2015. március 21. (szombat) - Tzununá

Reggel verőfényes napsütésre ébredtem. Tegnap vettem magamnak kávét, és tejport. Igaz, úgynevezett török kávét iszok. Apai nagyapám is így itta.

Közben Tom is leszüretelte Brigita kávé termését. Nem sok, de kezdetnek nem rossz.

Az előttünk levő úton nagy volt a jövés menés. Volt aki cipelt fát, mások választási kampányt tartottak.

Napközben megjelent egy kis kölyök is. Úgy látszik mindenhol találkozom velük.

Az ebédet én készítettem. Paprikás krumplit. Kicsit több lett a lé, de ízlett mindenkinek, ugyanis háromszor is szedtek a tányérba.

Vacsorára nem főztünk, hanem a bambusz hotelben ettünk. Az idő továbbra is borús volt.

2015. marcius 20. (Pentek) - Tzununá

Reggel gyors készülődés, egy tea, és irány Panajachel. Megprobáltam megjavittatni a netbookom. Le a kikötőbe, majd negyed óra hajókázás után megérkeztem a városba.

Latin Amerika révén nagy a Che kultusz. Nekikezdtem hát a keresésnek. Negyedikre találtam is olyat, aki hajlandó volt megnézni. Közben ezeket láttam a városban.

Megegyeztem a sráccal, hogy vasárnap a gépért jövök. Az egész beszélgetés elment volna egy gyengébb alapfokú szóbeli nyelvvizsgának. Ez a városrész már nem igazán a túrista rész. Meg is éheztem, vettem egy pizzaszelet menüt.

Vissza fele a túrista bazár mellett jöttem. A munkát délután folytattuk. Jobb a délelőtt dolgozni. Arjuna viszont ilyenkor ér rá.

Estére kakaót főztünk, melyet Gemma és Tom vett. Egy nagy töbmben volt, abból faragtuk le. Raktunk egy tábortüzet, és a forró bögre kakaót kortyolgatva beszélgettünk.

2015. március 19. (Csütörtök) - Tzununá

Reggelire meglepetésként vaj is volt. Házi készítésű, amit azonnal meg is kóstoltam. Nagyon finom volt.

A reggeli főtt tészta volt, zöldség körettel.

A délelőtt folyamán a dóm belső falainak vakolása folyt tovább. Több rétegbe kell felvinni a falra. Utolsó egy impregnált réteg lesz. Délután elugrottam volna blogolni, de egy véletlen folytán a netbook kiesett a tokjából és pont azon a részen sérült, ahol a töltő csatlakozik. Kipróbáltam, de nem tölt. Közben rendeltem egy kávét és megpróbáltam a blogot a telefonnal, de nem egyszerű.

Az dőjárás továbbra is változékony. Minden nap le kell takarjuk a domot. Kicsit körülményes munka.

Közben egy inspiráló képet találtam a közösségi oldalon. Teljesen egyetértek vele. Hagyd ott a munkahelyed, és indulj neki a világnak a hátizsákoddal. Épp ezt tettem én js.

Vacsora kicsit szomorúan telt. Sajnáltam a netbookom. Sok kép van rajta. Igaz, azok megmaradnak. De továbbiakat nem tudok tölteni rá. A telefonom memóriája meg véges.

2015. március 19. (csütörtök) - Tzununá

A mai napot később pótolom, ugyanis leesett a netbook-om, és valószínűleg meghibásodott a töltő csatlakozója. Megpróbálom megjavíttatni. Addig szünetel a blog. Bízom benne, hogy sikerülni fog. Tudok vele dolgozni, csak tölteni nem tudom.

2015. március 18. (szerda) – Tzununá

Tegnap meg lett beszélve, hogy ma az ebéd után kezdjük a munkát. Így tehát szabad volt a délelőttöm. Reggel azzal kezdtem, hogy kihordtam a dolgaimat a sátorból, hadd száradjanak. Ugyanis a matracként használt szivacs kicsit nedves lett.

Sült banánt, müzlit és papayát reggeliztünk. Utána desszertként helyi csoki. Házi készítésű, semmi mesterséges adalék.

Reggeli után elugrottam blogolni, de valami baj volt az internettel. Elindultam hát egyet csavarogni. Útközben jutott eszembe, hogy a botom, és a kalapom a sátorban maradt.

Tzununában a háziorvosi szolgálat ilyen konténerben van elhelyezve. Útközben rengeteg kis házikó volt, a gyerekek az utcán játszottak.

Egy külföldiek lakta ház falán, érdekes figyelmeztető tábla adta tudtára az esetleges hívatlan vendégnek, hogy mire is számíthat. Szerintem spanyolul sem ártott volna kiírni.

Az út később ösvénnyé szűkült, és lassan elhagytam az utolsó házakat. Többen jöttek velem szemben az úton. Többnyire helyiek. A terhet általában a fejükön hordják a nők. 2 quetzal-t kért a fényképezésért.

Időnként egy népesebb túrázó csapat tűnt fel a hegyoldalon. Volt amelyiknek helyi túravezetője volt.

Nem mentem messzire, mivel vissza kellett érnem ebédre. Másfél órás gyaloglás után fel is tűnt Santa Crúz La Laguna. Kísérőm is akadt, egy kutya személyében. Sok a kóborló kutya.

Beérve a faluba, szokás szerint vegyes házak fogadtak. A kicsi, vegyes anyagú maja házak, és a nagyobb, modern külföldiek háza. Utóbbiak számos hostelt is üzemeltetnek.

Úgy döntöttem hajóval megyek vissza, így legalább meg tudom mutatni mivel érkeztem a múlt pénteken. Most kevesebben ültünk benne.

Tzununába érve, enyhítettem a szomjúságomon egy hideg üdítővel. Ebédre ismét zöldség köret, bab, és saláta volt, tortillával. Kicsit másabb, mint a mexikói.

Délután folytattuk a dóm belső falainak vakolását. Estére ismét gyülekezni kezdtek az esőfelhők. Sándor nap lévén, idén nem dolgoztam valami jól. Lehet azért, mert idegen terepen vagyok.

2015. március 17. (kedd) – Tzununá

Reggel ébredés hét órakor, majd reggelizés. Mindig más készíti a reggelit, ebédet, vacsorát. Mivel a vegetáriánus ételekhez annyira nem értettem eddig, ezért egyelőre csak megfigyelek. Tojásrántották készítenék, de kifogytunk egyelőre a tojásból. Müzli volt, sült banánnal. És természetesen mindig, mindenhez tea.

A pirospaprikás üveget olvasván, kellemes meglepetés ért. Itt, a világ túlsó felén megemlítik a paprika fűszerrel kapcsolatban Magyarországot. Ezúttal is köszönet nekik.

Reggeli után megérkezett Zsófi is. Tizenkét éves korában kivándorolt az édesanyjával az Egyesült Államokba. Azóta ott élnek. Most önkénteskedik ő is. A gyomra már jobban van, állítólag valami parazita fertőzte meg. Arjuna csapata immár háromfős lett.

Miközben készítettük a vakolatot, Santiago (Jakab) is faragta a téglát, macheta-val. Így megy ez, errefelé, az itteni kőműveseknél.

A bambuszház oszlopai már a helyükön vannak. Közben Arjuna felvázolta, hogy miként képzelte el a dómban a fürdőszobát. Ő magyarázott, mi hallgattuk.

Közben érkezett egy nagyobb rendőr egység, kíváncsiak voltak a dómra. Meg is ragadtam az alkalmat, egy csoportkép elkészítésére. Ezzel lavinát indítottam el, mert ezután mindenki elővette a gépét, telefonját. Santiago nem győzött fényképezni.

Ebédre párolt zöldség, babfőzelék, valamint rizs volt tálalva. Kezd hiányozni a hús. Bemutatnám az evőeszközömet, melynek sajátos kialakítása miatt spork a neve (spoon+fork). Azaz a kanál és villa szavaiból megalkotott új elnevezés. A villa részén van továbbá egy fűrészfog szerűség is, mely késként használható. Súlya majdnem semmi. Imádom.

Késő délután épp hogy végeztem a blog feltöltésével, amikor gyülekezni kezdtek az esőfelhők. Hat óra után el is kezdett esni. Esett, egészen tíz óráig. Egész nap egy felhő se volt. Gyorsan letakartuk a dóm tetejét, mivel még nincs teljesen bevakolva, és a vályoggal tapasztott fal így veszélynek volt kitéve. A vacsora gyorsan lezajlott, mindenki elvonult. Laura és Brigita maradt a konyhában, mert a sátruk beázott. Én csak a táskáimat vittem oda. A sátramat letakartam, az otthonról hozott 2 x 3 méteres vízhatlan sátorlappal. Eddig nem használtam, de most jól jött. Ahogy néztem az időjárás jelentést, az elkövetkező napokban ez várható.

2015. március 16. (hétfő) – Tzununá

Reggelire müzli volt, de tej helyett vízzel főzve. Rászórtunk kókusz-, és mogyoró reszeléket. Mindenevő vagyok, de a vegetáriánus életet nem nekem találták ki. Ez a két hét viszont jó lesz egy kis méregtelenítésre.

Kiderült, hogy a fentebb épülő dóm tulajdonosa Brigita. Decemberben érkezett önkéntesként, és itt maradt. Vett egy telket, és elkezdte építeni az új életét. Íme, a dóm tervrajza.

Későn kezdtünk neki Laurával a munkának, mivel Arjuna nem érkezett korán. A dóm külső vakolását kezdtem el, valamint egy belső létrának az elkészítését.

A maják mindeközben több helyen is dolgoztak. Volt, aki a dómból kivezetendő szennyvíz gödrét készítette.

Mások a meditációs termet építették. Kő, beton, vályog. Tetszik a természet közeli látásmód.

A kedvenc házam is épülőben van. Folyamatosan figyelem az egyes mozzanatokat, apró fogásokat. Érdemes megfigyelni a képen a kőszállítókat. A terhet egy zsákba teszik, majd egy szíjjal a homlokukhoz szorítják, és úgy cipelik. A teher a hátukon van, a felfüggesztés a homlokukon. Az asszonyok is így szállítanak.

Ebédre párolt zöldség volt, rizzsel. Arjuna többnyire velünk ebédel. Most egy barátja is itt volt, aki maga is telektulajdonos. Sok nyugat európai vett itt telket.

Végezvén a munkával, célba vettem a bambusz hotelt, és következett a blogolás. Gyönyörű ez az épület. Vannak vendégei is, többnyire az Egyesült Államokból.

Végezvén a technikai dolgokkal, felkapaszkodtam a felettünk lévő egyik kisebb hegyre. Útközben sok-sok telek, kis házikó. No meg játszadozó gyerekek. Itt még hála Istennek nem okos telefonnal, hanem azzal, amivel tudnak. Mint például ők, akik karikát hajtottak.

Ismét kávé szemle következett, immár jobban szemügyre véve. Brigita telkén is van pár cserje. Szerencsés, hogy saját készítésű kávéja lehet majd.

Tom és Gemma épp Brigita telkén dolgoztak. Mindketten egyetemet frissen végzett, osztrák önkéntesek.

Nap végén felkapaszkodtam ismét az argentín mezes szomszédhoz. Ott írtam meg a naplómat. Ebben a kis házikóban lakik.

Végezetül bemutatnám az illemhelyünket, valamint a mosogató helyünket.

Itt megragadnám az alkalmat, és idézném a Via Unitariana táborban kapott kártyám 11. pontját: „Törekedj az egyszerűség megtapasztalására, a kényelem keresése helyett az egyszerű elégségét igyekezz örömmel megérni!”

2015. március 15. (vasárnap) – Tzununá

Csak Lauraval ketten reggeliztünk, a többiek nem voltak a telken. Tea, ananász, főtt tojás, és a tegnapról maradt ebéd. Ma szabadnapos voltam, így reggeli után leugrottam a bambusz hotelbe, feltölteni a blogot, egy tejeskávé mellett.

Végezvén a feltöltéssel, elindultam gyalog San Marcosba. Bő egy órás kényelmes tempó várt rám. Az út hol aszfaltozott, hol köves, hol pedig csak földút. Épp egy focimeccs kellős közepébe csöppentem, ugyanis az út a pálya szélén vezetett.

Az út mellett sok eladó telek volt. Akadt olyan is, ami felújításra várt, vagy amit már szépen felújítottak.

Útközben, ha úgy adódott, a helyi gyerkőcöket is fényképeztem. Sok a turista, de azért meg-megnézik az embert.

Időközben frissítésként vettem egy szelet „görög” dinnyét. Kellemesen hűsített. Ritkán szoktam dinnyét enni márciusban.

San Marcos utáni kis helységben felmentem az egyik utcán, egészen majdnem a tetőre. Itt már csak helyiek laknak. Sokan egészen pici házakban, kunyhókban. Mindenki köszön amúgy. Ez Mexikóra nem volt jellemző. Egy kisboltban vettem két péksüteményt. Íze édes volt, azonban laktató volt.

Itt visszafordultam, és célba vettem ismét San Marcost, de most már neki szenteltem több időt. Szaporítottam a rendszám gyűjteményem, majd megtekintettem Arjuna ashramjának bejáratát. Elvileg jövő héten közelebbről is szemügyre veszem.

San Marcosba érve bekéredzkedtem az egyik tuk-tuk vezető ülésére, egy fénykép erejéig. Nem lenne rossz egy ilyet felújítani, kicsit átalakítani, és túra tuk-tukot készíteni belőle.

A templomban épp takarítottak, így nem tudtam beljebb menni.

A kikötő felé vettem az irányt, amikor velem szemben feltűnt egy ismerős arc. Már messziről integetett. Evaline volt, aki szintén az Oberon vitorlás tagja volt, Las Palmasban. Erre mondják azt, hogy kicsi a világ.

Előtte érkezett, itt fog dolgozni önkéntesként az egyik hostelben. Még összefutunk, egészen biztos. A kikötő felé menet gyönyörű banánfürtöt fedeztem fel. Leérve, tartottam egy kis pihenőt. Bontottam egy dobozos pepsi-t, H. Gergely regényhőse után szabadon.

Visszafele menet jött a nap második meglepetése. A banánfürtös ház másik oldalán egy ismerős jelre bukkantam. Gondolom a tulajdonosa is megjárta a Camino-t. Jó érzés volt újra viszontlátni a jeleket.

Tzununába visszaérve, lementem itt is a kikötőbe, kicsit megtisztítani a szandálomat, talpamat az út porától. A házak melletti átjátszó torony mellett van a telek, ahol vagyok.

Beérve a faluba, felkerestem itt is a templomot, épp készülődés folyt. Betért pár ember, és imádkozott. Mások műanyag székeket rakosgattak a meglévő padok mellé. Itt sem divat az aranyozott oltár.

Visszatérve épp találkoztam a telekszomszéddal, akinek szintén Argentína a kedvenc focicsapata.