2015. június 11. (csütörtök) 20:20 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Tegnap úgy fejeztem be, hogy remélem, csak egy rossz álom lesz, hogy Patacon nincs meg. Éjjel, fél háromkor arra ébredtem, hogy Patacon az ágyam mellett nyüszít. Azt hittem álmodom. Meg kellett bizonyosodjak róla, hogy nem. Ilyenkor szokták mifelénk mondani, hogy "csípjél meg, hogy álmodom-e". Hát Patacon nem tud csípni, de egy kisebb karmolás a tudtomra adta, hogy valóban nem álmodom. Csupa víz volt a bundája. Nem tudom hogyan talált haza, de örültünk a hazatértének. Reggel azért óvatosan jöttem ki a szobából, biztos nem álmodtam?! De ott volt a szokott helyén.

Reggeli után folytattam a készülődést. Újra elővettem a hátizsákomat, megvizsgáltam, hogy szükséges-e a megtisztítása. De most a pára nem kezdte el bepiszkítani. Folyamatosan vizsgálni kell, mert könnyen tönkremegy, ha nem figyelünk rá. Így van minden felszereléssel. Használat közben, után szükséges a karbantartása. Tavaly épp elnéztem a zarándokokat a Camino-n. Sokan közülük nem is tisztították a bakancsukat. 

A délelőtt Marvin elkezdte a bambuszvázat építeni. Magam nem vettem ebben részt. Még utoljára nekikezdtem a röplabdapálya megtisztításának. Az eső megszakította a munkavégzést, így holnapra maradt a befejezése.

Az eső miatt beszorultam a teraszra, így kénytelen voltam a függőágyban folytatni a napomat. Ebben természetesen segítségemre volt Patacon is. Be is pótoltam a tegnap kimaradt fényképeket. 

Rég esett szó a kertünkről. A Virian által elvetett uborka magok már szépen növekednek. Egyik, másikon már virág is van. Egy-két hét, és lehet csemegézni róla. Addigra már odahaza is ehetek a kertünkből, hála a szüleimnek. Ők sem tétlenkedtek ám! 

Az útlevelemről már esett szó, hogy a costa ricai határőrök nem szeretik. A külsejéről azonban még nem írtam. Még a panamai utam előtt észrevettem, hogy eltűnt az útlevél borítólapjának külsejéről a felirat, és a címer. Nem tudom, hogy mindez minek tudható be, de gyanítom, hogy a pára eredménye. Majdnem végig egy zárható tasakban volt, az elázás megakadályozása végett. Teszek egy próbát a rizsszemekkel történő szárításra. Állítólag használ, magukba szívják a nedvességet. Ha összezárom az útlevelet, a lapjain is látszik a nedvesség okozta elhajlás.

Este Aida készítette a vacsorát. Ismét egy nagyszerű spanyol tortillát kóstolhattam meg. Pablo készített utoljára, még márciusban, Puerto Morelosban. Egyszerűen imádom. Egyik kedvencemmé vált. 

Utolsó előtti vacsorámat fogyasztottam tehát itt a hostelben. Nem mondom, hogy nem fog hiányozni. Talán egy picit. De csakis Patakon miatt. Azért mégiscsak két hónapot töltöttem itt. Az egész idei utazásom majdnem felét.

2015. június 10. (szerda) 19:59 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Éjjel szintén esett az eső. Nem szakadt, csak szépen, csendesen esett. Reggeli után eltekertem a patakhoz, megnézni, hogy hol találok olyan gázlót, ahol nem olyan mély a víz. Az eddigi átkelőhelyen a helyzet változatlan. Sokan át is szoktak egy másik helyre, ami nem az út folytatása.

Megnéztem az új átkelőhelyet, nekem a térdemig ér, egyszóval ideális a gyalog történő átkelésre. Ugyanis reggel ismét nem indult az autó. Úgy döntöttem szombaton korán elindulok gyalog Agujitasba. Nem kockáztatom, hogy ne érjek oda a hajó indulásáig. Hat kilométer az út, két óra alatt simán odaérek. Van egy délutáni hajójárat is, de utána későn érnék San Jose-ba. Marad a reggeli indulás.

Visszatérve a hostelbe, Marvinék épp indultak bambuszt vágni. A tűzhely fölé tervezett egy építményt bambuszból, és most ment kivágni hozzá a bambuszt. Én hozzákezdtem a ruháimat kimosni. Épp végeztem, mikor megjöttek. Beszélgettünk a teraszon, majd szóba jött Patacon. Kiderült, hogy utánuk indult, egy darabig kísérte őket. Fel sem tűnt, hogy nem volt a lábam alatt. Sokszor elvonul szundítani, így azt hittem ott van. Nem értettem, hogy miért nem hozták vissza. Pici ő még a csavargáshoz. Azonnal felpattantam, és elindultam a keresésére. Biciklivel voltam, így hamar bejártam a környéket, az utcákat, de sajnos nem találtam. Marvin körbetelefonált, Virian pedig személyesen szólt minden házhoz, hogy keressük Patacont. Többször körbejártam a területet, de semmi eredmény. Tutte is besegített, de ő sem lelt Patacon nyomára. Folyamatosan kiáltottam a nevét, de semmi válasz.

A házak között sajnos erdők, mezők vannak, bokrokkal, így lehetetlen a terület átvizsgálása. Több lehetséges forgatókönyv van. Eltévedhetett, és valahol kószál. Egy autó megállt az úton, és megfogták, elvitték magukkal. A második variációnak nagy az esélye, mert a kiáltásra nem került elő. Nem hinném, hogy az úttól annyira eltávolodott volna. A harmadik lehetőségre még gondolni sem merek. A szívem belefájdul, ha belegondolok, hogy most is odakint van valahol, ugyanis ismét esik az eső. Helena szerint pár nap, és visszakerül. Bízom benne, de sajnos, mint korábban említettem, nála nagyobb, és veszélyesebb négylábúak is elég közel merészkedtek. Nagyon rossz, hogy így történt, mert jobb lett volna úgy itt hagyni őt, hogy tudom, jó dolga lesz. Remélem reggel mire felkelek, csak egy rossz álom volt az egész.

2015. június 10. (szerda) 08:55 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Éjjel arra ébredtem, hogy szakad az eső. Ránéztem az órámra, fél kettő volt. Reggelig el sem állt. Ha ez így folytatódik, szombat reggel lehet tényleg használnom kell a kenut, a patakon való átkeléshez.

Eitan felfedezte magának a függőszéket. Ki sem száll belőle. Lehet, hogy rájött ő is, hogy jó dolog a pihenés a teraszon?! Ma is a pihenésé volt a főszerep. Helena elvitte az autót a szerelőhöz, legalább műszaki probléma nem lesz szombat reggel. Nem szeretnék fizetni a taxira, innen Agujitas-ig. Akkor inkább gyalog megteszem a távot, miután valahogy átjutok a patak túlsó partjára. Legfeljebb a délutáni hajóval indulok Sierpe-be. Palmar Norte-ból délután is van buszjárat San Jose-ba.

Egész nap, Pataconhoz hasonlóan töltöttem a szabadidőmet. A különbség köztünk csak annyi volt, hogy én nem a lábtörlőn, hanem a függőágyban pihentem. Bár a patakban dolgozó munkagép zaja időnként megzavarta a pihenésünket. Miguel is megérkezett, ő szokta kaszálni a füvet. Na - gondoltam - újabb három nap, mire le fogja kaszálni a területet. Ezzel szemben két óra alatt végzett. Nem tudom, mi lelte, hogy így megtáltosodott. A lényeg, hogy most újra rendezett, tiszta területünk van. Délután magam is részt vettem az utómunkálatokban, ugyanis összegereblyéztem a leveleket. Holnap pedig elszállítom. Nem ám egy nap mindent. Átvettem Miguel korábbi munkamódszerét.

A délután nagy részében az utazás előkészületeivel töltöttem az időt. Hozzákezdtem a dolgaim rendszerezéséhez, tisztításához. Úgy döntöttem, hogy az elhasználódott ruháimat nem viszem magammal. Mint ahogy azokat a használati tárgyakat sem, amik olcsók voltak, és könnyen pótolhatók. Kell ugyanis a hely a táskámban. Minél kevesebb súlyt szeretnék cipelni. San Jose-ban ugyanis vásárolni fogok még pár dolgot. Este megérkezett Aida is, Spanyolországból. Már harmadjára jön ide vissza önkéntesként. Ő lesz a koordinátor a teknős mentő időszakra. Addig egyben az utódom is, amíg meg nem érkezik a holland önkéntes srác. 

2015. június 09. (kedd) 11:28 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Egy kiegészítéssel kezdeném a napot, ugyanis a múltkori Via Francigena útról egy olyan térképet tettem fel, ami nem volt eléggé pontos. Most találtam egy részletesebb térképet róla. Eddig egy magyar házaspárt sikerült találnom, akik végigjárták még 2011-ben. A jövőben felveszem velük majd a kapcsolatot.

Délelőtt a patakmederben munkálatokat végeztek, bár szerintem feleslegesen. Ezen a szakaszon nem volt nagyobb gond. Itt át tudtak kelni az autók, inkább csak a gyaloghídként használt fatörzset kellett volna pótolni.

Felfedeztem még egy gyümölcsöt, a guayaba-t, amit a kertből szedtünk le, és remek turmixot készítettünk belőle. A fán maradt még pár gyümölcs, úgyhogy további finom üdítő várható.

Említettem a múltkor a tortilla készítést. Kíváncsi vagyok, hogy otthon kapható e kukorica liszt. Kukorica dara tudom, hogy van a boltok polcain. Legfeljebb megőröltetem azt. Egy zacskóval viszont lehet viszek innen.

Napközben egyébként nem sok mindent csináltam. A leveleket gereblyéztem össze. Holnapra ígérkezett a fűkaszáló ember. Ideje is, mert már nagyon nagy a fű. Amióta Panamában voltam, azóta nem volt kaszálva. Annak pedig négy hete lesz. A vendégek az éjszakát a dzsungelben töltötték, sátorral. Bevállalósak. Én nem biztos, hogy be merném vállalni.

Vacsora után ismét filmnézés volt. Emir Kusturica dokumentumfilmjét néztük, ami a kedvenc focistámról, Diego Armando Maradonáról szólt. Későn fejeztük be a mozizást, már majdnem éjfél volt. A blog írása így áttolódott a következő napra.

Lefekvés előtt a szokásos zárás, villanyoltás következett. A bejárat melletti külső falon épp egy "vendég" igyekezett elfoglalni a szokásos helyét. Miután rendben elkészültem, már épp az éjjeli lámpám leoltásához készülődtem, amikor egy termetes csótány nézett velem farkas szemet, a szúnyog hálóm belső oldalán. Kénytelen voltam kitessékelni. Amúgy néha bele gondolok, hogy mennyiféle rovar, bogár, csótány, pók jöhet, mehet éjszaka a szobában, ahol alszom.

2015. június 07. (vasárnap) 17:01 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Korán keltem reggel. Kinyitottam, kicsit összetakarítottam, majd jöhetett a kávé, a reggeli. Időközben meg is érkeztek az állatorvosok, valamint azok segítői. Be is rendezték a műtőt a teraszon. Az első páciensek már meg is jöttek. Én elől foglaltam helyet, segítettem Helenának. Fogadtuk a kutya-, macska tulajdonosokat, intéztük a papírmunkát.

A főbb tevékenység az ivartalanítás volt, de más szükséges beavatkozást is elvégeztek a dokik. Volt olyan kutya, amelyiket egy autó ütötte el, és el kellett látni. Más kutya veszettség elleni oltást is kapott. Negyed óra jutott egy kutyára, nagyjából húsz kutyát vártunk.

Amennyire féltettem Patacont, olyan jól viselkedett egész végig. Nem zavarta az érkező társait, és a dokikat sem. Valószínűleg átérezte, miről is van szó. El is vonult egy kicsit, a szokásos helyére, szunyókálni.

Időnként megkértem Alonsót, Helena férjét, hogy egy-egy izgő, mozgó kutya súlyának lemérésénél segédkezzen. Az altató adagot ugyanis a kutya súlyához mérték.

Besegítettem a kutyák kísérésébe is. Miután regisztráltuk őket, mehettek az altatásra. Amelyik nem igényelte a gazdája kísérését, azokat mi vittük. A dokik meg csak műtöttek, rendületlenül. Egy kávészünetet azért tartottak.

Fél hétkor érkezett az első páciens, és fél háromkor hagyta el a "műtőt" az utolsó lábadozó. Elfáradtunk Marvinnal. Mint ahogy Patacon is. Alig vártuk, hogy mindenki elmenjen, és újra felszereljük a kiürített teraszra a függőágyakat.

Délután érkezett újabb két vendég az USA-ból. Reggel a kanadai menyecske elutazott. A mostani vendégek elvileg sátrazni fognak, de nem igen igyekeztek a sátor felállításával. A vacsoráig egy kis internet, függőágy következett. 

Holnap megkezdem az utolsó hetemet a hostelben. Igazi munkahét lesz, hétfőtől péntekig. Szombat reggel ugyanis irány San Jose. De addig még jön az az öt nap ...

2015. június 07. (vasárnap) 16:06 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Szabadnap lévén, úgy döntöttem, nem kelek korán. Bár, mint említettem, eddig sem tettem. Reggelire melegszendvicset csinált Virian. Patacon, szokásához híven az asztal alól figyelte, hogy mikor adok neki pár falatot. A világ ennivalója nem lenne neki elég.

A szabadnapomon csak a délelőtt terveztem csavarogni. Azt is kerékpárral. Az utolsó szabadnapomra az eddig ismeretlen helyszínt akartam felfedezni. A térképen 2-es számmal jelölték azt az utat, amit már számtalanszor végigjártam. Ezúttal a 3-as számú út következett. A patakon átkelve, rögtön balra fordultam, majd Los Angeles nevű településig hosszú, egyenes földút vezetett. Tutte egy darabon elkísért, de utána visszafordult.

Az út végig földút volt, eleinte kaviccsal szórt, később anélkül. A település futball pályáján épp a gyepet nyírták. Készültek a mérközésre, mint ahogy Berlinben is. Ma játszották a Bajnokok Ligája döntőt. Addigra vissza akartam érni a hostelbe. Ha már sikerült megtippelnem a döntő résztvevőit, szurkolni akartam a négy argentin játékosnak. Az időjárás eső előtti volt. Meleg, párás. Izzadtam is rendesen a biciklin. 

A területen elszórtan voltak házak, körülkerített birtokokkal. Itt is deszkákból épültek a házak. Jellegzetesek errefelé. Olcsó, de nem is kell, hogy milliókat költsenek. Felesleges itt a dzsungel közepén.

Az út emelkedőkkel, és lejtőkkel volt változatos. Egy egy földcsuszamlás nyomai látszottak. Az utat helyenként egy-egy hangya útvonal keresztezte. Rendületlenül hordják a leveleket.

Erről az útról, a búvár tanyánál csatlakoztam a már jól ismert úthoz. Egy kicsit megpihentem a parton. Épp a dagály tetőzése után érkeztem, már apadt a vízszint. Kerestem magamnak egy fatörzset a parton, és letelepedtem egy kicsit. Valóban jótékony hatása van annak, hogy csak bámulod a vizet, nézed a hullámokat, és hallgatod azok morajlását. Itt, a Csendes-óceánnál. Annál az Óperenciás tengernél, amely lecsendesített engem is. Kíváncsi vagyok, e változásnak milyen hatása lesz az életemben.

Ezúttal is akadt társaságom, ugyanis egy kutya is a parton pihent. Valószínűleg a búvár tanyáról jöhetett. Itt volt az idő, a visszatérésre, lassan kezdődött a meccs. Visszafele egy kicsit eláztam, mivel volt egy kisebb eső. A patakon is át kellett gázoljak, derékig a vízben. Már majdnem elértem a hostelt - három háznyira voltam - amikor egy kis patakban egy kajmánt fedeztem fel. Hossza körülbelül egy méter lehetett. Ismétlem, tőlünk három háznyira!!!

A meccset szokás szerint, az internetről levadászott megosztó oldalon keresztül néztük. Sokszor újra kellett keresni, mire találtunk egy elfogadott minőségűt. Mindkét csapatban játszott 2-2 argentin játékos. Annak szurkoltam, hogy a gólokat ők szerezzék. De "sajnos" csak gól passzra futotta. A nyertes a Barcelona volt.

Késő délután, miután az időjárás elviselhetőbbé vált, neki kezdtünk a vendégváró sátor felépítéséhez. A teraszon is szétszereltük a függőágyakat - mindannyiunk nagy bánatára -, majd felfogattuk a térelválasztó függönyöket. Itt lesznek ugyanis holnap a műtétek. Későn végeztünk, így már nem volt energiám blogot írni. 

2015. június 05. (péntek) 21:21 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ébredés a szokott időben, reggeli a szokott módon. Minden a megszokott kerékvágásban. Most, hogy a hetedik hete vagyok itt a hostelben, olyan, mintha mindig is itt lettem volna. Egyébként ma volt a 18. hete, hogy elindultam. 126 nappal ezelőtt hagytam magam mögött Domoszló tábláját. Azt a táblát, amit terveim szerint egy jó darabig nem szerettem volna viszont látni. De az élet másként alakítja az ember terveit, mint ahogyan az enyémet is.

Nem dicsekvésképpen mondom, de ez eddig a legjobban sikerült fotó Pataconról. Hiányozni fog ez a tekintet. Próbaképpen megosztottam az Instagram nevű alkalmazáson is, de valami kapcsolat lehet a blog.hu-val, mivel megjelent a kép a blogon is. Egyébként tölthettem volna fel oda is képeket az utazásaimról, de már nincs kedvem egy újabb dologgal bővíteni, az amúgy is hosszas időtöltésemet az interneten. Mint ahogyan a Pinterest nevű alkalmazást sem használom. Épp elég a Facebook és a Blog. A jövőben ezek is csökkenni fognak. Sokat töltünk a gépek előtt, megfeledkezve a valódi életről. Lassan elfelejtetjük azt az életet, melyet az okostelefonok és az internet előtti időkben éltünk. Szeretnék ezekhez a dolgokhoz visszatérni. 

Vasárnap egy kevésbé vidám témával kapcsolatban leszünk házigazdák. Mi biztosítjuk ugyanis a helyszínt a kutyák ivartalanításához. Ide fog jönni egy állatorvos, és a környék még nem ivartalanított kan kutyákat fekteti kés alá. Patacon szerencsére nem vesz ebben részt. Kicsi ő még az ilyesmihez. De sajnos a jövő évit nem fogja megúszni. Sok a kóbor kutya, és így próbálják enyhíteni a szaporulatot. Fogalmam sincs egyenlőre, hogy hova tesszük addig Patacont, amíg vég nem lesz a dolognak.

Ma is többször esett az eső. A patak vízszintje tartja a tegnapi magasságot, nem apadt. Remélem, jövő szombatra apadni fog, mert nincs kedvem derékig a vízben cipelni a hátizsákjaimat. Habár a hostelnek van egy kenuja, majd kölcsönveszem arra az időre.

Kaptam újabb képeket Tzununából. Hát ilyen gyönyörűek lettek Arjunáék bambuszházai. Nem is gondoltátok volna, nem igaz?! Készen vannak a bambuszházak, és a meditációs dóm is. Kíváncsian várom a többi házról készült képeket is. Közben a kertben elkezdték a zöldségek termesztését is. A képen Arjuna és a felesége, Arpita. És befogadtak ők is egy kutyust, így már házőrzőjük is van. 

A meditációs dómról pár hete már mutattam képet, melyet Zsófi küldött át. Most az elejét mutatom. Jobb oldalt látszik a kis fa ajtó, ahol az ételt, és az italt adják be, a bent lévőnek. Ha valaki bent van a dómban, teljes sötétségben, akkor először a külső kis ajtót nyitják le, beteszik az elemózsiát, majd felhajtják az ajtót. Ezt követően nyitja csak le a benti ajtót a meditáló. Így nem jut be fény a dómba. Érdekes lehet így eltölteni tíz napot.

Délután ismét itt volt Helana a gyerekekkel. Ma is kézműves foglalkozás volt nekik. Ilyenkor legalább Eitannak van társasága. Patacon is jobban el van ilyenkor, bár az elején ugat, morog. Jó házőrző lesz belőle. Érdekes, hogy három nyelven folyik a nevelése. Spanyolul, angolul és magyarul szólunk hozzá, adjuk az utasításokat, dicsérünk, fenyítünk, egyszóval neveljük. És láss csodát, mindegyiket megérti. Persze a nyomaték a hangsúlyon van, az a lényeg, hogy miként, milyen hanggal mondja az ember. De a lényeg, hogy Patacon idomítását, nevelését magyarul is segítettem. Ha már nem vihetem magammal, legalább ennyi közöm legyen hozzá, nem igaz?!

2015. június 05. (péntek) 10:55 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Tegnap mielőtt elaludtam, gondoltam, reggelre visszajön az áram. De nem így történt. Reggel maradt tehát a hagyományos, costa ricai kávéfőzés. Mint ahogy már korábban, Agujitas-ban bemutattam, egy kis zacskón keresztül csurgatják át a forró vizet. Én csak zokninak hívom. Bármilyen módon legyen is az a kávé elkészítve, így is, úgy is csak jó kávét ihat az ember errefelé.

Mivel az áramszünet tartósnak ígérkezett, így az oktatók úgy döntöttek, hogy a mára és a holnapra tervezett oktatás elmarad. Az erre a két napra tervezett szendvics alapanyagokat, gyümölcsöket megörököltük mi. Mint ahogy a képen látható sajt krémmel töltött kekszet is. Kávé mellé kitűnő.

A csaknem fél napig tartó esőzésnek a pataknál is meg lett az eredménye. Marvin nem tudta elvinni a két vendéget Agujitasba. Nem tudott átkelni a patakon, annyira megemelkedett a vízszintje. A mellettünk lévő gázolónál pedig a hídként használt fatörzset sodorta magával az áradó víz.

Délelőtt próbáltuk beüzemelni a benzines áramfejlesztőt, de a tömítésnél szivárog az üzemanyag, így használhatatlan. Maradt tehát a várakozás, melyet természetesen a függőágyakban végeztünk. A vendégek is vártak a patak szintjének apadására. Már össze voltak pakolva, útra készen álltak. Kora délután egy újabb vendég érkezett, akiről nem is tudtuk, hogy jön. Ez van, ha nem működik az internet. Nem tudtuk ellenőrizni a foglalásokat. Egy kanadai menyecske érkezett. Őt egy magasabb felépítésű járművel át tudták szállítani a patakon. 

Ebéd előtt már bevett gyakorlattá vált, hogy felkészülök az újabb adag rizsre. Ezúttal azonban a rizs elmaradt. Több hete nem fordult ilyen elő. Főtt tészta, paradicsomos szószban, vegyes zöldséggel, tonhallal, parmezánnal. Utóbbit ilyen kiszerelésben vásároljuk. Nagyon szeretik a sajtot a tico-k, azaz a costa ricaiak. 

Ebéd után visszaadták az áramot. Gyorsan feltöltöttünk mindent, amit kellett. Megírtam a blogot is. Marvin ismét megpróbálta a két srácot elvinni Agujitas-ba, de nem sikerült ezúttal sem. Úgy döntöttek, átgázolnak a patakon, és stoppal tovább Agujitasig. Gyalog sincs messze, kényelmesen háromnegyed óra. Kiderült, hogy a patakon túl, egy domboldal is leomlott az út mellett. A helyiek szerint ez még csak a kezdet. Az esős időszak még csak most kezdődött el.

Az esős időszakkal pedig egyre agresszívabbak a szúnyogok is. Próbálom a krémet is használni, de a bőröm eléggé érzékeny rá. De hála Istennek, eddig nem kaptam tőlük fertőzést. Igaz, hogy 1-2 hetes lappangási idő van, de nem szokott erről a környéken maláriát vagy dengue lázat terjesztő szúnyog lenni. Legalábbis a hírek, beszámolók szerint.

Sokan közlekednek errefelé lóháton. Akárcsak Hondurasban, és Nicaraguában. A boltokban mindennapos termék az élelmiszer mellett a nyereg is. Mint ahogy a machete. Sajnos az enyémnek nem találtam tokot. De sebaj, majd varrok magam egyet otthon.

2015. június 04. (csütörtök) 13:26 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire felkeltem, szokás szerint a vendégek már a túrán voltak. Mostanában nem kelek korán, és mivel nem éri szó a ház elejét - újabb kemény dió a google fordítónak -, így a továbbiakban sem fogok korán kelni. Reggeli után, épp a szokásos pihenés zajlott, amikor a mellettünk lévő fán, egy majmot pillantottunk meg. Ő is épp reggelizett. Remélem látható azért valami, mert ez a kép sikerült a legjobban.

A délelőtti kerti munka sorsa ismét el lett rendezve, mert egész délelőtt esett az eső. Ez már tényleg az esős időszak. Még szerencse, hogy nem sokáig lesz benne részem.

Az ebéd idejére egy kicsit csendesedett, majd végre elállt az eső. Gondoltam itt az ideje a vízkészletünk feltöltéséhez. Beindítottam a szivattyút, és milyen jól tettem. Ugyanis ezt követően ismét el kezdett esni az eső. A vendégek is megérkeztek, bőrig ázva. Megjöttek továbbá az oktatók is, mivel egy újabb informatikai oktatás volt tervezve. Az eső meg csak esett, és esett. Amióta itt vagyok, ennyit még nem láttam. 

Persze az eső Patacont mit sem zavarta. Próbálta Tutte-t játékra bírni, természetesen eredménytelenül. A vendégek pedig elfoglalták a terasz függőágyait. Egy sem maradt üresen. Az ülőgarnitúrát jelenleg ugyen nem tudjuk használni, a korábban említett kárpit tisztítás miatt.

Az eső továbbra sem akart elállni, holott már jócskán besötétedett. Hogy ne legyen annyira unalmas a dolog, az áramot is elvették. Gyorsan előkerültek a gyertyák, és máris hangulatosabbá vált a hostel.

A hangulatot pedig ki is használta Patacon, azonnal álomra is szenderült. Az áramkimaradás többnyire egy-két perces szokott lenni. Egyszer volt körülbelül két órás kimaradás. Mivel késő este sem adták vissza, tudtuk, hogy ez már hosszabb lesz, minden eddiginél. Az eső meg csak esett, és esett ...

2015. június 03. (szerda) 10:24 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

A tegnap este volt egy pár érdekes jelenet. Kelly barátja nem épp a megfelelő módon reagál az alkoholra. Az elfogyasztott mennyiség hatására nem kis mértékben nőtt a bátorsága. Jobbnak láttam nem szaporítani a szót vele. Reggel későn kelt mindenki. A vendégek még előző este áttették a túra időpontját holnapra, azaz mára. Ugyanis ma írom a tegnapi napot. Mint ahogy anno megénekelték, ma van a holnap tegnapja. Ugye, hogy érthető vagyok?!

Reggeli után Marvinék elvitték Helena kutyáját az állatorvoshoz. Tegnap ugyanis megtámadta a kutyust egy krokodil. Azon a helyen, ahol a függőhíd van. Ahol én is többször megfordultam már, mikor az óceánpartra mentem. Helena férje szabadította ki a kutyát, nem kis harc árán. Állítólag volt vagy 1,5 méteres a krokodil. Szerencsére a kutyus megmaradt, nem történt komolyabb sérülése. A kígyók, és a jaguár után tehát újabb veszély forrás. Még szerencse, hogy jövő hétvégén elutazom.

Ha már az utazásnál tartunk, hadd mutassak be egy kis összesített számadatot, mely a Camino Frances-ről szól. 1970-től napjainkig, az éves összesített zarándokok számadatai, melyek közt a legutolsó számban, magam is ott vagyok. Jó érzés, hogy közöm van e listához. Érdemes megfigyelni, hogy a kilencvenes évek második felétől milyen mértékben nő a zarándokok száma. Érdekes lehetett zarándokolni 1978-ban. Tavaly egy gyengébb napomon találkoztam ennyi emberrel pár óra alatt. És ha már a Caminonál tartunk, hadd következzék egy másik fénykép, mely a Via Francigena-t mutatja be, azaz a Rómába vezető zarándokút egyikét, az Assisi zarándokutat. A teljes út Angliából, Canterburry városából indul, mintegy 80 szakaszra oszlik, hossza pedig csaknem 1700 kilométer. Sokkal kevesebben zarándokolnak rajta, mint a Camino Frances-on. Épp ezért sokkal személyesebbnek tűnik. Legtöbben viszont csak az olasz határtól teszik meg a távolságot Rómába. Szóval megvan a következő kiszemelt utam. Canterburry - Róma. De hogy mikor, az a jövő titka. Egyelőre biztos nem, legalább is nincs tervben. Időben és pénzben is költségesebb a tavalyinál, így fel kell készülnöm rá. Meg aztán egy vándorbot sem ártana. Anélkül nem igazi a zarándoklat.  

Na de térjünk vissza a jelenbe. A vendégek is elmentek az óceán partra, mind a négyen. Volt egy kis nyugalmam. Ki is takarítottam a közösségi helységeket. Ilyenkor, amikor végeztem a felmosással, be szoktam csukni az "ajtókat", hogy illetéktelen személyek ne járkálják össze a frissen felmosott padlót.

Délutánra mindenki vissza érkezett, majd a vendégek újból elindultak egy közeli őserdei túrára. Oda, ahol én is voltam. Az időt kihasználtam egy kis pihenésre. Ma különösebb dolgot nem csináltam, mivel kora délutánig én voltam a főnök. De azért a végén örültem a leváltásnak. 

A vacsorát ismét közösen fogyasztottuk el, de szerencsére kevesebb alkohol mennyiséggel. Így is sikerült a tegnap említett srácnak leönteni az ülőgarnitúra kárpitját sörrel. Holnap lehet kimosni. Miután mindenki elvonult, rendbe tettem a konyhát. Úgy nézett ki, mint egy tájkép, csata után. Meg is jelentek a csata utáni fosztogatók.