2015. március 30. (hétfő) 20:33 (UTC-6) - Flores

Korán keltem, mert 06:30-kor indult a buszom. Érdekes, hogy itt nem volt óra átállítás. Így, ha jól számolom, már nyolc óra különbség az itteni, és a magyarországi idő között.

A nagytáskát elvették ismét, de immár a busz aljára került. Ez most normális busz volt. Kényelmes, mivel közel tíz órás út várt rám. Át kellett itt is mennem egy biztonsági, fémdetektoros kapun. 

Az ülés számom a 13-as volt. Gondoltam, ha már a tegnapi nap nem épp szerencsés volt, a bot miatt, a mai az lesz.

Elhagytam hát a fővárost. Egész nap borongós, esős idő volt. Néha meg álltunk egy negyed órás pihenőre. Evés, ivás, és alkalom a kétbetűs kitérőre. Magam kivettem a részem mindhárom dologban.

Megjegyzem, elég szemetes volt az út eleje. Már korábban akartam írni, hogy sajnos az emberek itt sem figyelnek oda a szemetelésre. Sokan egyszerűen kiejtik a kezükből, ha már nincs szükségük rá.

Rio Dulce-t elérve, egy nagyobb hídon keltünk át. A kisebb motorcsónak, mintha a korábbi szolgálati hajóm mása lett volna. Erről a folyóról ki lehet jutni az Atlanti-óceánra.

Maga a táj, és a közbeeső települések, városok a már jól megszokott latin hangulatúak voltak. Gyakran úgy érzem, hogy egy nagy összevisszaság. 

Átestünk egy szűrővizsgálaton is. Egyik helyen a helyi egészségügyi felügyeleti szerv tagjai gyümölcsökben lévő kártevők után kutattak a buszon. Hogy miként tették ezt, fogalmam sincs, mert leszállítottak mindenkit.

Jut eszembe egészség. Rég adtam helyzetjelentést. Egészségem kitűnő, azonban gyanítom, hogy van némi súlyveszteségem. Nincs olyan világcsavargó, aki fogyás helyett hízna. Ez alól én sem vagyok kivétel. Tzununában szereztem pár csípés nyomot az úgynevezett kávé légytől. Ezek a lábszáraimon vannak. Valamint egy fogérzékenység alakult ki, a meleg étel, ital elfogyasztása közben. Más egyéb problémám nincs.

Floresba megérkezve, az első útba eső hotelben vettem ki egy szobát. Az ár a tegnapival megegyezett, de most itt volt wifi. A szobaszám pedig mi más lehetett volna, mint a 13-as szám.

Maga Flores egy szigeten van, amit egy híd köt össze a másik településsel, Santa Elena-val. Miután lepakoltam, elindultam a holnapi, tikali utam leszervezni. Továbbá meg akartam nézni, hogyan jutok el San Pedro Sula-ba, Hondurasba.

Találtam is egy utazási irodát, ami ezekkel foglalkozott. Meg akarom nézni a napfelkeltét Tikalban, a piramisvárosban. Feláras, mint a normál belépő, de megéri. Visznek, hoznak. Hajnal háromkor indulás. Továbbá sikerült jegyet vennem Flores - Cruce de Morales - San Pedro Sula útvonalra. Felesleges lett volna innen visszamenni a fővárosba, majd onnan ismét több órás úttal San Pedro Sula-ba. Mindebben Oscar volt a segítségemre.

Ezt követően kicsit szétnéztem a szigeten. Csak egy kicsit, mert holnap délután több időm lesz, miután Tikalból visszajövök. Szép házak vannak, színesek, rendezettek.

Ettem is, mert már éhes voltam. Ahhoz képest, hogy turista rész, egész elfogadható árak voltak. Két félét vette, egyik egy vegyes tál, a másik töltött tortilla.

Még egy keveset csavarogtam, vettem egy hideg sört, és ücsörögtem, kémlelve a más sötétedő túlpartot. 

2015. március 29. (vasárnap) – Guatemalaváros

Reggel korán keltem, hat órakor már elkezdtem bontani a függőágyamat. Úgy döntöttem, megvárom a reggelit, utána indulok csak. Így el tudok köszönni a többiektől. Reggelire Brigita zabkását főzött, melyet kakaóval ízesített. Én mosolyt varázsoltam a tányérom tartalmára.

Miután mindenkitől elköszöntem, elindultam a hajóállomás felé. Eredeti terv az volt, hogy gyalog megyek San Pablo-ig, majd onnan busszal tovább Guatemalavárosba. Mivel azonban vasárnap volt, azaz ritkábban indulnak buszok, úgy döntöttem, hogy Panajachel-ből indulok busszal. A hajóból búcsút intettem Tzununának.

Megérkezve Panajachelbe, beültem még egy reggelire. Egyrészt mert az útra nem ártott még egy kis ennivaló, másrészt megírhattam a blogot, valamint feltölthettem ez idő alatt a telefonom.

Megérkezve a Guatemalavárosba induló buszhoz, a nagytáskámat felpakolták a busz tetejére, én meg helyet foglaltam a jármű belsejében. Volt egy órám az indulásig, addig szemügyre vehettem az úgynevezett „chicken bus”-t. Hát nem egy mai darab volt, az biztos. Hajdanán az Egyesült Államok valamelyik iskoláját szolgálhatta.

Közben kiderült a napi sajtóból, hogy a kedvenc csapatom, Argentína győzött El-Salvador ellen. Az eredmény 2:0 lett.

Miután lassan megtelt a busz, elindultunk. Egyre többen, és többen lettek. Volt, amikor hárman is ültünk a két személyes ülésen. Izgultam a nagytáskám miatt, ugyanis a nagy kanyarokban, valamint a hirtelen fékezéseknél féltem, hogy leesik. Érdekes út volt, ugyanis a buszvezető mellett egy segítő személy is volt, aki szedte a pénzt, osztotta a jegyeket, rendezte a csomagokat, jött, ment a busz folyosóján, és a tetején. Kiabált az egyes helyeken, menet közben a nyitott ajtón közlekedett ki és be.

Mintegy három órás út után megérkeztem Guatemalavárosba. Nem éppen abba a kerületbe, ahova terveztem. Az I. zónába (kerületbe) kellett volna érkezzek, de a XI. zónába érkeztem. A busz vezetője szólt, hogy végállomás következik. Hirtelen, sietve kellett leszálljak. És ez volt a gond. De ekkor még nem tudtam.

Kiderítettem, hogy az I-es zónába a 10-es számú helyi járatú busszal kell mennem. Felszálltam, közben néztem a telefonomra elmentett térképet, valamint egyeztettem az utca számokkal. Igen, itt is számozva voltak az utcák. Meg is érkeztem a kiszemelt megállóba, rendben le is szálltam, és elindultam a buszpályaudvar felé. A 16-ik utcán mentem, aminek Purgatorium volt a neve, azaz a pokol.

Hirtelen pokolian is éreztem magam, mert hiányérzetem támadt. Rájöttem, hogy valami hiányzik. És az a valami a botom volt. Megtörtént hát, ami tavaly annyiszor „csak” majdnem megtörtént. Otthagytam a botomat a távolsági buszon, amikor hirtelen le kellett szállnom. Felfoghatatlan érzés lett úrrá rajtam. Olyan volt, mintha egy darabot kiszakítottak volna belőlem. Egy társat veszítettem el, amely végigkísért többek közt a Camino-n, valamint azóta, sok helyen, sok országban.

Megérkeztem a buszpályaudvarra, de kiderült, hogy az esti buszra már nincs szabad hely. Csak másnap reggelre tudtam jegyet venni Flores-ba. Nem volt mit tennem, ki kellett vennem egy szobát éjszakára. A közelben találtam is egyet. Lepakoltam a nagytáskát, és elindultam a városba.

Útközben nem tudtam másra gondolni, csak a vándorbotra. Megpróbálhattam volna megkeresni a buszt, de szerintem már visszafele tartott. Meg amúgy sem tudtam volna, hogy merre keressem. Így aztán letettem róla. Közben szebbnél szebb épületek mellett haladtam el.

A katedrálishoz érve, egy nagy rendezvény kellős közepébe csöppentem. A katedrális előtti téren nagy kirakodóvásár, sátrak, étkező helyek voltak. A katedrális kétszáz éves fennállását ünnepelték.

Feltűntek a fekete-lila színű ruhába öltözött emberek is. Egy vallási felvonulás volt éppen a városban.

Megéheztem, így betértem az egyik kitelepült árushoz. Két töltött tortilla-t vettem.

Ezután betértem a katedrálisba, ahol épp a virágáldás folyt. Kicsit vártam, amíg kiürül az épület, majd beljebb merészkedtem. Itt is jelen volt a fekete-lila szín.

Volt egy hely, ahol az emberek a keresztre feszített Jézust megérintve imádkoztak. Egy üveghelységbe kellett bemenniük. Az üvegkoporsóba fekvő Jézus itt is jelen volt. 

Épp kezdődött egy újabb mise, azonban ezt nem akartam megvárni. Vissza akartam érni a hotelbe, mielőtt besötétedik.

Visszafele másik utcán mentem, ahol többek közt a központi posta épületét vehettem szemügyre.

Benéztem az ismert gyorsétterem helyi éttermébe, letesztelni a közismert szendvicsét, sült krumpliját. Guatemalában is ugyan az az íz. Továbbra is Las Palmas a kakukk tojás.

Mai utolsó képem egy emlékkép a Camino-ról, amit még Anikó készített. Ezzel a képpel búcsúzom a vándorbotomtól. Záró gondolatként ismét idézek a Via Unitariana pontjai közül. Ezúttal a 12-ik pontot. „Gyakorold az elengedés művészetét!” Hát most gyakorlom, de az egyik legnehezebb feladatot választottam.

2015. március 28. (szombat) 14:49 (UTC-6) - Tzununá

Tegnap este, vacsora után kipróbáltuk a polcon lévő mexikói italt, az agave-ből készült mezcal-t. Igen azt, amelyikben a kukac pihen. Mindenki felvette a hozzá való kis kalapot, és a kupakból ivott.

Reggel hasonlóan ébredtem, mint legutóbb. Hideg van hajnal a függőágyban. Reggeli után hozzákezdtünk a dóm külső falának a befejezéséhez. Tegnap Alex (Alexandra) is csatlakozott hozzánk. Ő is az Egyesült Államokból jött, Loisiana államból. Így két Alex van.

Ebédre Zsófi főzött. Csak a mi csapatunk dolgozott, a Brigita csapata szabadnapos volt. Ebéd után kimostam a maradék piszkos ruháimat, és készítettem pár fotót a telekről. Egy újabb bambuszházat kezdtek el.

Elugrottunk egy tóparti bárba, kicsit kikapcsolódni. Elkezdtem a blogot írni, de aztán mégse folytattam. Annyira gyönyörű volt a látkép, hogy nem tudtam koncentrálni a blogra. 

Eredetileg fürödni is akartunk, de végül az elmaradt. Maradt a beszélgetés, iszogatás. Csatlakoztak hozzánk Sunrisaék is.

Sunrisa és Bob meghívtak magukhoz Alaszkába. Ha sikerül az "A" tervem, akkor biztos élek a meghívással. Közben Sina útlevele is előkerült. Elképesztő mennyiségű pecsét volt benne. Bejárta Ázsiát, Ausztráliát, a Csendes-óceáni szigetvilágot, Dél-Amerikát, valamint Közép-Amerikát.

Napról-napra újabb párt hirdetések jelennek meg a falakon. Közben épp véget ért a mise a templomban, ahonnan megszentelt növényekkel jöttek ki az emberek.

Vacsorára megfőztem a beigért paprikás krumplit. Bobék már nagyon kíváncsiak voltak. Megmutattam nekik, hogy ha villával összetörik a krumplit, mennyivel másabb. Bob el is kérte a receptet. Persze a kolbászos verziót írtam le neki. A vacsorát a tábortűz mellett fogyasztottuk el, frissen főzött, forró kakaó mellett.

Átjöttek a szomszédok is, egy maja család. Együtt kortyolgattuk a kakaót, előkerült a gitár is, Sunrisa és Bob felváltva játszott rajta. Ennél jobb lezárás nem is lehetett volna az Atitlan-tó partján, Tzununában töltött két hét  után.

2015. március 27. (péntek) 17:38 (UTC - 6) - Tzununá

Az éjjelem eléggé hideg volt. A függőágy fölé kifeszített ponyva jól vizsgázott az esőben. Viszont ma estére farmert kell felvennem, mert kissé lehűlt hajnalra a levegő. A farmerről jut eszembe. Még San Pedro-ban vettem egy farmer nadrágot. Jó lesz második hosszúnadrágnak, mert a Camino-n vásárolt kék nadrágom már a végét járja. 

Reggelire mégsem tejberizst készítettem, mert nem kaptunk előző nap tejet. Zabkását főztem, Tom meg banánt sütött.

A mai nap megosztva dolgoztunk. Folytattuk a dóm külső falának a tapasztását. Tíz órakor viszont abba hagytuk, mert meghívást kaptunk Shad farmjára. A bambu hotelben is megfordul, ő szállítja a konyhára a zöldséget, és a gyümölcsöt. Többek közt a fenti négylábú is a konyhára fog kerülni.

Megfigyelhető itt is a víz tisztítására használt berendezés. Egyszerű, szerintem magam is beszerzem majd egyet. Természetesen a leendő helyszín még pontosítás alatt. Shad gyömbér sört is készít.

Mielőtt Shad nekikezdett volna az idegenvezetésnek, körbenéztem az udvaron. Szépen elrendezett udvar, csodálatos felépített ház. Egyszerű, mégis pont megvan benne az, ami elég egy házhoz.

Szépen elrendezték a teraszt is, nagyon tetszett a faragott szobor, és a pad. Érdemes megfigyelni az ablakot is, amely az egyik melléképületen volt.

Shad elkezdte a farm történetének elmesélését, de közben a kecskéket kihajtották az ólból. Ők adják a tejet, amiből sajtot, joghurtot, és egyéb tejterméket készítenek. Öt éve költözött az Egyesült Államokból ide, Tzununába.

Csirkéket is tart, két hetente vásárol tizenkét csibét. Különböző fajtákat tesztel, hogy melyik fajta lesz a későbbi győztes. Mindenhol faforgács, mely kiválóan komposztálható, és semlegesíti az erős ammónia szagot, mely a trágyából származik.

Következett a kert bemutatása. Perma-kultúrát honosítottak meg, azaz a vizet használják a növények növekedéséhez, melyet a köveken, növényeken keresztül szűrnek, tisztítanak. A tóban lévő halak, előforduló állatok szintén mind-mind hozzájárulnak a növények növekedéséhez. Megtalálható volt itt különböző fűszer-, és haszon növény, gyümölcsfa, málna.

Következett a zöldséges kert, paradicsomokkal, és egyéb zöldségeket rejtő fóliasátorral. Mindenhol banán-, mangó-, és papajafa gondoskodott a gyümölcsökről.

Közben eléggé megéheztünk már mindannyian, ráadásul a levágásra szánt malac is eltűnt. Az egyik maja srác elindult megkeresni. Mi folytattuk a farm megtekintését. Shad megmutatta a kezdeti időkben használt vályogházukat. Mellette a kedvenc növényemet, a bambuszt fedeztem fel.

Egy igazán méretes, hosszú bab fajtát is megismertem itt. Valamint egy sárga virágot, melynek elfogyasztása után elzsibbad az ember nyelve.

Végezvén a farm bemutatásával, még megtekintettük az épp begyűjtött mézet. A ház őrzője békésen pihent. A malacot is visszahozta a srác. Kiderült, hogy a korábbi gazdájához ment vissza.

Visszafele már mindenki sietett, remélve, hogy Helena és Sunrisa megfőzte az ebédet. Nem csalódtunk, lészen is volt, mire odaértünk. Délután folytattuk még három órát a munkát, majd letakartuk ismét a dómot.

Jó volt ez a farm látogatás, sok mindent láttam, de sok mindent tudtam már. De nagyon jó új helyeken, új országokban megismerni különböző eljárásokat, fogásokat, melyeket az ember a saját életében felhasználhat. Magam is gyűjtöm ezeket, és később használni is fogom. Közben sikerült leszerveznem a következő helyszínt, San Pedro Sula, Honduras-ban. Egy farm lesz, ahol közel ötven fajta növényt termelnek. De előtte elugrom pár órás autóbusz útra, megnézem Tikalt, a híres maja piramis várost, a dzsungel kellős közepén.

2015. március 26. (csütörtök) - Tzununá

Így, hogy tízen vagyunk, jobban meg tudjuk osztani a teendőket. Ritkábban főz, mosogat, takarít az ember. De azért néha rá kerül a sor. Reggel én főztem. Hasonlóan készült, mint a tejberizs, csak nem tejjel. Kevertem hozzá egy kis kókusz reszeléket, valamint gazdagítottam banán karikákkal. 

Annyira meg voltak elégedve a többiek, hogy holnap is hasonlót készítek, csak tejjel. Legközelebb szombat este kerül rám a sor. Közkívánatra ismét paprikás krumpli.

Reggeli után neki kezdtünk az újabb adag vályog elkészítéséhez. Előző nap beáztattam az agyagos földet. Egy éjszakát pihentetni kell. Ma össze aprítottuk a fenyő tűleveleket, és beleszitáltuk az apró kavicsokat. Majd az egészet elkezdtük taposni. Jó kis munka. Hajdanán hasonlóan építkeztek a Kárpát-medencében is.

Ebédre Zsófi tésztát főzött, jó sokat, így többször szedtem a tányéromba. A mi csapatunk korábban evett, mert Brigita-ék később fejezték be a napi munkát.

Végezvén a napi munkával, következett egy kis mosás. A sátorból kiköltöztem, és elfoglaltam a függőágyamat. Felkészülve az esetleges esőre, kifeszítettem fölé a ponyvámat.

A bambuszház tető "gerendái" is a helyükön vannak. Kár, hogy nem látom meg a befejezését. Arjunáék még két bambuszházat kezdenek el építeni a telken.

Többen kérdeztétek, hogy mi van a nyakamban, mi az a nyakék. Kérem szépen, ez az ékszer Kelet-Ázsiában használatos. Kisebb cetliket, kis mennyiségű porokat tárolnak benne. Én még az utam elején szereztem be, és Édesanyám, valamint Édesapám szülőfalujából, azaz Kalotaszentkirályról és Kolozsról származó földet tettem bele. Gondoltam ezzel is enyhítem a honvágyamat. De sajnos a Szülőföldem utáni vágyakozás egyre jobban erősödik bennem.

Mai utolsó képem unokatestvérem, Edit osztotta meg az egyik ismert közösségi oldalon. Az erdélyi székely "hírcsatornát" szemléltette egy közösség. Hát kis pontosítás lenne, ugyanis nem székely, hanem kalotaszegi. Számomra igen kedves e fénykép, mert balról az első személy az én drága anyai Nagymamám. Szeretett az utcapadon ülni. Sok turista megörökítette számos fényképen. Mint például jelen esetben. Nyugodjon békében.

2015. március 25. (szerda) - Tzununá

Este néztem, hogy meg van hirdetve a III. Via Unitariana zarándokút. Nagyon szeretnék rajta részt venni. Ha minden jól megy, és úgy, ahogy én terveztem, akkor el tudok menni.

Ilyen szép virága van a kaktusznak, ami az egész követ benőtte. Reggeli után elindultam ismét San Pedro-ba. Amúgy az egész Atitlan-tó körül lévő településeket a szentekről nevezték el. Kivétel Tzununá.

A tó vize amúgy nagyon tiszta, látszik a fenék mindenhol, a partközelben. Kevesen voltunk a hajóban.

Megérkezvén San Pedro-ba, egyenesen a szervizbe mentem. Hála Istennek, sikerült megjavítaniuk, ismét az eredeti állapotban használhatom. Kiderült továbbá, hogy a hálózati átalakítóm is elromlott. Valószínű, hogy a generátoron keresztüli használat nem tett jót neki. Így vettem egy helyi átalakítót.

Megéheztem, így beugrottam a piacra, vettem két tacos-t. Másabb, mint Mexikóban, de itt is jó volt. 

Benéztem a templomba is, valamint az előtte lévő térre. Szent Péter szobra a kakassal, és a mennyország kulcsával. A templom itt is lila lepellel díszítve, de itt le voltak takarva a szobrok. 

Beugrottam egy tejes kávéra, valamint beszélni a szüleimmel. Utána siettem vissza, folytattam a vályog tapasztását.

A lényeg tehát, hogy újra üzemel a netbookom, így teljesen más dolgozni, blogolni. Öröm és boldogság.

2015. március 24. (kedd) - Tzununá

Tegnap este megérkezett Robert és Sunrisa Alaszkából. Ők is Brigita csapatát erősítik egy hónapig. Robert született alaszkai, de Sunrisa Nashville-ből, Tenessee államból való. Ők Mexikóban kezdtek egy hónapja. 

Ecet kérésére bemutatom a bambuszt. Körülbelül 17 cm átmérőjű, és nagyjából 7-10 méter hosszú. A munkások a meditáló teremmel is haladnak szépen.

Reggeli után Brigita-val, Gemma-val és Tom-mal elugrottunk San Pedro-ba. Én intézni akartam a netbookom. A kikötőbe érve a helyi taxiként használt tuk-tukok szépen felsorakozva álltak. Megérkezett a hajónk, Titanic névvel. Még szerencse, hogy nem volt jég. Így biztatóbb volt az elindulásunk.

San Juan-t maja nyelven is kiírták. Második hivatalos nyelvként használatos az országban. A maják egymás között többnyire így beszélnek. 

San Pedro teljesen más település, mint Panajachel. Az egész egy meredek dombon van, szűk utcákkal. Épp piac is volt. Előbb Brigita-val beugrottam a netbookot beadni javításra. Ég és föld a korábbi hely és e között. Rögtön kiderült, hogy két lehetséges opcióval állunk szemben. Az első, hogy megjavítják rendesen. A másik, amit Ernő is javasolt vész esetére, hogy direktbe az alaplapra forrasztják a töltő vezetéket. Bizakodva jöttem el.

Ezt követően belevetettük magunkat a helyi piac szűk folyosóiba. Csak vásároltunk, és vásároltunk. Brigita tudta, hogy mit, hol érdemes venni. Hiába, régebb óta van itt. Szinte már helyinek számít.

Végezvén a piaci bevásárlással, beugrottunk egy kávéra, egy hangulatos kis kávézóba. Én a szokásos coffe con leche-t ittam, azaz tejes kávét. Amióta Guatemala-ban vagyok, rossz kávét nem ittam. Ez Mexikóról nem mondható el.

Következett a vas- és műszaki kereskedés. Időnként vesz egy-két dolgot az épülő dómhoz. Én is megleptem magamat egy machete-vel. Tokot is kell majd vennem hozzá. A következő helyemen lehet, hogy használnom kell. Nem kell megijjedni, ugyanis egy farmról lesz szó, ahol növények vágására használom majd, ha kell.

Tzununá felé ismét telített létszámmal mentünk. Egy gombostűt nem lehetett volna leejteni. Mi is meg voltunk rakodva. Megérkezvén kibéreltünk egy tuk-tukot, így ez is ki lett pipálva. Sajnos képet, a hely szűke miatt nem tudtam készíteni.

Délután kezdtem neki a munkának. A dóm külső falát tapasztottuk a második réteggel. Annyira jól megy, hogy ha hinnék a lélekvándorlásban, akkor biztos ezt csináltam volna korábban.

Közben megérkezett Arjuna és a felesége Arpita, akik megszemlélték a dóm készültségi állapotát. Zsófi lesz, aki kipróbálja először a tíz nap bent létet. Amúgy szépen alakul, nemsokára készen lesz.

Este megérkezett Helena Izraelből, Tel Aviv-ból. Vele négy főre bővült Arjuna csapata. Tizen vagyunk összesen. Ketten vasárnap távozunk, Sina és én.

Utolsó képet Dininek küldeném. A kávézó falán volt kifüggesztve. Így könnyű, hogy tudom a számok helyét. Egy sorba leírva nem biztos, hogy azonnal beugrana.

2015. március 23. (hétfő) - Tzununá

Tegnap késő délután megérkezett Sina, Svájcból. 15 hónapja utazik a barátjával. Dél-Amerikát kipipálták. Lassan Közép-Amerikát is. A barátja most Kubában van.

Reggelire mangó, ananász és zabkása volt. Ilyenkor többször kell teleszednem a tányéromat, hogy ebédig kibírjam.

Kilenckor kezdtük el a melót, befejeztük a dóm belső vakolását. Hozzákezdtünk a kűlső falhoz szükséges vályog anyag összeállításához. Föld, fenyőtűlevél apríték, apró szitált kavics.

Az ebédet Sina főzte. Ilyenkor kiesik a munkából, de a munkaidőbe beleszàmítódik. Holnap délutános leszek, mert elugrom San Pedro-ba. Teszek még egy próbát a netbook megjavítására. Ernő adott egy tippet. Forrasszák a töltő kábelt direktbe az alaplapra. Fixo la cargo cabelo madreborda. Vagy valami ilyesmit kell mondanom.

Az immár három önkéntesből álló crew ebéd utàn folytatta a munkát a dómban. Arjuna és José is dolgozott.

Délután felnéztem Brigita telkére. Elkezdték a fal építését folytatni. Ben közben épp a függőágyát szerelte fel.

Délután San Marcos-ban, Arjunáék tartanak egy éneklős, meditálós órát. Eleinte gondolkodtam, hogy menjek-e, de végül úgy döntöttem, hogy kihagyom. Krisna zenék, úgynevezett mantrák szólnak. Nem az én világom, nem az én hitem. Kérdeztem, hogy nekik mi a vallásuk. Arjuna a békében, és a szeretetben hisz. Én is ugyanabban, de maradok az Istenemnél. Az egy Istennél.

2015. március 22. (vasárnap) - Tzununá

Reggel ismét korán keltem, mert siettem Panajachelba. Tegnapi naphoz még annyi, hogy Laura elment, és Ben visszajött. Ben egy hétig túrázott a környéken. 

A tegnapi kampányzárást követően úgy látszik valakik nemtetszésüket fejezték ki, a maguk módján. Leérve a kikötőbe, pár perc után már jött is a hajó.

Beérve Panajachelba, egyből az üzlethez mentem. Kissé meglepődtem, amikor ez a kép fogadott. A megbeszélt időpont stimmelt, de nem volt ott a srác. 

A mellette lévő üzlet vezetőjétől kiderítettem a lakcímét, és felkerestem. Kiderült, hogy nem tudta megjavítani a gépem. Ez kissé lehangolt. Arjuna mondta, hogy van neki is egy műszerész ismerőse. Teszek még egy próbát.

Szabadnap révén elindultam egyet csavarogni. Vasárnap volt, mise épp véget ért, de a ketesztelés résztvevői még a templomban voltak. Itt is jelen volt a koporsóban fekvő Jézus. Tudom, hogy Kovács Tanár Úr ki tudja nekem deríteni ennek a jelentését.

Vasárnapi piac is volt. Vigyázva az értékeimre, szétnéztem. Volt itt minden, mi szem-szájnak ingere. Magam nem vettem semmit. 

Ezt követően magamról is gondoskodnom kellett. Mivel tegnap már megtört a sör bőjt, ma folytattam a népszerű fajtával. Bobby, jelentem letesztelve!

Megpróbáltam egy internet kávézóban feltölteni a blogot, de nem tudtam átméretezni a képeimet. Ez a baj az "alma" telefonnal. Nem lehet állitani a kép méretén. De utána kipróbáltam egy alkalmazást, amivel a telefonon át tudtam méretezni. Így hozzákezdtem a telefonon blogolni. Hosszadalmas, de megy. Jobb, mint a semmi. Úgy döntöttem, hogy a képeimet pendrive-ra másolom. 4 gigás az enyém, ha megtelik veszek még. Amíg nem tudom megkavíttatni a gépet, addig ez lesz.

Közben intéztem a többi helyet. Nem maradok április közepéig itt. El Salvador-ban egy helyet találtam. Honduras-ban hármat. Utóbbi közül egy már válaszolt. Majd eldöntöm. Jut eszembe: az önkéntes oldalamon más személy adatai voltak. Írtam a honlap üzemeltetőjének, azt válaszolták, hogy a wifi jellel van a gond. Leteszteltem itt Panajachel-ben, és igaz. A bambusz hotel wifije bezavart.

Utolsó képet Axinak külfeném, remélem olvasod. Itt kaphattál volna uruguay-i kolbászt.

2015. március 21. (szombat) - Tzununá

Reggel verőfényes napsütésre ébredtem. Tegnap vettem magamnak kávét, és tejport. Igaz, úgynevezett török kávét iszok. Apai nagyapám is így itta.

Közben Tom is leszüretelte Brigita kávé termését. Nem sok, de kezdetnek nem rossz.

Az előttünk levő úton nagy volt a jövés menés. Volt aki cipelt fát, mások választási kampányt tartottak.

Napközben megjelent egy kis kölyök is. Úgy látszik mindenhol találkozom velük.

Az ebédet én készítettem. Paprikás krumplit. Kicsit több lett a lé, de ízlett mindenkinek, ugyanis háromszor is szedtek a tányérba.

Vacsorára nem főztünk, hanem a bambusz hotelben ettünk. Az idő továbbra is borús volt.