért minket. Az egyik közkedvelt utazási oldal rangos díjjal tüntetett ki bennünket. A hostelben megfordult vendégek ajánlásai alapján érdemelte ki e címet a hostel. A következő állomás a népszerű útikönyvekbe való bekerülés.

A kókuszról már sok szó esett, de nem mutattam még be a különböző stádiumokat. Látható, hogy folyamatos az érés. Közbül a virágzás utáni apró diók, majd a nagyobbak, és az érés előttiek. A bennük lévő folyadék már iható, de a diónak még nem elég vastag a héja, és a húsa sem alakult még ki.

Ha már a gyümölcsöknél tartunk, hadd jöjjön a következő. Dario farmján, Hondurasban már bemutattam a mangót. Ez itt most a túlérett változata. Annyira érett, hogy nehezen lehet hámozni, és a magjáról lefejteni. 

Uzsonnára Marvin platanost sütött ki olajban, chips-ként nassoltuk a délutáni kávé mellé. Elvileg lehet banánból is sütni, de az nagyon édes, és nehezen szeletelhető. A platanos félig nyers, és kiválóan szeletelhető.

Ismét vendég nélkül vagyunk. Egyelőre nincs foglalás sem. Időnként bejön egy foglalás, de sokszor lemondják, vagy nem jönnek el. De szerencsére legtöbbjük jelez előtte, ha valami miatt nem tud jönni.

2015. május 20. (szerda) 19:41 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Az előző napról még egy képpel tartozom. Ugyanis általában este hat, és hét óra között töltöm fel a képeket a netbookra. Utána írom meg a blogot. Ezt követően elő szokott fordulni, hogy készül még egy-egy kép. Ezeket azonban csak a következő nap szoktam feltölteni. Így volt ez most is. A blog írás után pihentem egy kicsit Pataconnal.

Reggeli közben úgy döntöttem, hogy kipróbálom a délelőtti futást. Néztem ugyanis az időjárás előrejelzést, és délutánra esőt jósoltak. A nadrágszíjam kihoztam az előtérbe, ahol jobban jár a levegő, de nem változtatott a dolgon. Marad a napi többszöri tisztítás. 

Kilenckor neki is kezdtem a futásnak. Agujitas-ig és vissza terveztem a távot. Tutte ismét velem tartott. Sajnos a telefonos futóprogram többször is leállt, így nem tudtam a távot lemérni. Sőt, meg is álltam annál a pontnál, ahol legutóbb a partra kiértem. Négy kilométer után megálltam. Nem bírtam a 35 fokban, és a 76 %-os páratartalomban tovább futni. Marad a késő délutáni időpont, ha nem esik, vagy folytatom otthon, ha hazaérkeztem. Lesz időm bőven felkészülni. 

Vissza sétáltam tehát a parton. Mondanom sem kell, hogy a fényvédő krémet ismét nem használtam, mielőtt elindultam. Később meg is lett az eredménye. A lovason kívül más emberrel nem találkoztam. Félúton, egy fa árnyékában hagytam a dolgaimat, és úsztam egyet. Tutte addig az árnyékban várakozott.

Visszafele most kivételesen sikerült rákokat is fényképeznem. A függőhíd után voltak kijőve, a homokba vájt lyukakból. A víz is szépen visszahúzódott mostanra. 

A repülőtéren épp kaszálták a füvet, a kifutópálya két oldalán. Már többször is említeni akartam, de mindig megfeledkezek róla. Costa Rica szerte vannak ilyen kőgolyók. Itt is van egy pár belőlük. Senki nem tudja, hogy mikor, ki, és miért készítette őket. Állítólag a világ számos pontján is vannak hasonló kőgolyók. Szerencsére nem találtam se ősmagyar, se dák eredetre utaló jelzéseket rajta. 

Ahogy gyalogoltam vissza a hostelbe, arra lettem figyelmes, hogy mellettem egy nő és egy férfi, kaviccsal dobál valamit. Vissza fordultam, és megpillantottam az út mellett egy zöld kígyót. Ez is fiatal volt, és ez sem volt veszélyes. A hasonmása viszont az, csak annak más a fejformája. Bízom benne, hogy egy darabig elég lesz ez a két kígyó, amit az utóbbi napokban láttam.

Rég nem tettem fel képeket virágokról. Az első kép, az út mentén lévő nagy fa virágairól készült. A többi a hostel kertjéből. A platanos fürtöt is lassan le lehet vágni. Utána pár napig tovább érlelni.

Visszaérkezve, úgy döntöttem, hogy a heti szabadnapomat ma veszem ki. Ugyanis semmi erőm nem volt. A nap is megégetett, így ma a pihenés mellett döntöttem. (Nem mintha eddig nem azt tettem volna.)

Délután többször eleredt az eső, de nem volt olyan intenzív. Inkább záporok voltak. Késő délután, Eitan bemutatót tartott az eddig megszerzett tánctudásáról. Marvin tanítja egy közös produkcióra is. Szerintem pár hónap, és sikerül. 

A napi Patacon című rovattal zárom a napot. Most időben letöltöttem a képet. Ugyanis a blog előtt sziesztáztam egy kicsit. Patacon meg a vacsora utáni pihenését töltötte. 

2015. május 19. (kedd) 18:40 (UTC-6) : Drake Brake Backpacker Hostel

Tegnapi naphoz elfelejtettem megemlíteni, hogy két vendégünk is érkezett. Egy svájci menyecske, valamint Robert, az egyik igazgatója a Corcovado Alapítványnak. Robert csak épp futólátogatást tett minálunk. Jövőhéten visszatér Alejandraval - a harmadik ügyvezető - és elkezdik szervezni a júliusi teknős mentő projectet. Reggel Marvin korán kelt, reggelit készített a vendégnek. Mindketten egy túrára indultak. Nem fogtak ki jó időt, mert naponta többször is esett. Sajnos ez már úgy látszik állandósulni fog. Ami elég rossz hír az edzésem miatt. Nehéz eltalálni, hogy mikor induljak el, mert pillanatok alatt érkezik az eső. Hasonló a forgatókönyv, mint odahaza nálunk nyáron.

Délelőtt folytattam a terasz fagerendáinak pácolását. Az első réteg mindenhova fel lett kenve. A lazúr elfogyott, így a következő réteg nem biztos, hogy az itt létem alatt a helyére kerül. Az esőmentes időszakban összesepertem a leveleket. Fárasztó munka így, hogy a figyelmedet le nem veszed a fa lombkoronájáról. De hála Istennek, a csúszómászó barátommal nem találkoztam. Nem haragudnék meg, ha többet nem látnánk egymást.

Virian közben főzte az ebédet. Pörkölt lett, nem a megszokott összetevőkkel. Ugyanis itt cukkini és platanos is belekerül. Köretként mi is kerülhetett volna a pörkölt mellé, mint rizs. Nem számoltam a kezdetektől, de szerintem nem igazán volt olyan nap, amióta itt vagyok, hogy ne lett volna rizs. Holnap lehet faragok magamnak evőpálcikákat.

Napi Patacon című rovatom következik. Nem győzök róla képeket készíteni. Annyira fotogén, nem igaz?! Legalább lesz miket nézegetnem, miután végleg elválik majd utunk. De addig még sok-sok kép várható.

Délutánra visszatért az eső, így miután végeztem a napi teendőimmel, a külső megtisztulás után jöhetett a jól megérdemelt pihenés, a még mindig illatos függőágyak egyikében. Igaza van Ecetnek. Ha hazaértem, lehet a nyárra kiköltözöm a kertbe, a függőágyamba. Majd csak télire vonulok vissza a négy fal közé. 

Ha már Ecetnél tartottam. Az én kedves jó barátom ma ünnepelte a születésnapját. Mivel mással ünnepelhettem volna én is e jeles napot, mint az általa készített pálinkával, ami már az elindulásom óta annyi embernek ízlett. Természetesen gyűszűnyi adagokról van szó. Nem ám pazarolni ezt a mennyei nedűt. De száz szónak is egy a vége. ¡Feliz cumpleaños Sógi! Isten éltessen!

u.i.: Természetesen ha hazaértem, a flaskát meg kell töltenem újra. Úgyhogy cefrét, üstöt, gázpalackot előkészíteni! Jövök!

2015. május 18. (hétfő) 19:25 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggeli mosogatás, takarítás közben szoktam találni érdekes dolgokat. Mint például ebben a műanyag tároló dobozban két csótányt. Ezzel együtt kell tudni élni, mivel közvetlenül a dzsungel mellett vagyunk. Tél sincs, kemény fagyokkal, hogy elpusztuljanak a rovarok nagy része. Éppen ezért nem hogy nem pusztulnak el, de nagyobbra is nőnek. A rekorder csótányt azóta nem láttam, nem mintha annyira hiányozna.

A télre visszatérve. Tegnap este néztünk egy filmet, melyben egy havas, hegyvidéki helyszín is volt. Kérdeztem Marvinékat, hogy láttak-e már életükben havat. Kiderült, hogy még soha. Eddig én is így voltam a pálmafás óceánparttal, és lásd sikerült. Fognak még ők is hógolyózni.

Reggeli után hozzáfogtam a függőágyak kitisztításához. A mosógépben egyenként kimostam, majd kicentrifugáztam őket. Egyenként, mert így is eltartott egy pár percig, amíg kibogoztam az összegubancolódott részeket. Holnapra hagytam még kettőt. Elviselhetetlen volt a szag, ami áradt belőlük. Gondolom mindenki használta, így elég vegyes szagminták keletkeztek. Főleg az én finnyás orromnak. De mostantól friss illatúak, jobbak, mint újonnan.

Ezt követően a terasz oszlopait csiszoltam le, és pácoltam be az első lazúr réteggel. Itt is látszik egy-két helyen a penész. Egyébként ezek az oszlopok a környező erdőkből származnak. Építőanyagnak, bútornak kiválóak.

Eközben Patacon helyettem is sziesztázott. Reggel megint felébresztett, de most az ágyamra ágaskodott fel. Ahogy nő, úgy ér el magasabb dolgokat. Most az ajtó sem akadály neki, ha nincs bereteszelve. Belöki az orrával.

Ebéd után eltekertem Agujitasba, kikapcsolódni egy kicsit. Az egyik helybéli srác itt hagyta a kerékpárját, és megengedte, hogy használjuk. Úgyhogy a mai edzés két keréken folytatódott. Lassan úszhatok is, mert annyi eső esik. Agujitasba érve, egy másik utcán folytattam az utam, amerre eddig nem jártam.

Itt sikerült lefényképeznem az egyik érdekes fajta pálmát. Én csak legyező-pálmának hívom. A levelei úgy helyezkednek el, mintha egy legyező lenne. A többi pálma fajta a hagyományos elrendezésű.

Visszafele megálltam a parton egy kicsit ücsörögni, és gyönyörködni a naplementében. Még egy szűk hónapig tehetem ezt. Addig kiélvezem minden percét. Ki tudja, mikor lesz újra benne részem.

Visszaérve El Progreso-ba, az egyik fán egy népesebb papagáj kolónia tartott épp traccs partit. A papagáj kedvelőknek maga lett volna a paradicsom. A levegőben természetesen kellemes virágillat terjengett.

2015. május 17. (vasárnap) 20:45 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Jól lehűtötte a levegőt a tegnapi eső. A szobában, a mennyezeten üzemelt ugyan a ventilátor, de nélküle is kellemes lett volna. Elsőként keltem fel reggel, így én nyitottam a konyhát, főztem a kávét. Vasárnap lévén, valamint vendégek hiányában, csodákat nem vártam a mai naptól.

Mint említettem, a papagáj "lakosztályba" költöztem át. Az emeletes ágy alsó részét foglaltam el. Bízom benne, hogy nem lesz telt ház, hogy elfoglalják a felettem lévő helyet. Egyelőre nem úgy néz ki.

Kíváncsi vagyok, hogy a cuccaim ugyanúgy fognak-e reagálni, mint a másik szobában. A táskámra felvarrtam a panamai jelzést is. Egyelőre nem fog több felkerülni rá. Lesz még folytatás, csak nem ebben a formában. 

Marvinék a délelőtt lementek az óceán partra, tartottak ők is egy kis pihenőt. A repülőtértől a függőhídhoz vezető ösvényt elöntötte a patak vize. Úgy látszik megáradt a nagy esőzéstől. Amíg odavoltak, én kitakarítottam, ittam még egy kávét, és folytattam a sziesztát a teraszon. Ebédre Marvinék visszatértek, majd utána Virian testvére és sógornője visszautaztak. Újra csak mi maradtunk.

Úgy döntöttem, hogy egy napot pihenek a futással. Ma is esett egy keveset, de nem volt intenzív. Délután egy gyönyörű tukán szállt az egyik fára, gyorsan megindultam, hogy lefényképezzem. Sikerült is, már amennyire sikernek lehet ezt nevezni. Közelebb nem engedett magához. A kép közepén keressétek.

Visszafele épp az épület melletti fa törzsén lévő gyíkot fényképeztem, amikor mellettem földet ért valami a fáról. Először azt hittem, hogy egy ág, mert mozdulatlan volt. Majd amikor megmozdult, rádöbbentem, hogy a "kedvencem" az. Szerintem egyéni rekordot döntöttem, a helyből távolugrásból. Gyorsan szóltam Marvinnak, aki egy machete-vel közelítette meg. Nem volt nagy, de engem egy ceruza méretűtől is kiráz a hideg.

Áthívtuk az egyik túravezetőt, aki rövid pillantás után, kézbe vette a kígyót. Megnyugtatásul közölte, hogy ez nem egy veszélyes fajta. Engem nem nyugtatott meg, főleg, amikor ugyanarra a fára tette vissza, ahonnan leesett. Most megint ott van elvileg, akár a termetesebb családtagjaival. Vége a nyugodt levél gereblyézésnek. Amúgy nagyszerűen el tudott bújni a fűben. Remekül álcázta magát, ezzel a szín összeállítással.

2015. május 13. (szerda) 18:45 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggel Marvin nyitott ki, én csak később csatlakoztam. A reggelinket ma nem az asztalnál fogyasztottuk el, mert az foglalt volt. Maradt a bárpult. Az emberek szépen lassan szállingóztak. A reggeli után, egy bögre kávé társaságában, a teraszra vonultam. Patacon is talált magának egy eldugott helyet, ahol nyugodtan pihenhetett.

Napközben többször be kellett nézzek a konyhába. Észrevettem, hogy sok embernek nehezére esik egy idegen helyen megtalálni a szemetes vödröt. Sokan elmosták maguk után a kávés bögréket, poharakat, de több embernek ez nem sikerült. 

Ma egyéb feladatot nem választottam magamnak, mivel készülnöm kellett a holnapi útra. Kitisztítottam a táskámat, a cuccaimat összepakoltam. Úgy döntöttem, ha visszajöttem, nem maradok ebben a szobában. A közös hálószobában választok majd magamnak egy ágyat. Az sokkal jobban szellőzik, nem lesz penész a táskámon. A munkavégzésre használt ruhákon, valamint az elhasznált dolgokon kívül viszek magammal mindent. 

Itt van tehát Panama nyugati országrésze. David város körülbelül 40-50 kilométerre van a határtól. Végig autópályán kell mennem. Elvileg gyorsan odaérek. Elvileg. A többi a határőrökön múlik. Mexikóba érkezés előtt izgultam, később Guatemalánál, Hondurasnál, Nicaraguánál már nem. Costa Rica óta újra izgulok, hogy mi lesz.

Gabriel - a korábbi önkéntes - ma kért fényképet Pataconról. Ma mentek tovább Panamából Kolumbiába. Holnap lesz négy hete, hogy megérkeztem ide a hostelbe. Sokat nőtt azóta Patacon. Most már kezdi ugatni az idegeneket is. A vendégek imádják, de azért jó érzéssel tölt el, hogy sokszor jön hozzám, megpihenni.

Úgy terveztem, hogy ebéd után elugrom Agujitasba Helena-val, de ismét esni kezdett, ezért nem indultam el. Holnap úgyis úton leszek. Egy-két dolgot akartam volna vásárolni, de ezt útközben is beszerezhetem.

A délután nagy részét, hozzájuk hasonlóan, magam is sziesztázással töltöttem. Igaz, most egy-egy oktatási szünet alkalmával sokan voltak a függőágyak környékén. Ezért magam csak akkor mentem oda, ha vége volt a szünetnek. 

Ma kaptuk meg az áprilisi villanyszámlát. Közzétenném az érdekesség végett. Mint látható 322 kWh volt a fogyasztás. Ez a helyi valutában 40.971 Colon. Forintra átszámítva 20.856 Forint.

A vacsora legtöbbször az ebédről maradt étel, melyet egy-két kiegészítővel tálal Virian. Holnaptól szombatig nélkülöznöm kell a főztjét. Egy biztos, e két nap alatt a rizs kimarad majd az étlapomról.

2015. május 12. (kedd) 20:17 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ma egy kicsit később keltem a szokottnál. A reggelim ezúttal is megvárt. Megébredtem hajnalban, de sikerült vissza aludnom. Reggel nyolckor már elviselhetetlen a meleg. Így a futást átettem délutánra.

Sajnos a párás levegő miatti penészedés terén nincs változás. Kellene egy páraelszívót beépíteni. A nagy hátizsákom hetente többször ki kell hoznom a szobából, át kell törölnöm, szellőztetnem. Nem akarom, hogy a júniusi indulásomig tönkremenjen. A bőrövem, valamint a bőr karkötőm küzd még hasonló problémával. A ruhákon egyelőre nem látok semmi változást. A törlőkendőként használt, textil pelenkán fedeztem fel ma reggel tojásokat. Valószínűleg póktól származtak. Indulás előtt ezeket is át kell néznem. Az egész táska, felszerelés egyenként át lesz vizsgálva. Nem szeretnék semmi olyat hazavinni, ami nem haza való.

A hostel gyógyszeres szekrényében Eitan, ma módszeres kutatómunkát végzett. A meglepetés akkor ért engem amikor a kezéből kivett dobozt jobban megvizsgáltam. Széntabletta volt, Magyarországon gyártott. Hogy kié lehetett, és hogyan kerülhetett oda, az rejtély marad. Ugyanis a vendégkönyvben nincs magyar állampolgárságú személy. 

Délelőtt befejeztem a kerti munkát, a virágágyások immár szépek lettek. Jasper ma elhagyta a hostelt. Ő volt a legrégebb óta itt. Átmegy a félsziget másik részére. Gazdagabb lettem egy német srác ismeretségével. 

Ebédünket már a meccs nézése közben fogyasztottuk el. Ma volt ugyanis a bajnokok ligája elődöntő visszavágója. A katalán csapatnak szurkoltam, melynek meg is lett az eredménye. A bajorok győztek ugyan 3:2 arányban, de az összesített eredmény alapján a Barcelona jutott a döntőbe. Már csak a holnapi meccs választ el a Barcelona - Juventus döntőtől. A két argentin csatár döntőjétől.

A meccs után én is elindultam, lefutni a mára tervezett hét kilométert. Mint korábban említettem, fekete párduc miatt, az irányon változtattam. Ezúttal külön testőröm is akadt, ugyanis Tutte velem tartott. Agujitas felé vettük az irányt. Egy kilométer után következett a patak átgázolás, majd tovább az úton.

Az egyik háznál egy termetes kutya rohant felénk, de mi gyorsabbak voltunk. Viszont úgy döntöttem, nem megyünk arra vissza. Az óceán partot választottam. Négy kilométer után a cipőt tehát levettem, majd mezítláb irány az óceánparti homokföveny. Nehezebb így futni egy kicsit, de ezt kár volt kihagyni. Egy hónapig maradok ennél a verziónál. Csak a távolság fog nőni egy kicsit.

Tutte végig mellettem volt. Nem tudom mikor futott utoljára ennyit, de jól bírta. Egészen a repülőtérig futottunk, ott lett meg a hét kilométer. Egy kicsit ott megpihentem, de Tutte már indult volna haza. Nem is maradtam tovább. Legközelebb zárom egy fürdéssel. Most a hullámok is elfogadhatóak voltak. 

Erről is sokat álmodoztam, hogy egyszer majd az óceán parton fogok futni. És tessék, teljesült. Az álmok teljesülnek, ha teszünk érte. Tudom nem könnyű, nekem sem volt az. Sok küszködéssel, lemondással, harccal teli időszakon vagyok túl, de megérte. Egyébként viszonylag későn kezdtem el rendszeresen futni. Három évvel ezelőtt. De úgy gondolom, sosem késő semmihez sem hozzáfogni. Ha hazaértem, gitározni akarok megtanulni. Végre hasznát veszem a saját gitáromnak. Axi, remélem az alapokat megtanítod. 

Visszafele egy levezető séta volt csak. Tutte végig mellettem volt. Egy tehén csorda legelészett az egyik elkerített területen. Érdekesek a fehér madarak mellettük. Mindig a tehenek mellett lépkedtek. Gondolom, a bogarakat szedték össze. Mire megérkeztünk, az eső is el kezdett esni. Tökéletes volt az időzítésünk. Tutte ivott egy jó adag vizet, majd elnyúlt a függőágyak alatt. Magam is ezt tettem egy zuhany után, csak a függőágyban.

Estére megérkeztek a múltkori oktatók. Holnap ismét informatikai oktatás lesz. Közben megjelent az alapítvány idei toborzó plakátja. Lehet jönni júliustól segíteni teknősöket menteni. Akkor én már otthon leszek.

2015. május 11. (hétfő) 19:00 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Furcsa, amikor az ember este neki készülődik a lefekvéshez, közben más meg a Föld túlsó felén, épp a reggeli kávéját issza. Általában ekkor kapom az első üzeneteket is. Mire válaszolok rájuk, már éjfél is elmúlt. 

A kedvencemmel indítanám a napot, ha már ő is velem indítja a sajátját. Ma is felköltött a szokásos nyüszítésével. Egyre több rajongója akad, az ismeretségi körömből. Valóban, legszívesebben hazavinném. 

Lencsevégre kaptam a reggeli érkező repülőt. Gondolkodom rajta, hogy ezzel kellene visszamenni jövő hónapban, San José-ba. Egyetlen problémám, hogy a repülőtérről vissza kellene mennem a városba. Árban körülbelül a háromszorosa a buszjáratnak. Időben viszont nem mindegy hogy 9-10 óra, vagy csak 30 perc. Na még alszom rá pár napot, hetet. A legfontosabb most, hogy csütörtökön gond nélkül be tudja lépni Panamába, majd onnan szombaton ide vissza. Lefoglaltam két éjszakára szállást a panamai David nevű városban. Francisco - a hostelt üzemeltető alapítvány egyik vezetője - írt egy meghívólevelet, melyben kifejti, hogy mennyire köszönik az önkéntes segítségnyújtást részemről. Továbbá kinyomtattam a San José-ból hazatartó útra szóló repülő jegyet. Ezek elég biztosításként kell hogy szolgáljanak mind a panamai, mind a costa ricai határátkelésnél. 

A délelőtt folytattam a tegnap elkezdett kert munkát. Annyira siettem ma is vele, hogy még a holnapi napot is ezzel fogom tölteni. Marvin közben babot főzött szabad tűzön. A tűzgyújtás amúgy elég nehéz dolog errefelé, ugyanis a fa át van nedvesedve a párától, esőtől. A minap néztük a híres angol túlélőművész itteni kalandját, amint az Osa-félsziget esőerdejéből kijut egy szál késsel. A filmen egy kettőre tüzet rak. Gondolom elővarázsolta a száraz fát. E produkció nekem amúgy a kezdetektől fogva hiteltelen. Akivel ugyanis egy stáb dolgozik, az már nem csak magára van utalva. Hogy mi történik a kamerák mögött, azt nem tudhatjuk. Akkor lenne hiteles, ha egy fejkamerával egyedül tenné meg ezeket az utakat. No de akkor meg felmerül a kamera akkumulátorának töltési nehézsége.

A délután ismét jött egy kiadós eső. Majdnem másfél órán keresztül tartott. Lassan állandósulni fog, mert itt az esős időszak. A futás tehát ma is kimaradt. Holnap megpróbálom a reggeli után. Akkor még nem olyan forró a levegő. 

Így hát a késő délutánom nagy részét, kisebb nagyobb megszakításokkal a függőágyban töltöttem. Eitan és Patacon is itt voltak. Ritka pillanatok egyike, hogy egymás mellett láthatjuk őket. Ugyanis nem nagyon játszanak együtt. 

Virian délutánra készített nassolni valót. Kukorica pehely, méz, mazsola, valamint mogyoróvaj. Természetesen kávéval kísérve. Kíváncsi vagyok mennyi a vérnyomásom, ugyanis a napi három kávé meg van.

Beszéltem ma Csabával, akit Las Palmas-ban ismertem meg, még tavaly. Ezt követően a világ ellentétes részére indultunk el. Most Indiában van, de ő is készül egy időre haza, Magyarországra. Ha én is megérkeztem, összefutunk egy-két sörre. Lesz miről beszámolni egymásnak.