2015. május 02. (szombat) 20:09 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggel korán három vendég elment a napi őserdei túrára. A nap végén, mikor visszajönnek a vendégek, mindig meg szoktam őket kérdezni, hogy láttak-e kígyókat. Eddig mindig igen volt a válasz, sőt képeket is szoktak mutatni.

A reggeli most különösen jó volt - nem mintha eddig nem az lett volna - ugyanis tortilla közé volt telemia sütve. Utóbbit egyszerűen csak így nevezem, mert egy az egyben megegyezik az erdélyi változatával. Aki esetleg még nem ismeri, annak elmondom, hogy egyfajta tejtermék. Magyarországon nem igen kapni, csak egyes helyeken. 

A ki kis házi denevérünk becsajozott az éjjel, mert reggelre már ketten függeszkedtek. Rövid ismerkedés után, együtt csüngtek, egymáshoz lapulva. Lehet nemsokára még többen lesznek.

A délelőtt az avart sepertem össze a pázsitról és a járdáról. Már amikor Patacon hagyta. Természetesen ezúttal is segédkezett a maga módján. Gondoskodott arról, hogy egy-egy levélkupacot többször is összehúzzam a lombseprűvel.

Eközben Hernán, az egyik vendég a denevérekről készített képeket. Profi géppel, profi módon. Egyébként Barcelonából jött. Gépészmérnök volt, de ő is otthagyta a munkáját. Most járja a világot.

Az ebéd rizses hús volt, costa ricai módra. Egyébként semmi különbség nem volt az otthoni változat és e között. Talán az, hogy itt tesznek bele egy kis kukoricát. De csak az íze miatt, nem eltúlozva.

Tegnap úgy döntöttem, hogy ha már hazalátogatok, indulok az őszi félmaratonon, és a maratonon. Mindkettő Budapesten lesz. Az első szeptemberben, a második októberben. A félmaraton a harmadik lenne az életemben, a maraton viszont az első. Mivel január óta nem volt futócipő a lábamon, és csak annyit futottam, hogy egy-egy buszt érjek el, el kellett kezdjem az alapozást. Szerencsére egyik korábbik vendég hagyott itt egy elég jó állapotú futócipőt. Még egy chip is van rajta. Biztos egyik versenyéről. Úgy döntöttem, hogy hat kilométerrel kezdek. Az nagyjából két kör a Városligetben. A telefonon elindítottam az Endomondo nevű alkalmazást - most először - és nekivágtam. 

Hát hogy is mondjam. Volt már jobb eredményem is. Igaz, hogy rég futottam, meg nem sík terep volt, hanem emelkedőkkel, de rendesen elfáradtam. A hat kilométeres távot 37 perc 25 másodperc alatt tettem meg. 6:14 perces kilométer átlag volt. Az időjárás sem volt túl kedvező, napsütés, páratartalom. Holnap hajnalban fogok indulni. Ismét hat kilométeren. Úgy döntöttem, naponta fogok futni, hetente egy-egy kilométerrel növelve a távot. 

A futás után most még jobban esett a pihenés a függőágyban. Ezúttal Tuttét kényeztettem. Ő sem maradhat ki a jóból, nem igaz? Ő egyébként kóbor kutya volt. A hostel korábbi önkéntesei fogadták be. És milyen jól tették.

Késő délután jött pár fiatal Agujitasból, és velünk kiegészülve, a röplabda pálya felé vettük az irányt. Játszottunk vagy két órát. Csak a naplemente állított meg minket. Egy biztos, számolni hamar meg fogok tanulni. Erre kiváló alkalom minden egyes szerzett pont. Virian készítette a képeket. Pont elkapott egy pillanatot, amikor Marvinnal küzdünk a labdáért. Főnök vs alkalmazott. 

Vacsorára az ebédről maradt rizses hús volt egy kis sült banánnal (platanos). Ezúttal egy hideg sörrel is lekísértem. Nagyon nem szoktam a hostel készletéből inni, mert aranyárban van. És sajnos nem jár alanyi jogon.

2015. május 01. (péntek) 23:35 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

A mai napom sem volt az a pörgős nap. Néha közbe kell iktassak egy-egy érdekesebb, eseménydúsabb napot, hogy el ne veszítsem a blogolvasóimat. Áttérhetnék a két, vagy több napi bejegyzésre, de nem igazán szeretnék. Napi bejegyzéssel kezdtem el, így is akarom folytatni. Reggel én kezdtem a napot, a munka ünnepnapján. Jasper, a hamburgi vendég a hétvégére elutazott. Helyette jöttek hatan. Úgyhogy most van vendég. Persze ez nem befolyásolja a napi tevékenységemet. 

A délelőtt felvarrtam a hátizsákomra a legújabb felvarrót. Nicaragua kimaradt, ugyanis nem találtam felvarrót sehol. A costa ricai sem olyan, mint amit akartam. De be kell érjem azzal, amit találtam. Ha minden jól megy, még egy fog felkerülni két hét múlva. A többi majd kiderül. Ma egész nap ezen járt az eszem. Hogy miként legyen a folytatás. Rengeteg opció közül választhatok. Az elsődleges tervről kedden kiderül, hogy sikerül-e, vagy sem. Bárhogy is alakul, úgy döntöttem, hogy haza ugrom egy időre. Hogy mennyire, azon még gondolkodom. Van pár dolog, amit el kell intéznem. Sokan a Camino előtt mondták, hogy meg fogok változni az úttól. Hogy adni fog valamit az út, és a többi, és a többi. Nos, a Camino ezen a téren nálam nem ezt eredményezte. Mint említettem korábban, inkább hitbéli megerősítés volt, valamint magabiztossá tett. A következő utam, mely a Kanári-szigetekig vezetett, megtanított arra, hogy az életben mindig kell lennie B tervnek. A mostani utam, mely időben és távolságban is a leghosszabb, sok mindenre tanított. Többek között arra, hogy lehet bármilyen szép az a hely, ahol épp járok, legyenek nagyszerű élményeim, mit sem ér, ha nincs melletted valaki, akivel mindezt megoszthatod. Megtanított továbbá arra, hogy az ember életében a legfontosabb az, hogy akiket szeret, és akik fontosak neki, azokkal töltsön minél több időt. De a legfontosabb mind közül az, hogy az életben felmerülő problémák, kihívások, vagy döntések elől ne meneküljünk, hanem nézzünk velük szembe, és ha nem is tudjuk megoldani, tudjunk vele együtt élni. 

Délután volt egy fél órás eső, melynek ideje alatt a függőágyban pihentem, Pataconnal. Hát nem édes? Remélem visszajöhetek két hét múlva, mert hiányozna a kis ördög fióka. Az új vendégek is egyből megkedvelték.

Estére tamal volt felszolgálva. Mexikóban, Guatemalában, és Hondurasban már ettem, itt sem hagyhattam ki. Ízre mindegyik más és más, de nem nagy a különbség. Nehéz lenne megmondani, hogy melyik a legjobb. Persze Marvin szerint a costa ricai.

Este ismét mozizás volt. Ezúttal is én választottam filmet. A másik kedvencemet néztük, az Út a vadonba (Into the Wild) című filmet. A film egy megtörtént esetet dolgoz fel, melynek szereplője maga is rájön a végén az élete értelmére. 

2015. május 01. (péntek) 18:25 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Január végi elindulásom óta nem számoltam be a felszerelésemről. Az azóta eltelt tizenhárom hét alatt nagyjából tudok nyilatkozni afelől, hogy mit és hogyan használtam. Mi volt hasznos, és mi volt haszontalan. Ebben az időszakban volt utazás, egy helyben maradás, hosszabb, rövidebb időre. Utazás busszal, repülővel, gyalog, hajóval. A felszerelés felsorolása mellett megjegyzésként nyilatkozom arról, hogy hasznos-e az adott tárgy, vagy nem. Ha igen, mennyire. Kezdjük tehát.

A kép még a novemberi utazás előtt készült, azóta történt egy-két változás. De a többségük még meg van.

• magnéziumos tűzgyújtó - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• gyufa - szakállégetésre kiváló volt, de nem pazarolni, ugyanis vihargyufa
• mécses - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• jelzősíp - elajándékoztam Hondurasban, Dario unokaöccsének
• tű, cérna - többször is használtam, fontos kellék
• borotvapenge - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• 1 méter fémdrót - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• mini horgász készlet (horgok, ólom, horgász zsinór) - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• fűrész szál - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• fenőkő - kitettem Carlos farmján
• nagyító - csak a lencséjét tartottam meg
• digitális lázmérő - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• 1 doboz széntabletta - megbontva, ritkán vettem belőle, utazások előtt
• 1 levél algoflex - megbontva, fogfájás miatt
• 1 levél cataflam - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá,
• 1 levél no-spa - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• 1 levél strepsils - Marvinnak adtam
• neomagnol tabletták - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• szemcsepp - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• kötszerek, fásli, ragtapaszok - utóbbiből egy-két darab fogyott, hasznos kellék
• fertőtlenítő kendők - bontatlanok, mindig elfelejtem, hogy vannak
• 2 tasak neocitran - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• betadine oldat - megbontva, hasznos
• sürgősségi takaró - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• 1 pár gumikesztyű - nem használtam, de jól jöhet, amikor szükség lenne rá
• fenistil - elfogyott, még Mexikóban pótoltam hasonlóval
• hobo kályha - nem hoztam magammal
• gyufa - elfogyott, nem pótoltam újjal, szükséges lenne
• tűzgyújtó tabletta - nem hoztam magammal
• kanálgép - a korábbit nem hoztam magammal, helyette a műanyag sporkot használom, hasznos
• konzervbontó - talán egyszer használta, de apró mérete miatt nem foglal nagy helyet
• szivacs - Mexikóban kivettem a készletből
• mosogatószer - talán egyszer ha használtam, nem szükséges
• kis textil - többször használtam, igaz cipő, hátizsák tisztításához
• fűszerek - többször használva, újratöltve, kiegészítve
• szappan - elhasználva, helyette tusfürdő sampon combo
• szappantartó - a mosó szappant tartom benne
• fogkefe, fogkrém - ezt ugye hadd ne magyarázzam
• hidratáló krém - kifogyott, kéne pótolnom
• izzadás gátló stift - már a másodikat használom
• parfüm - kifogyott, elhagyható
• körömvágó csipesz, kisolló - rendszeres használat, fontosak
• fültisztító pálcikák - nélkülözhetetlenek
• kézfertőtlenítő - használom, de erről is gyakran megfeledkezem
• nedves törlőkendő - toalett papírként használom, immár a harmadik csomagot az indulás óta
• felfújható nyakpárna - utazáskor kiváló, még üléspárnának is
• szemvédő, füldugó - nem emlékszem, hogy használtam volna, de jól jöhet még
• vízhatlan tasakok - gyakran használom őket, hasznosak
• 1 csomag befőttes gumi - szintén használom, hasznos
• 10 db biztosító tű - a Caminón ruhacsipesz helyett használtam, azóta semmire
• mini szerszámkészlet - nem hoztam magammal
• 1 nagy szemetes zsák a kis hátizsákomhoz van, amikro hajóra szálltam volna, beletenni a hátizsákot. Kis súlya miatt megtartom, jól jöhet.
• elemlámpa+2 db elem - Csabának adtam Las Palmasban
• tartalék cipőfűző - nem használtam, felesleges, bárhol kapható
• szárító zsinór - gyakran használtam, hasznos, nem csak szárítókötélként
• hevederek a hátizsákokhoz - nem használtam, de jól jöhet
• 1 doboz Micropur víztisztító tabletta - nem használtam, de jól jöhet
• 6 db póló (ebből 3 db technikai) - egy tecnikait Las Palmasban hagytam
• 2 db mez - egyet nem hoztam magammal
• 1 db hosszú ujjú póló - hasznos, amikor hűvösebb van. Honduras óta nem használtam
• 1 db pulóver -  hasznos, főleg klímás járművön utazva. Szintén mellőzve Honduras óta
• 3 db hosszúnadrág (1 db lecipzározható) - 2 db lett elhozva, de vettem még egy farmert Guatemalaban
• 2 db rövidnadrág - Las Palmasban hagytam őket
• 1 fürdőnadrág - kettő darab lett helyette
• 3 pár túra zokni - használom őket, hasznosak
• 3 alsónadrág - négy lett belőle, nélkülözhetetlenek
• 2 db trikó - használom őket, mostanában többször
• 1 esőkabát - talán egyszer volt rajtam, de jó ha van
• 1 fejkendő - Managuában lett egy társa, használom őket
• 1 sapka - nem lett elhozva. Cancúnban kalap, Costa Ricában baseball sapka lett helyette
• elektromos borotva - jó hogy elhoztam, a nagy szakáll levágása egyszerűbb volt ezúttal
• törülköző - nélkülözhetetlen, bár a hostelekben nem használom
• hálózsák - ugyan az mint a törülköző esetében
• ruhatároló zsákok - használom őket, könnyebb rendszerezni a ruhákat
• túracipő - az egyik legfontosabb dolog. Még bírja.
• övtáska - Las Palmasban hagytam. Feleslegesnek tartottam.
• ruha alatti övtáska - időnként használom, bár el lehet lenni nélküle is.
• esőköpeny - Las Palmasban hagytam, mivel van esőkabátom.
• vízszűrős kulacs - gyakran használom, nem is volt bajom soha a vízzel
• pacsafe háló+lakat+kulcs - eddig nem használtam, annyira nem volt rá szükség
• napszemüveg+tok - mindkettőt használom, bár a szemüveg lencséje sérült kicsit
• fém tányér+bögre - mindkettőt használom, utóbbit gyakrabban
• bicska+tok - a székely bicska otthon maradt, helyette az Eceté van itt. Nélkülözhetetlen.
• kis hátizsákzsák - másik nagyon fontos tárgy. A kicsiben van minden fontos dolog.
• fejlámpa töltővel - sokszor használva, nélkülözhetetlen
• pénztárca - ezt sem kell magyaráznom
• jegyzetfüzet+toll - harmadik legfontosabb dolog, bár gyakran a telefonomba írok újabban
• oltási igazolványok, igazolványok, útlevél - előző kettőt soha, utóbbit állandóan használom. Utóbbi nélkülözhetetlen
• angol-magyar szótár - nem hoztam magammal, online van a telefonomon, nélkülözhetetlen
• spanyol úti szótár - gyakran forgatom a lapjait, hasznos
• túra szandál - folyamatos a használata, ebből kifolyólag meg is látszik rajta. Nélkülözhetetlen.
• elektromos szúnyogriasztó - időnként használva, jól jön
• hálózati csatlakozó átalakító (travel adapter) - csak az usb töltő része működik, használom
• 2000 mAh napelemes töltő - mostanában nem használom, de nagyon jó dolog. Nélkülözhetetlen.
• nagy hátizsák - jól döntöttem, hogy ezt hoztam magammal. Strapabíró és pont akkora, amekkora kell.
• tároló zsebek - nem használtam még. Nem szükséges.
• netbook+töltő - nélkülözhetetlen, és mint kiderült sérülékeny, de javítható
• vándorbot - Guatemalavárosban rájöttem, hogy pótolhatatlan

A fenti lista kiegészítésre került még:

• merülőforraló - párszor használva, jó ha van az embernek kéznél, ha vizet kell forralni
• sátorponyva (2 x 3 m) - többször is használtam, kiváló a függőágy fölé kifeszítve, eső ellen
• szúnyoghálós függőágy - Mexikóban bizonyított, azóta párszor használva
• fésű - mostanában egyre inkább nélkülözhetetlen. A következő a hajgumi lesz.
• magas faktorú napvédő krém - kellett vennem egy erősebbet, de erről is mindig megfeledkezem. Fájdalmas következménye szokott lenni.
• szúnyogriasztó spirál - időnként használva, hasznos
• vietnámi papucs - állandóan használom, kímélem a szandált a fürdésnél
• kis kulacs, benne Ecet pálinkája - párszor használva (fogyott is a tartalma). Mindenki imádta.
• ruhakefe - Guatemalában szereztem be egyet, kézi mosáshoz.

Összegzésként elmondhatom, hogy nagyjából jól pakoltam. Ami feleslegessé vált, azoktól megszabadultam. Ami pedig szükségessé vált, beszereztem. Amit pedig nem használtam, azok attól még szükségessé válhatnak bármikor. Lehet, hogy sokan furcsának tartjátok, de e dolgok épp elegek a jelenlegi életemhez. Megtanultam elengedni a dolgokat. Megtanultam, hogy mire van szükségem. Ez a szükség pedig egyedi, és személyes. Ahogy e lista is. Más mást tarthat nélkülözhetetlennek. Remélem, hogy segítettem azoknak, akik szintén csavarogni szeretnének.

2015. április 30. (csütörtök) 19:47 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ötkor keltem, én voltam a soros a nyitással. Az ausztrálok korán indultak, egész napos túrára. Mi is készen álltunk az indulásra Marvinnal. Úti célunk Palmar Norte volt. Reggeli után indultunk is Agujitasba, motorral. Előtte beugrottunk a boltba tankolni. Mert itt a boltban is lehet. Egész Közép-Amerikában kapható üzemanyag egyes boltban is. Mint ahogy egész Közép-Amerikában vasráccsal védik a boltokat. Ottjártunkkor épp árut hoztak.

Agujitasba érve, a motorkerékpárt otthagytuk az irodánál, mi meg lementünk a partra. Ugyanis hajóval indultunk tovább Sierpe-be. Sokan várakoztak fuvarra. Volt aki hátizsákkal, de sokan anélkül. A hajók pedig jöttek, egymás után, hozva az újabb turistákat. Farral partot értek, csomagokat ki-be adták, majd következett a beszállítás.

A képen a kék pólós, még vízben álló személy volt a hajó vezetője. Nem kapkodta el a dolgot. Fordítva értelmezte a mondást. Ő érkezett utoljára a hajóra. Indulás után még vagy három helyen partot tűztünk, ahol újabb utasok szálltak be. Nem maradt üres szék.

Utunk az óceán parton kezdődött, majd a folyó torkolatán keresztül folytatódott a folyón felfelé. Jó érzés volt újra vízen lenni. Hiányzott már. Ez hiányzik egyedül a korábbi munkahelyemről. Igaz, a vége felé már nem volt olyan, mint a 2000-es évek elején. Akkor még nem igazán gondoltam, hogy valaha itt a Csendes-óceán egyik öblénél fogok motorcsónakkal utazni.

Egyébként másabb errefelé a közlekedés. A folyón nem láttam sem vízi, sem parti kitűzési jeleket, melyek a hajózást biztonságosabbá tennék. Igaz, csak utasszállító kisgéphajókat láttam. Láthatóan működött a jelek nélkül is.

Ahogy közeledtünk célunk felé, úgy kezdett szűkülni a folyó is. Elég kanyargós is volt, valamint tele volt a vízfelszín a tavirózsához hasonló növénnyel. A hajók utat vágtak a zöld szőnyegen keresztül.

Megérkezvén a kikötőbe, már várt ránk a mikrobusz. A hajón fuvardíjat nem kellett fizetni, mivel az alapítvánnyal szerződésük van. Hasonlóan a mikrobusz sofőrjével. Következett tehát Palmar Norte. Bő negyed órás utazás volt csak. 

Beérve a városba, elugrottunk a hostel papírját intézni, a helyi hatósághoz. Majd következett a bank, némi készpénz felvétellel. Ahol csak lehet, kártyával fizetek, de néha kell egy kis készpénz is. Az utcanév táblákat elnézve, az Európai Unió támogatása az Óperenciás tengeren is túlra elér.

Mivel ugyanezzel a mikrobusszal akartunk visszamenni, maradt egy óránk. Kicsit körülnéztem, hátha találok szuvenír boltot, de sehol semmi. Egyébként ez egy kisebb város. Innen indul majd a buszom Panamába is. Nem egészen két hét múlva. Pont félidőnél tartok. Hogy telik az idő.

Nézegettem a menetrendet is, de csak nagyjából. Majd az interneten jobban szemügyre veszem a csatlakozási pontokat. Egy biztos. Innen még egy átszállással elérek majd a határig. Onnan pedig tovább a legközelebbi városig.

Végezvén Parma Norte-n, újra be a mikrobuszba, és vissza Sierpe kikötőjébe. Tartottunk pár perces pihenőt az indulás előtt, kezünkben egy-egy hűsítő kókuszdióval. Jobban felfrissül az ember, mint bármilyen más üdítőtől.

A hajó ugyanaz volt, de a vezetője ezúttal más valaki. Újabb hátizsákos turisták érkeztek, akik a Drake-öbölbe igyekeztek. Ezúttal volt egy kisebb technikai problémánk a hajóval. Szerintem dugulása volt a 150-es Suzuki külmotornak. 

A műszaki problémánk ellenére, utunkat színesebbé tette a mangrove erdőbe tett látogatásunk. Kis lagúnákon haladtunk a folyó torkolata felé. Ha bele gondolok, hogy egy ilyen partszakaszon vajon hány hajótörött ért partot a történelem során. Egyébként szervezett túra van ide is, tehát ez is kipipálva.

A torkolatot elérve a motor néha leállt. Így az utunk ideje kicsit kitolódott. Folyamatos leállás, újraindítás. 

A kedvenc partom mellett hajóztunk el, vissza Agujitasba. Onnantól Marvin egyedül ment vissza a hostelbe, én még kicsit maradtam. Majd a parton vissza a jól megszokott úton.

Pont dagály időben gyalogoltam. A hullámok a múltkori alkalomnál jócskán fentebb voltak. Szandál levéve, irány a sötétbarna homok. Mondanom sem kell, hogy ezúttal sem volt senki a parton. Egy egy fiatal kókuszt is felfedeztem. Miből lesz a nagy pálma?! 

Természetesen ezúttal sem kentem be magam napfényvédő krémmel. A hajón történő utazás ugyanis leégette az alkaromat, és a kézfejemet. Már már azt hinném, hogy le vagyok barnulva, és ekkor jön egy újabb leégés. Szerencsére délután a napot eltakarták a felhők, így nyugodtabban tudtam sétálni a parton.

A parton sétálva, kiválóan tudok gondolkodni. Gondolkodni a továbbiakon. Ugyanis lassan döntenek, és nekem is döntenem kell. Dönteni arról, hogy merre tovább. Nem könnyű döntés. De először megvárom a tőlem független döntést. Részletek hamarosan. Nem egészen öt nap múlva.

Végezvén a sétával, következett a már jól ismert repülőtér kifutó pályája. Képzeletben én is egy kifutópályán voltam, egy épp felszálló gép fedélzetén. Csak az célállomás nem volt ismert.

2015. április 29. (szerda) 19:39 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ma én voltam a soros a reggeli kezdéssel, bár nem kellett korán nyitnom. Mire Marvinék felkeltek, a kávé készen állt a fogyasztásra. A reggeli elfogyasztása után, felkészültem a napi teendőimre, természetesen a függőágyban. 

Közben Suriati és Sergio készülődtek, mivel pár napot az öböl másik részén fognak tölteni. Suriatitól meghívást kaptam Szingapúrba. Tavaly óta sok embertől kaptam már meghívást. Bízom benne, hogy többel közülük élni is fogok. 

A délelőtt nagy részét a kert rendbetételével töltöttem. Kisebb nagyobb megszakításokkal. Itt jegyezném meg, hogy reggel egy korábbi bejegyzést javítottam ki, ugyanis naponta egyszeri zuhanyzást írtam. Több alkalommal állok a zuhany alatt, mert így elviselhetőbb az időjárás. 

Miközben kertészkedtem, társam is akadt, egy termetes gyík - szerintem iguána - személyében. Az épület falán mászott fel, be a tető alá. Csak hogy meg legyen a méretarány, a vas térháló négyzete 15 x 15 centiméteres.

Hű társam eközben az igazak álmát aludta. Ilyenkor végre tudunk élni, ugyanis folyton láb alatt van. Tutte (a felnőtt kutya) sajnos nem játszik vele, nincs türelme. Maradunk mi Pataconnak.

Külön öröm számomra, amikor húst ehetek. Mégiscsak ez az igazi étel. Amúgy elvagyok a különböző ételekkel, de időnként hiányoznak a hazai ízek. Bár ha egyszer hazaérek, a rizst és a babot egy darabig mellőzni fogom az étrendemből. Kivétel, ha a bab leves formájában kerül a tányéromba. Az ugyanis számomra a number one.

Ebéd után csak Patacon sziesztázott, jómagam csak egy kávé szünetet tartottam. Ugyanis folytattam a rendrakást a palánta nevelő részen. Egy fából épített kis tér, ahol a kiültetendő növényeken kívül a szerszámokat is tartjuk. Ez volt az utolsó része a területnek, ahol ki kellett takarítani. Most, amíg itt vagyok, csak arra kell figyelnem, hogy minden mindig a helyére kerüljön.

Készülődött az eső, így sietnem kellett délután. Várt rám a röplabda pálya másik fele. Ahogy a könyvben meg van írva. Épp akkor fejeztem be a pálya gyomtalanítását, amikor eleredt az eső. Eddig ez volt a legnagyobb eső, amióta itt vagyok. Kár, hogy nem gyűjtjük az eső vizet. Javaslatot tennék rá, ha több lenne az öntözendő növény. De addig felesleges a gyűjtés, hisz majdnem naponta esik. 

Az eső előtt érkezett két újabb vendég, egy ausztráliai házaspár. A mellettem lévő privát szobában lettek elszállásolva. Egyébként délután egy foglalást regisztráltam, melyet egy amerikai hölgy rendelt telefonon. Nem dicsekvésként mondom, de büszke vagyok magamra, hogy idáig eljutottam. Meg tudtam érteni - igaz párszor visszakérdeztem - egy angol anyanyelvű személy rendelését, a kérdéseire tudtam válaszolni. Nem volt olyan része a beszélgetésnek, amit nem értettem volna. Köszönöm még egyszer a kezdeti felkészítést Szilvinek és Lindának, valamint Katának. Ők indítottak el az angol nyelv elsajátításának útján. 

2015. április 28. (kedd) 22:36 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Lassan megszokom, hogy később kelek, mint Marvin. Mire felébredek, kész a reggeli, tölthetem a friss kávét. Soha rosszabb munkahelyet, nem igaz?! Ma nagyon említésre méltó nem történt. Éjjel volt egy jó eső. Nem tudom meddig esett, de Sergioék sátra jól elázott. Reggelre természetesen mintha semmi sem esett volna. Rettentő hőség volt. A kert volt ma soron. Hozzákezdtem, de hamar feladtam. Úgy döntöttem, ebéd után folytatom. 

Marvin telefonján lévő időjárás jelentést fényképeztem le. Nem tudom, hogy az enyémet hogy lehet megosztani. Ha esetleg ért valaki ehhez, a kommentben árulja el, legyen szíves. Egyébként ma rekordot döntöttem a zuhanyzásban. Reggel le kellett zuhanyoznom, délben ismét, majd később újabb két alkalom volt. Minden alkalommal csak és kizárólag hideg (már amennyire) vízzel. Nem használok tegnap óta szappant, ugyanis a hátamon kiütések jelentek meg. Hogy mitől, nos az jelenleg tesztelés alatt van. Én a párára gondolok. De lehet a szappan, vagy a napsütés is. Ma délutánra kissé viszább húzódott.

Ebéd után mégsem tudtam folytatni a munkát a kertben, ezért a benti személyes dolgaimat intéztem. Ruhamosás, karbantartás a netbookomon. Hozzákezdtem a levél írásához. Ahhoz a levélhez, amit Dario nevében írok, hogy a négy napelem meglegyen a focipályára. Nem egyszerű dolog úgy megfogalmazni, hogy az első mondat már felkeltse az érdeklődést. De össze fogom hozni. Hiszem, hogy támogatót is fogunk találni.

Ma Octavio elküldte az épülő házáról a fényképet. Ilyen lesz Darioéknál is, amit elkezdtünk építeni. Tőle is várom a fényképeket. Hondurasról jut eszembe. Sergio csodálkozott, amikor kiderült, hogy Hondurasban is voltam. Azt mondta, kell egy nagyfokú bátorság ahhoz, hogy valaki odalátogasson. Nem mondom, voltak helyzetek, de nem volt olyan rossz azért. Persze a tapasztaltak alapján az egész országról nem nyilatkozhatok.

Délután csak sikerült kijutni a kertbe. A kavicsösvényt tisztítottam meg a növényektől, valamint a röplabda pálya felét a benőtt fűtől. Holnap következik a másik fele. Ha igaz, nemsokára játszunk is rajta. 

Kézzel készített, egyedi ékszereket is árulunk. Van egy hölgy, aki készíti őket, mi meg biztosítjuk neki a felületet, az értékesítésre. Bár amióta itt vagyok, nem vett még senki. Mielőtt távozom, fogok egyet venni.

Holnap lett volna szabadnapom, de egy nappal későbbre tevődött át. Holnap Marvinnak van elintézni valója. Én az egyik közeli városba akarok menni. Pénzt is kell felvennem, meg kicsit ki akarok mozdulni. Kezd amúgy ingerszegény lenni a környezetem. Mondjuk hüllők tekintetében az ingerszegénység kiváló állapot. Tegnap este olvastam, hogy az egyik világcsavargó honfitársam épp Guatemalában van. Ő is Közép-Amerikát járja, csak Panama felől érkezett. Majdnem összefutottunk. Néha beleolvasok a blogjába. Tegyétek Ti is. Nagyon jókat ír. A blogja itt érhető el: hungariangeographic.blog.hu

Este megnéztem az egyik kedvenc filmem, az Apocalipto-t. Végül is majdnem a helyszínen vagyok. Jobban mondva voltam. Meg aztán annyit idéztem. A napi blog adag így a film után lett megírva. Nálatok ekkor már reggel hat óra múlt. Én meg mehetek aludni. Szóval: Buenas noches!

2015. április 27. (hétfő) 20:47 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ismét később keltem, mert Marvin végezte a reggeli nyitást, kávéfőzést. Mire felkeltem, három vendég már ki is jelentkezett, köztük Georgina. Jelenleg két vendég van a hostelben, kettő pedig a cemping részen, sátorban.

Ma a szerszámos kamra - vagy ahogy itt hívják: bodega - volt a soron, azaz nekifogtam kitakarítani. Nem lehetett átlátni, hogy mi van bent. Beállítottam a ventilátort, majd nekiláttam. Polcról polcra haladtam. Egy termetes termesz fészektől is megszabadultam. 

Miután végeztem a rendrakással, lassan készülhettem az ebédhez. Csirkepaprikás volt rizzsel, és főtt krumplival. Végre egy kis hazai íz. Mármint ahhoz hasonlító. Mert ugye a jó öreg hazai csirkepaprikás egyedi. Hátha még az ember édesanyja főzi. Akkor az utánozhatatlan.

Ebéd után a szokásos kávézás a függőágyban. Ma Xiomara takarított, ilyenkor csak estefelé seperjük fel a helységeket. Végre le lett nyírva az egész udvaron a fű. Nem kapkodta el az egyik helyi srác, aki mellesleg taxisofőr. Így az egyik nap elkezdte, majd jött egy fuvar, abbahagyta. Délután visszatért, vágott egy kicsit, majd ismét lelépett. Ez így ment két napig. Ma délelőtt végzett. Beszerzés alatt van a saját fűkasza.

Késő délután az óceán part felé vettem az irányt. Ezúttal gyalog. A repülőtéren egy rögtönzött akadálypálya volt kiépítve. Három menyecske gyakorolt motorozni.

Meg akartam nézni a naplementét, és elvégezni a rituális szakáll égetést. Találkoztam Suriatival, aki épp visszafele tartott a partról. A függőhíd előtt egy óriási termést pillantottam meg. Utólag kiderült, a neve jicara. Marvin elmondta, hogy sokan ezt használták víz tárolására. Mint nálunk a tököt.

Ismét egyedül mászkáltam ezen a csodálatos parton. Teljesen kihalt volt. Szandál lecsatolva, kézbe véve, és irány a homok föveny. Egy-egy hullám elérte a lábaimat, lehűtve azokat. Még késő délután is elég meleg volt.

Közben vizsgáltam a homokot, hátha találok kagylókat, de elég szegényes e tekintetben ez a partszakasz. Találtam viszont egy medúzát, melyet a hullám vethetett partra.

Elérkezett a naplemente ideje. Nem volt olyan szép, mint tavaly, Finisterre-ben, az Atlanti-óceán partján. Másabb volt.

Mint ahogyan a szakáll égetés is, mely immár tradícióvá vált. A második Óperenciás tengert értem el, következett hát a második szakáll égetés. Másabb volt a tekintetben is, hogy ezúttal nem égettem ruhát, hiszen a zarándoklat - nevezzük inkább vándorlásnak - tovább folytatódik. 

Érdekes jelenséget pillanthattok meg. Olyan, mintha egy arc lenne a tűzben. A szakállam néz vissza rám. Kettőt elbúcsúztattam, még hátra van egy. Az utolsó Óperenciás.

Visszafele szednem kellett a lábaimat, mert kezdett sötétedni. Sötétben pedig nem ajánlatos az erdőben mászkálni. Egy kicsit még futottam is a homokban. Nem lenne rossz ezt naponta megcsinálni. 

Visszaérve a hostelbe, Marvin és Virian egy találós kérdéssel vártak. Találjam ki mi történt? Tippem sem volt. Erre megmutatják a fényképet. Kiderült, hogy vendégünk volt, aki maradni akart, azonban nem kívánatossá volt nyilvánítva. Épp a terasz korlátjára mászott fel, ahonnan a tetőgerendára kúszott át. A szomszéd piszkálta le. 

 Marvinék szerint nem veszélyes fajta. Engem ez különösképp nem vigasztal. Még óvatosabbnak kell lennem.

2015. április 26. (vasárnap) 19:04 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ma Marvin kelt fel korán, én csak hét óta után. Késő estig ment a ventilátor, mert iszonyú meleg volt. Naponta többször kell zuhanyozni, hogy elviselhető legyen. A két fürdőnadrágomat és a trikóimat, ujjatlan pólóimat használom csak.

Reggeli után elindultam bambusz vadászatra. Ugyanis kell pár darab belőle szélcsengőnek, továbbá akarok egy új vándorbotot készíteni magamnak. És ha már itt vagyok, természetesen bambuszból lesz.

Előbbi épület a helyi iskola, utóbbi a közösségi ház volt. Mindkettő üres volt, mivel vasárnap volt. A nagyobb rendezvényeket az utóbbi épületben tartják. Egyébként e két szín, a zöld és a kék nagyon népszerű az épületek festésénél.

Sajnos bambuszt nem találtam, így visszafordultam. Majd máshol megnézem. Az idő is kezdett elviselhetetlenül meleg lenni. Útközben egy-egy deszkából épült házat láttam. De jó nekik, nem kell védekezni a hideg ellen. Igaz, a réseken valószínűleg sok rovar bemászik, de gondolom a helyi lakosság megtanult ezzel a problémával együtt élni.

A következő épület egy úgynevezett soda, ami itt éttermet jelent. Persze szódavizet is lehet kapni. Sokan étkeznek itt. Talán egyszer, később én is beülök. Érdekes viszont, hogy egy ilyen kis településen, mint ahol most vagyok több ilyen soda is üzemel.

Ebédre hal volt. Ezúttal sütve, kókusz nélkül. Nagyon semmit nem csináltam ma. Leginkább pihentem. Délután elugrottunk az egyik közeli öbölbe, megnézni milyen a környék. De előtte tanúi voltunk egy inváziónak. Hangyák lepték el a hostel falát. Marvin szerint negyed óra alatt végeznek, és elvonulnak. Ugyanis vadásznak mindenre, amit találnak. Kis pókokra, rovarokra. Rengeteg hangya van mindenhol.

Egy darabig a Toyotával mentünk, majd gyalog folytattuk utunkat, mivel gyalogösvényen keresztül közelítettük meg a Ganado öblöt. Felipe is velünk tartott. Őt már korábban bemutattam, idegenvezetőként dolgozik.

Az úton látszik a tipikus trópusi vörös föld. Ha kiirtják az erdőket, hamar elveszti a tápanyagot. Rengeteg volt a szúnyog, és természetesen a szúnyogriasztó spray a szobámban maradt.

Útközben sok szép virágot láttam. Figyeltem az aljnövényzetet is, nehogy valamire rálépjek. A vendégeink délután mesélték, hogy a túra során láttak egy fűzöld színű kígyót. Alig tudták észrevenni, annyira beleolvadt a környezetébe.

Újabb hangya főutat kereszteztünk, majd megérkeztünk az öbölhöz. Egy motorcsónak kellett értünk jöjjön. Amíg vártuk, szemügyre vettem a környéket. Volt egy elhagyatott épület. Sok elhagyatott van errefelé. Ebből is milyen jó kis hostelt lehetne varázsolni.

Találtam bambuszt is, de ez a fajta az épületekhez való. Ilyenből építették Tzununában a házat. Nekem túl vastag volt. A kókuszpálmák meg túl magasak, így a fénykép nem igazán sikerült. Egy dió le is esett, miközben ott voltunk. Sok balesetet okoz a trópuson a leeső kókuszdió. Lehet beszerzek egy sisakot magamnak. Na jó, csak vicc volt. De tényleg veszélyes lehet 15 méter magasságból egy leeső 1,5 kilogrammos dió.

Megérkezett közben a várva várt motorcsónak, de sajnos nem volt elég üzemanyaga. Érthetetlen számomra, hogy akkor miért indult el értünk. Marvin szerint lehet, hogy üzletel a srác az üzemanyaggal. A lényeg, hogy elmaradt az öböl környékének megtekintése. Más alkalommal pótoljuk. Még egy pillantás az öböl partjára, majd indulás vissza.