2015. február 16. (hétfő) – Puerto Morelos

Parti utáni nap mindig nehezebben indul. Itt sem volt másképp, Puerto Morelosban. Nehezen ébredtünk fel. Előző este nagyjából összetakarítottunk, mielőtt elindultunk volna. Természetesen reggelire bőven maradt a parti menüjéből.

Imádom a különféle ízesítésű szószokat, amikkel itt ízesítenek. Be is mutatnék rögtön négy félét. Erősségük balról jobbra: hmm, finom, pikáns – ez után már inni kell egy keveset – közben is inni kell, nem is keveset – Isten hozott Mexikóban, erre holnap is emlékezni fogsz!

Megtakarítottam a kerti grillsütőt. Szerintem kicsit el volt hanyagolva, ugyanis volt némi kosz rajta. Most egy darabig szép tiszta lesz. Mást nagyon nem is csináltunk Chrissel (Gael szabadnapos volt). Kivéve persze az állatok ellátását. Carlos szokás szerint jött, ment. Naponta egyszer legalább be szokott nézni. Olyankor hoz is valamit a farmra. Amikor megy, rendszerint a tojásokat viszi. Naponta átlagosan 90 darabot.

Ebédre Lea főzött levest. Nem vagyok válogatós, de ezt valahogy nem tudtam megenni. Próbáltam ízesíteni, de még rosszabb lett, végül letettem róla.

Adrian ma sem volt a farmon, dolgozni ment Cancúnba. A macskák abban az épületben vannak, ahol ő lakik, így ilyenkor gyakrabban nézünk rájuk. Délután Carlos megmutatta a következő feladatot. A nemrég kiritkított erdőrészt kell kitakarítani. Lehet, hogy említettem, de ez nem esőerdő, hanem dzsungel. Apropó eső, amióta a farmon vagyok, nem esett az eső. Még egy korábbi hibát javítanék ki. A vízkészlet nem az összegyűjtött esővíz, hanem a fúrt kútból származik. 

2015. február 15. (vasárnap) – Puerto Morelos

Reggel ébredés a szokott időben. Természetesen az éjjeli álmok továbbra is megvannak. Ma lesz a kerti parti, Carlos már tegnap izgatott volt, hogy minden rendben legyen. Már csak pár dolgot kellett addig tennünk, nagyjából mindennel készen voltunk. Megdőlt a tegnapi tojásrekord is. A baloldali a legújabb. Nem lehetett valami egyszerű reggel a tyúknak sem.

Carlos napközben jött-ment, hozta a kellékeket, hozzávalókat. Mi elrendeztük az asztalokat, székeket, a hűtőládákba az italokat, a jeget. Miután elkészültünk, mi is átöltöztünk. Fél kettő tájékán el is kezdtek szállingózni az emberek. Mindenki hozott valamit, volt aki kész ételt, volt aki akkor készítette. Mint a képen az avokádó krémet a senoríta.

Önkiszolgálás volt, nekünk csak arra kellett figyelni, hogy a szelektív szemétgyűjtés gond nélkül meglegyen, mindig legyen tiszta tányér, pohár, stb. Volt olyan is, aki a kedvencével jött.

A társaság java helyi lakos volt, de voltak Kanadából, Németországból, Franciaországból. Mindenki valamilyen módon szokott segíteni Carlosnak. Adrian éppen dajka szerepben.

Közben én is eszegettem. Előbb egy kis vegyes salátát, majd csirkehúst, spárgát. Carlos hozott süteményt is. Szóval finom volt a terülj-terülj asztalkám.

A grill felelős egy német pasi volt. Bár ez az általa fogyasztott italon nem látszódott. Sör helyett ugyanis borozott. Már a németek sem a régiek.

Szokták mondani, hogy kicsi a világ. Hát valóban kicsi néha. Az alábbi képen látható Carlos (a vendéglátóm haverja), aki hotelmenedzser egy folyami cégnél. Rajna, Majna, Duna. Elképzelhető, hogy a múltban a munkám során még találkoztunk is, bár konkrétan erre egyikőnk sem emlékezett. Áprilisban kezdi a szezont újra. Azt mondja, már előre várja a hajnal fél három órás, mohácsi face kontrollt.

Közben a vendégek egy része felfedezte a tóban lévő halak jótékony hatását. Lehet én is kipróbálom majd. Elmondásuk alapján nem lehet rossz. Viszlát, bőrkeményedés.

Néha kerestem egy csendes zugot, és enyhítettem szomjúságom egy hideg sörrel. Carlos kivételesen elnézte a szeszesital fogyasztását. Egyébként nem szereti, ha az önkéntesek szeszes italt fogyasztanak a farmon. Alkoholos befolyásoltság esetén senkiért nem vállal felelősséget. Szerintem is jól döntött, amikor ezt kitalálta.

Este kinéztünk Puerto Morelosba, mivel karnevál volt. Ha már Latin-Amerikában vagyunk, nem árt, ha részt vesz egyen az ember. Igaz, nem volt mérhető a rióihoz, de mégis csak életem első latin amerikai karneválja. Kicsit kicsi, kicsit rövid, de az övék. Meg az enyém.

2015. február 14. (szombat) – Puerto Morelos

Reggel tudtam volna még aludni, de nem volt mese kelni kellett. Természetesen éjjel is álmodtam. Tuti van valami magyarázat erre. Amióta a farmon vagyok, minden éjjel álmodom.

Mára a konyha rendbetétele volt a feladat. Takarítás, felkészülés a holnapi partira. Természetesen jutott idő a kert további gereblyézésére.

Chrissel kirámoltunk mindent a konyhai polcokról. Míg ő befejezte az utolsó oszlop festését, én áttisztítottam az összes konyhai eszközt. Kiválogattuk, amit ritkán használtak. A többiek a kertet rendezték. Reggel rekordméretű tojást talált Chris. A képen a baloldali, mellette az átlag méret. Az annál is kisebbeket mi fogyasztjuk el.

Folytatva a kutyák bemutatását, következzék Prada. Mondanám, hogy szép hölgy, de nem teszem. Főleg amikor ránéz az emberre, elég látványos az alsó állkapcsa. De természetesen szeretjük őt is, mint mindegyiket a farm őrzői közül.

A tegnapi nap a francia konyha napja lett volna, de Carlos későn szerezte be Gaelnek a hozzávalókat. Így tehát a mai napra tolódott a francia ebéd. Ahogy elkészült, kiderült, hogy marhapörköltről van szó. Ízre is majdnem ugyanaz, mint a Kárpát-medencében. Még Te is jól laktál volna tőle Jancsi. Mondjuk később a parazsat itt nem tudtad volna megkavarni. Egyrészt annyi bor volt csak, amennyit Gael belefőzött, másrészt nincs katlan.

Befejezvén a konyhai takarítást, Carlos röviden ismertette a holnapi teendőket. Kb. 30-an lesznek. Azok, akik segítik a farmot, valamint a befogadott kutyákat. Délután egy órakor fog kezdődni, és mi is részt veszünk rajta. Grillezett finomságok, és pár üveg hideg sör. Ismét nyam-nyam.

2015. február 13. (péntek) – Puerto Morelos

Reggel Carlos korán érkezett. Neki is kezdtünk mindannyian a tennivalóknak. Christopher a fürdőhelység falait festette, Adrian tereprendezést végzett, Gael követ hordott Victornak, aki folytatta a tó körüli térkövezést. Magam a levelek összesöprését végeztem az étkező körül.

Persze legelőször megetettük az állatokat. Gael megtalálta az ittlétünk óta rekorder csótányt, a papagájoknál. Kíváncsi vagyok, vajon ittlétem alatt lesz-e újabb rekord.

Folytatva a kutyák bemutatását, következzen Matteo. Van egy sérülés a nyakán, gyógyszeres kezelésben részesítette a héten a doki. Carlos éppen a seb körüli szőrt vágta le.

A tegnapról maradt ételt felhasználva Adrian remek reggelit készített. Mexikói szendvics, rántottával kiegészítve. Tegnap nem találtam egyik boltban sem tejport. Tejet pedig hűtő hiányában nem akartam venni. Tehát a kávét továbbra is feketén iszom.

Épp tegnap számoltam be a családnak, hogy makkegészséges vagyok. Erre tegnap délutánra a lábfejemen csípésnyomok jelentek meg. Előző este (azaz tegnapelőtt) megcsíptek a szúnyogok. Christophernek ugyan így néz ki a lábfeje. Gaelnek nem, ő zoknit húz esténként. Most már én is. Meg fenistil krémmel kenegetem. Ezért jó a kis gyógyszeres készlet. Ég, viszket, ráadásul nem tudtam ma cipőben dolgozni.

A csípéseket leszámítva más bajom nincs. A bőröm is kiheverte a hirtelen sokkot, amit a mexikói nap okozott neki. Remélhetőleg a csípések is mihamarabb elmúlnak.

Reggeli után nekiálltam feltölteni földdel a kőből készített virágágyásokat. A többiek folytatták a kerti takarítást. Közben megérkezett Samuel és a barátja, folytatták a terasz építését.

Carlos meg kihozta a vasárnapi hangulathoz szánt zenei technikát, tesztelésre. Volt hangja rendesen. Továbbá meglepett egy zacskó tejporral. Hallelujja! A déli kávét már azzal ittam.

Ebédnél körbeültük az asztalt, Lea és Victor ezúttal is külön. Babfőzelék, tészta saláta, tortilla, és tarhonyához hasonló étek. Mellé papaja nektár, frissen facsarva. Az étel nagyrészt vegetáriánus, ritkán eszünk húst, de érdekes módon meg vagyok nélküle.

Nap végén ültettem pár dísznövényt a virágágyásokba, majd belocsoltam őket. Kertészkedő napot tartottam. Kezd szépülni ez a farm. Victor is szépen haladt a tó körül.

Este felvarrtam a hátizsákomra a tegnap vásárolt felvarrót. A Kanári-szigetek után már Mexikó is rajta van. Mint látható, van még sok hely a táskámon.

Végére következzen Szarkáné Krisztinek egy fénykép az egyik kedvenc növényéről. Látod, itt is milyen szépen fejlődik, nem csak a Garam utcában.

2015. február 12. (csütörtök) – Puerto Morelos (Playa del Carmen)

Elérkezett hát a várva várt pihenőnap. Ma múlt egy hete, hogy a farmon vagyok, és holnap lesz két hete, hogy Mexikóba érkeztem. Nem keltem korán, kiélveztem a szabadnap nyújtotta előnyöket. Több mint féléve nem volt szabadnapom. Azaz amióta tavaly június végén felmondtam a munkahelyemen, egyfolytában az volt.  Szóval értitek, nem?!

Miután megreggeliztem, összepakoltam, elindultam a főút felé. Bő negyed óra alatt ki lehet érni a farmról. Ahogy kiértem, azonnal jött is egy mikrobusz. Még leintenem se kellett, megállt magától. Ezek éjjel, nappal járnak Cancún-Puerto Morelos-Playa del Carmen között. Bő tíz perc után meg is érkeztem Playa del Carmenbe.

Mint a kép is mutatja, itt számozott utcák, utak vannak, akárcsak New Yorkban. Egy idegennek könnyebb közlekednie, lehetetlen eltévedni. Sőt, még egy cipőboltot is találtam. (¿Donde esta la zapateria? - Ponyvaregény című filmben kérdezte Bruce Willis.)

Utána következett a turista rész. Leszólítás, ide gyere, ezt vedd meg, ide térj be, oda viszlek, stb. Nem az én világom. Nem hátizsákos turistának való. De persze kinézetre ugyanolyan vagyok, mint a jóléti társadalomból odacsöppent, pénzét elkölteni akaró gringo. Ahogy figyeltem, egyesek annyit hagynak ott egy-egy éttermi látogatás után, amennyiből én majdnem egy egész hónapig elvagyok.

Beültem egy étterembe, mely egyébként amerikai sportokért rajongóknak szerintem maga lenne a Kánaán, és nekiláttam a blog frissítésnek. Közben rendeltem egy üveg hideg Corona-t. Rosszul emlékszem, hogy Magyarországon Coronita volt a neve?!

Blog után jött még egy hideg sör, majd irány a tengerpart. Hasonló volt a helyzet a cancúnihoz. Itt is szabad volt a járkálás, de sajnos napozó ágy csak az odatartozóknak állt rendelkezésre.

Gyalogoltam egy kicsit, mire találtam egy olyan helyet, ahol viszonylag kevesebben voltak. Egy idősebb (könyvet olvasó) házaspár megfelelőnek tűnt, hogy rájuk bízzam a táskám, amíg bemegyek a tengerbe. Utólag kiderült, hogy a férfi lengyel, a nő holland, jelenleg élik kanadai nyugdíjas éveiket. Így kell ezt csinálni.

Egész héten próbáltam felkészíteni a bőrömet a strandra, de itt a tengerparton pillanatok alatt megfogott a nap. De a Cancúnban vett 50 faktoros krém jól vizsgázott. Még pár alkalom, és beolvadok a környezetembe. Továbbra is gringó maradok ugyan, de legalább a szín egyezni fog.

Visszafele a szokásos parti séta, lábnyom otthagyós részekkel. Sötétedés előtt vissza akartam érni a farmra, ezért igyekeztem. Útközben felfedeztem egy ingatlan irodát. Nem mondom, van ára a tengerparti teleknek. Nem baj, amúgy sem javasolják a hurrikán miatt erre felé a bambusz házat.

Megtaláltam a „buszpályaudvart”, azaz a mikrobuszokat. Amíg bent ültem, folyt a további fuvarszervezés. Elvileg megteltünk, de ezek szerint nem ragaszkodnak a típusra előírt maximális férőhely betartásához. Spanyolul kommunikált a sofőr, én meg angolul, hogy meddig vigyen. Nem volt belőle gond, megérkeztem épségben. Jobban kell haladnom a spanyollal, egyelőre csak szavak, egyszerű tőmondatok mennek.

Visszatérve a farmra, megmelegítettem az ebédet. Jó nagy adagot, hisz napközben csak egy szendvicset (tortán de conhinita) ettem. Christopher azt mondta, vasárnap sok vendég lesz a farmon. Lesz dolgunk rendesen.

2015. február 11. (szerda) – Puerto Morelos

Reggel elég hűvös volt. Megnéztem a hőmérőt, 15 fok volt csak. Az egyik éjszakai házőrzőm már nem volt a fotelben, tegnap Carlos elvitte az új lakhelyére. Egy kutyával kevesebb. Megint tudok egy nevet társítani az egyik kutyához. Ő Nico. Az egyik kedvencem.

Ma befejeztem egy másik térkőből épített virágágyást. Folyamatos a kerttisztítás, rengeteg a lehulló levél. A majmok is le-ledobnak egy nagyobb ágat. Egyszer nagy csörgésre lettem figyelmes, hát pont a házunk mellett csörtetett fel az egyik fára egy termetes iguána. A farmon is van tehát egy.

Ebéd előtt megérkezett Carlos, kaptunk frissítő jégkását. Majd behordtam Victor triciklijével a baromfi tápot. Ebédre ismét sült porc, lencsefőzelék, valamint egy finom ital. Basio a neve, és vízzel kell felhígítani.

Folytatva a farm bemutatását, következzen a kert. Nem otthoni értelemben vett kertről van szó. Mindenütt fák vannak, melyek eléggé beárnyékolják a területet. Díszfák, gyümölcsfák. A talaj elég köves. Valamikor még a történelem előtti időszakban ez a terület a tengerszint alatt volt. Egy meteorit becsapódás következtében szárazra került a félsziget, de a kövek maradtak. A termőföld kevés a területen, ezért a kertészkedés kövekből épített magas ágyásokban van.

Az egész farmot keresztülszelik az ösvények, melyek porrá zúzott kövekből épültek. Nem is lennénk Mexikóban, ha nem lenne legalább egy kaktusz.

A nap végére sikerül Victort lencsevégre kapnom. A második halastavat térkövezi körbe, ami az étkező mellett van.

2015. február 10. (kedd) – Poerto Morelos

Az éjjel mintha hőemelkedésem lett volna, mert arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva. Megcsípett pár szúnyog, de nem attól lett, ugyanis reggelre semmi bajom nem volt. Amióta a farmon vagyok, minden éjjel álmodom. Ritka, hogy egymás utáni éjszakákon álmodnék. Reggel immár teljes létszámmal, újra nekiláttunk a napi teendőknek. Ma én voltam a soros a reggeli készítésben. Természetesen én is rántottát készítettem. Amióta a farmon vagyok, megkóstoltam a mexikói, az amerikai, valamint a francia rántottát.

Különösképpen említésre méltó esemény nem történt. Mondhatni a szokásos. Épp ezért folytatnám a bemutatást. A következő épület a zuhanyozókat, az illemhelyeket, Carlos lakrészét, valamint Adrian padlásszobáját foglalja magába. Adrian ma egész nap nem volt, Cancúnba utazott.

A meleg vizet a fenti képen látható, gázpalackról üzemelő bojler adná. Azért nem adja, mert nincs rá szükség. Nem olyan hideg a hideg, voltaképpen nyár van, még ha nekik ez tél.

Az épület alján láthatóak a takarító helyek. Maga a faszerkezet eléggé leharcolt állapotban van. Vagy nem fordítottak elég figyelmet a rovarmentesítésre, vagy utólag dolgoztak a rovarok, de eléggé rágottnak tűnik.

A vizes rész helyiségei szépen kidolgozottak. Tökéletes minden. természetes, és tökéletes.

Az utolsó képen látható ablakot leeresztjük, ha épp bent vagyunk a helységben. Így tudja más, hogy ha esetleg foglalt.

Délutánra megtörtént a terasz oszlopainak újrafestése is. Vasárnapra mindennek rendben kell lennie, ugyanis jön egy nagyobb csoport, kerti sütés, főzés lesz.

Amint Carlos szobájában a macskákat etettem, felfigyeltem egy gyönyörű asztalra. Kár, hogy ez a sors jutott neki. Rögtön kiszúrtam a kagyló motívumot. Mindenhol emlékeztetnek a Caminora.

Ebédre Lea tésztát főzött, helyi ízesítéssel. Carlos is velünk evett. Victor és Lea viszont sosem eszik velünk. Kár, pedig elférnénk az asztalnál mindannyian.

Említette Carlos, hogy holnap jön egy német srác. Azt viszont nem, hogy pontosan meddig marad. Kérdezte viszont, hogy meddig maradunk. Én március 5-ét mondtam. Hogy ki vált minket, azt nem tudom. Ahogy észrevettem, folyamatos a váltás. Mindig marad valaki a régiek közül, aki tud segíteni az újaknak. Egy ausztrál jelentkező már van.

2015. február 09. (hétfő) – Puerto Morelos

Ma Gael volt a szabadnapos. Nem is kelt velünk korán. Ma a papagájokkal kezdtem. Kitakarítottam náluk, majd gondoskodtam vízről és élelemről. Két nagy épített ketrecük van. Az egyikben kis testűek, a másikban nagyobbak.

Majd következtek a halak. Négy tó van, abból háromban vannak halak. Olyanok is, amiket nálunk akváriumokban tartanak, de vannak aranyhalak is, meg egy nagyobb fehér is. Valami harcsa féle lehet. Van, amelyik medence már körbe van térkövezve, valamelyik még nem.

Christopher elkezdte az étkező oszlopainak festését. Carlos mindegyiket más színűre akarta. Ízlések és pofonok. Én leszedtem a könyvespolcot, nehogy festékes legyen. Önkéntesek által itt hagyott könyvek, többségük angol nyelvű.

Carlossal jött egy francia srác Samuel, aki a házunk teraszait fogja megépíteni. Elugrottunk a szomszédos tanyára deszkákért. A faanyagot ahogy rakodtuk, épp megzavartunk egy iguánát. Hajléktalan lett miattunk szegény, én meg majdnem szörnyethaltam miatta.

Majd következett a szokásos tojásgyűjtés. Húsvétra profi leszek. Amíg én tisztítottam, osztályoztam, Christopher alkotott, a többiek meg sziesztáztak.

Ebédre Lea és Carlos készítettek tojáslevest. Annyira ez nem ízlett, de azért ettem egy nagy tányérral. A második fogásnál azt hiszem, nem kell elemezem semmit.

Ebéd után ösvénytisztogatás, alkalmat adva egy dzsungel selfiehez. A hőmérséklet, mint látható 27 Celsius fok. Otthonról nincs információm, de szerintem 1-2 fok körül lehet.

A következő gyümölcs a guava névre hallgat. Kiváló üdítő nyerhető belőle, de enni is finom, bár vigyázni kell az apró magjaival, mert könnyen lenyelhető.

Délután felszereltem az otthonról hozott függőágyamat. Szúnyoghálóval természetesen, mert kicsire nem adunk. Kipróbálva, kényelmes viszonylag, de azért maradok az ágynál. Majd ha az nem lesz, visszatérek a függőágyhoz, de addig is délutáni pihenésre tökéletes.

Úgy döntöttem, hogy pár napon keresztül bemutatok egy-egy részletét a farmnak. Kezdjük a hálókunyhónkkal. Kb. 25 négyzetméteres, cölöpökön álló faépület, ajtó, ablak helyett szúnyoghálóval. Alatta a kutyák alszanak éjjelente, egyikük horkol rendesen.

A két oldalsó részen kerül kialakításra a terasz, a fedele betonból készített. Úgy kell elképzelni, hogy a fémhálót bevonják betonnal. A hurrikánszezon miatt ezt javasolja Carlos.

A következő építmény a szerszámtároló, rajta esővízgyűjtő.

Említettem a papagájok ketreceit. Ezeket mind Victor építette, le a kalappal előtte, ügyes. Sok ilyen Victor kellene, világszerte.

2015. február 08. (vasárnap) – Puerto Morelos

Ébredés fél nyolckor, majd a szokásos reggeliztetés. Szereznem kell valahonnan tejport, mert nem valami jó a kávé nélküle. Nincs hűtőnk, így nem is tárolunk semmi romlandót, mindent azonnal megeszünk, felhasználunk. Az ebédről többnyire marad vacsorára, amit felforralás után megesszük. Ismételten megnyugtatásként említeném, hogy soha jobban nem volt a gyomrom. Kezdek hozzászokni az erős ízesítőkhöz is.

A kutyanevekkel hadilábon állok. Egy kettőnek már tudom a nevét, de még tanulgatom. A kicsik Carlossal laknak (lehet említettem), a nagyok itt a farmon. Tegnap délután elfogyott az ennivalójuk, későn szóltunk Carlosnak. Ma délelőtt kaptak újra. Száraztápot, meg hozott nekik csemegét a hentestől.

A mai napra soron következő feladatként, a komposzt wc-nél használt anyag elkészítése volt tervezve. Kétnaponta egy-egy cserépbe készítünk egy keveréket, fölből, faforgácsból, és valamilyen porból. Mondták angolul, de azért annyira még nem vagyok profi. Szóval ebből az anyagból szórunk a szórnivalóra két fél-kókuszdiónyit. Azért annyit, mert egy fél kókuszdiót használunk kanálként. Dekoráció még a wc-n is. Mint a maja népviseletes jelzések.

Ebéd előtt udvar-, és ösvénytisztítás, valamint még egy kőből készült „virágcserép” elkészítése. Bőven van idő mindenre, nem egy feszített munkatempó.

Az ebédet Gael főzte, krumpli, omlett (bár jobb szeretem rántottának hívni), valamint bableves. Délután megérkezett Carlos is, megtartotta a holnapi eligazítást. Holnap festeni fogjuk az étkező faoszlopait. Adriantól kaptam wifi kódot. 5 giga kapacitású a mobilinternet, remélem nem nulláztam le, mert feltöltöttem a farm első két napját a blogra. Legalább csütörtökre nem marad annyi. Vacsorára az ebédről maradt babot Adrian leszűrte, és tortillába tette, majd leöntötte valamilyen szósszal. Nyami, nyami.

2015. február 07. (szombat) – Poerto Morelos

A második éjszakám már sokkal jobb volt. Meg-megébredtem, de kezdek hozzászokni az őserdei éjszakákhoz. A szárnyasok továbbra is megszólalnak, nem beszélve a kutyákról. Amúgy az egész farm éjszakára ki van világítva, irányfények, valamint a fontosabb épületek. Az elektromos áram tehát jórészt a napból van, persze sok fogyasztó nincs. Egyszer kétszer bekapcsoljuk a gyümölcscentrifugát, töltjük a telefont, netbookot. Van még egy áramfejlesztő is, nagyritkán használva. Christopher ma szabadnapos, Tulumba ment. Én csak egy hét után kapok, azaz legközelebb csütörtökön. Ők ketten hamarabb érkeztek. Nem tervezem, hogy messze megyek, csak a közeli Plaja de Carmenba, kicsit lazulni a tengerparton. Rendbe teszem a blogom, valamint beszélek a családommal, ismerősökkel.

A térkövezést befejeztük, majd megépítettem kőből két gyümölcsfának, fél méter magasított ágyást, melyet földdel töltöttem fel. Virágcserépként funkcionál, és még díszít is. Amelyik a sétány mellett van, azt cementes habarccsal erősítettem meg.

Ebédre főtt disznóbőr (porc) volt, valamint nevesincs leves, melyet Carlos készített. A hozzávaló betűtészta ugyanaz, mint Magyarországon. Tortilla van majdnem mindig, Lea süti. Hasonlóan készül a mi palacsintánkhoz. Mindig készít egy adagot. Próbálom ellesni, de nagyon félénk maja menyecske. Nem is beszél velünk, csak Victorral. De azért megpróbálok egy közös képet velük készíteni. Remélem, nem skalp lesz a vége. A tortillára visszatérve, állítólag hizlal. Ha nem vigyázok, könnyen Sancho Panza alkatom lesz.

Az étkezőt, és a fürdőblokkot takarítottuk ma ki. Mindig van egy-egy napi feladat, valamint a Carlos által meghatározott feladat(ok), illetve az állatok gondozása. Nap végén kimostam pár ruhadarabot, majd egy pihentető kávé.

A farm neve majául Tumben Kuxtal, ami új kezdetet jelent. Carlos az utcáról befogadott kutyák miatt nevezte el. Nem is találhatott volna jobb nevet.