2015. május 09. (szombat) 18:31 (UTC-6) - Drake Bay Backpackers Hostel

Lassan már szokássá válik, hogy az esti blog írása közben, egy vendég jön-megy a konyhában. Ezúttal egy termetes béka személyében. Patacon ez idő alatt az igazak álmát aludta a szőnyegen. Egy-két csótányra időnként ráugrik, ha időben észreveszi őket.

Ma szabadnapos voltam, nem kellett dolgoznom. Nem mintha nagy különbség lenne az átlagos hétköznapok között. Még mindig időzavarban szenvedek. Nem tudom megkülönböztetni a hétköznapokat a hétvégéktől. Tehát szabadnap lévén, fél nyolckor keltem csak. A reggelim félre volt téve. Megreggeliztem, majd hozzákezdtem a szobám takarításához. Úgy döntöttem, hogy ma nem megyek semerre. Tegnap elég volt az esőerdei séta.

Maradt tehát a pihenés, olvasás, és kommunikáció az otthoniakkal. Sajnos nem mindenkivel tudok élőben beszélni, azaz nem hallom a hangjukat. Velük csak üzenetváltással kommunikálok. Ezért egyre jobban vágyom már haza. 

Napközben Eitan játszadozott a tároló dobozokkal. Annyira elvolt velük, hogy el nem tudtam volna képzelni, hogy egy drága játék okozott volna-e nagyobb örömöt neki. Akármikor fényképeztem, odajött megnézni a készült fényképet. Még jó, hogy a cenzúrázáshoz még nem ért.

Patacon is velem tartott időnként. A délelőttöt az épületben töltik, a hűvösebb padlócsempén, a délutánt pedig a teraszon, a függőágyak alatt. Suriati és Sergio érdeklődtek Patacon iránt. Hiányzik nekik. El is hiszem.

Tegnap késő délutántól kora estig esett. Mára is ezt vártam, de ezúttal nem esett. Pedig egy-egy eső pár fokkal le szokta hűteni a levegő hőmérsékletét. Ugyanis számomra még mindig elviselhetetlen a pára.

Végezetül következzen az utolsó adag fénykép, a hostel kertjében fellelhető virágokról. Lassan ideje lesz egy újabb fűnyírásnak, mert itt gyorsabban nő még a fű is. Ma kimaradt a futás is. Holnap a másik irányban fogok futni, a falun keresztül, Agujitas irányában. Igaz, útközben keresztezni fog egy patak is, de valahogy megoldom majd. Nincs kedvem egy újabb párduchoz.

Napközben befejeztem a blog szövegének a szerkesztését, továbbá folytattam a videó felvételek feltöltését. Már csak egy felvétel van hátra. Nemsokára közzéteszem az elérhetőségüket.

2015. május 08. (péntek) 20:21 (UTC-6) - Drake Bay Backpecker Hostel

A tegnap estéhez még egy képet hozzáadnék. Épp írom a blogot a bárpultnál  ez a kedvenc blogoló helyem -, Jasper meg főzte a vacsoráját, amikor feltűnt egy méretes csótány. Akkora volt mint a telefonom. Nagyon nem zavartatta magát. Gondolom a mérete miatt a kisebb gyíkok meg sem közelítették. Szép lassan felmászott a falra, majd eltűnt a tetőn.

Az éjjel, körülbelül fél egykor Marvin telefonált, hogy érkezni fog két vendég. Az éjjel kellős közepén. Kicsit kómás fejjel elindultam a kiválasztott szoba felé, felhúzni az ágyneműket. Virian közben a megérkezett vendégeket kalauzolta, és intézte a papírmunkát. Természetesen reggelit is kértek, hat órai indulással, csak hogy mi se unatkozzunk. Patacon immár a harmadik éjszakáját töltötte a bezárt konyhában. Csak hajnalban kellett kiengednem. Reggeli után összetakarítottam, majd fél tizenegykor elindultunk Jasperral és Faustinoval. Célunk a környékbeli őserdő volt. Tutte is velünk tartott.

A velünk szemben lévő telken kezdtük. Füves, ligetes területen keresztül gyalogoltunk. Hosszúnadrág, gumicsizma, sapka, kiegészítve szúnyogriasztó krémmel. Faustino egyből el kezdte magyarázni a dolgokat. Mutatott egy bogarat, amely ha megtámadják, mérgező port lövell ki magából.

Majd jöttek a mindenhol jelen lévő termeszek, az általuk épített termeszvárral. Mely jelen esetben fordítva csüngött le az ágról. Apró porszemekből építik fel ezeket az otthonokat, melyeket egy-egy nagyobb esőzés néha átalakít.

Utunkat folytattuk, elérve az erdő határát. Rögtön egy termetes fába botlottunk, amely Faustino szerint néha egy népesebb majom kolóniának nyújt menedéket, otthont, és élelmet. Mellette megtalálható voltak a kis magoncok. El kell még teljen jó pár év, hogy hasonló magasságot elérjenek.

Átkeltünk egy kis patakon, majd egy füves, kaszált legelőre érkeztünk. Sajnos itt meg kellett váljunk Tuttétől, mert a közeli farm kutyái visszazavarták. A farm tulajdonosával váltottunk pár szót, majd folytattuk a túrát. Egy-egy gyümölcsfánál megálltunk, nassolni. A piros gyümölcsöt már korábban bemutattam. A másik, bumeráng alakú a guaba. Megbontva, vattaszerű édeskés anyaggal van beburkolva a magja. Ezt az émelyítően édes, vattaszerű anyagot eszik belőle ki. Nekem nem lett a kedvenc gyümölcsöm.

Ezt követően már beléptünk az erdő sűrűbb részére. Az ösvények szépen karbantartottak voltak. Az avar, a levelek, ágak el voltak takarítva. Látszik, hogy gondoskodnak a turisták biztonságáról.

Utam során gyakran tekintettem a magasságba, és a mélységbe. Előbbi esetben a liánok miatt, utóbbinál pedig a földön lévő lyukak miatt. Kiderült, hogy egy tarantula pók fajta készíti. Bepillantottam egyikbe, szerintem nem volt otthon a házigazda.

Faustino közben kereste, és mutatta az állatokat. Én pedig kiegészítettem a gyönyörű virágok fotóival. A majmot csak sokadik próbálkozásra sikerült lefotóznom. Hasonlóan a békához, mely az egyik legmérgesebb fajta Costa Ricában. Életveszélyes érintkezni a bőrével. Jó lehet neki, hisz a kígyók is elkerülik.

Utunkat folytatva, egy kisebb vízeséshez indultunk. Útközben újabb gyík fajtát, valamint másik mérges békát láttunk. A vízesés előtt egy kisebb medencét alakított ki a víz. Szerencsénkre, mivel megmártóztunk benne, lehűtve magunkat. A magammal hozott textil pelenka ezúttal kiválóan helyettesítette a törülközőt. Egyébként amióta ide érkeztem, sokszor a nyakamban van, mivel a párát rendszeresen le kell törölnöm magamról.

Ezt követően, egy darabig visszafele mentünk, majd egy bekötő útra tértünk. Mindenütt sűrű aljnövényzet, a liánok kuszasága. Egyik, másik úgy néz ki mint egy lánc. Találtunk egy fát, amelynek a termése úgy néz ki mint egy pohár. Faustino szerint régebben annak is használták az itteniek.

A tisztásra kiérve, már láttuk a házikót, ahol egy kis pihenőt tartottunk. A ház tulajdonosa Jose Louis. Ő az, aki mindig kölcsönkérte a kerékpárt. Két éve vásárolta ezt a területet itt az őserdőben, és varázsolta tisztára. Lassan a ház is elkészül.

Azért itt sem lehet egyszerű egy éjszaka. Teljesen nyitott tér. Mindenfelől. Bogarak, pókok, kígyók, vadmacskák, jaguárok. Egyébként ezeket leszámítva, teljes a nyugalom. Kaptunk egy kis nassolni valót, egy bögre limonádét, és kávét.

Elköszöntünk vendéglátónktól, majd visszaindultunk. Szebbnél szebb virágok, sűrű, zöld őserdő, mindenhonnan lelógó liánok. Tarzan nélkül természetesen. Utunkat egy-egy kidőlt fa keresztezte, melybe ügyesen utat vágtak.

Következett az erdő királya, azaz egy nagyon magas fa. Többen kellettünk volna hozzá, hogy átkaroljuk. Hasonló magasat csak Tikalban láttam. Ha belegondolok, mennyi ilyen óriás fát vágott ki az ember az idők kezdete óta. 

Volt olyan fa is, amely tüskékkel védekezett. Ezért tűnik lehetetlennek egy őserdőn történő átjutás. Meg kell küzdeni a liánokkal, az aljnövényzettel, tüskékkel. Kerülni kell a veszélyes állatokat. Stb.

Mielőtt elhagytuk az erdőt, még egy-két állatot, virágot megörökítettem. Végig párás volt a levegő. Mire hazatérek, hiányérzetem lesz, így kénytelen leszek a Budapesti Állat- és Növénykertbe, vagy a Kolozsváron található Botanikuskertbe menni dolgozni.

A megtett távolság soknak tűnt, de gondolom a hegyre fel- és lemászás miatt. Körülbelül hat kilométert gyalogoltunk. Gyönyörű dolgokat láttam, tapasztaltam. Bepillantást nyerhettem az esőerdő állat-, és növényvilágába. 

2015. május 07. (csütörtök) 19:16 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ismét a tegnap hajnali esetet ismételtük meg, annyi különbséggel, hogy Marvin nem volt. Reggeli készítés, kávéfőzés. Négyen távoztak ma reggel. Tegnap este Virian elintézte a pénzügyi elszámolást, hogy ne kelljen ezzel tölteni reggel az időt. Ugyanis a vendég, ellentétben az eddig tapasztaltakkal, itt a távozáskor fizet. 

Marvin délelőtt kellett volna érkezzen a repülővel, de telefonált, hogy lekéste a járatot. Holnap fog érkezni csak az első busszal. Rettentő hőség volt ma egész nap. Befejeztem a függőágyak mellé szánt tárolókat, újabb négy darabot készítettem. Közben sikerült lefényképeznem egy gyíkot. Kerestem a nevét, de nem találtam.

Miközben tettem vettem, a kutyák pihentek helyettem. Persze azért én sem maradtam ki a jóból. Amint végeztem az összeszereléssel, pácolással, én is sziesztáztam egy kicsit. Ma nem kellett takarítani, Xiomara itt volt. Az egyedüli vendégünk Jasper, a müncheni srác maradt. Tegnap eléggé letört a meccs eredménye láttán.

Ebéd után kicsit tanultam a spanyolt, egy bögre finom kávé kíséretében. A mellettünk lévő fák lombkoronáját nagy testű papagájok lepték el. Ezúttal sikerült közelebbi fényképet készítenem, de még nem az igazi.

Patacon ma napközben, az eddigiekhez képest sokat aludt. Lehet az időjárás miatt. Az éjszakát ismét a bezárt konyhában töltötte, nyugalomban. Csak hajnalban kellett kiengednem. Remélem le tudom szoktatni az éjszakai zajongásról.

Késő délután nekivágtam a mai távomnak. Igaz, ma sem volt itt Marvin, de Virian tartotta addig a frontot. Ma sem erőltettem meg magam. Az első hónapot erre szánom. Vissza rázódni a korábbi szintre. Mert most azért érzem, hogy fáradok. Azelőtt ennyitől nem éreztem.

Körülbelül a második kilométeremhez közeledtem, amikor tőlem jobbra, az út és az erdő között egy fekete párducot, azaz jaguárt pillantottam meg. Ő is észrevett, és ennek hangot is adott. Nem tudom megmondani, hogy melyikünk döbbent meg jobban, mert pár másodpercig mindketten mozdulatlanul álltunk. Annyi különbséggel, hogy én csendben voltam, ő meg nem. Nem támadó hangot hallatott, hanem inkább ingerültnek tűnt. A döbbentségből felocsúdva, megpróbáltam gyorsan lefényképezni, de mire sikerült volna, már felkapaszkodott a fára, a lombok takarásába. Fiatal példány lehetett, se nem kölyök, se nem felnőtt. Ezután azonban sietősre vettem a dolgot, ugyanis nem szerettem volna, ha ő, vagy valamelyik közeli rokona hozzásegít a futás rekordom megdöntéséhez. Készített kép hiányában, szemléltetés végett, következzenek az internetről a fekete párducot bemutató képek. Ugyanúgy mászott fel a fára, mint a képen látható egyed. Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis nagyon ritka, hogy valaki lát egyet belőlük. Szerencsés vagyok abban is, hogy ennyivel megúsztam a dolgot.

Visszafele óvatosan közeledtem ahhoz a ponthoz, ahol a párduc volt. De se híre, se hamva nem volt. Gondoltam, hogy nem fog bevárni egy kép erejéig. Mindenesetre ezentúl erre is fel kell készülnöm. Mindenre.

Következzen a napi virág adag. Ezek mind itt vannak a telken. Körbe veszik a házat az illatukkal. Főleg eső után, a párás időben érezhető leginkább. Olyankor mélyeket lélegzek, és elraktározom az illatokat az emlékezetembe.

Holnap délelőtt egy túrára fogok menni. Végre kimozdulok egy kicsit. Hátha sikerül lefényképeznem pár egzotikus növényt, állatot. 

2015. május 06. (szerda) 19:55 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Hajnal 4:45-kor ébredés, majd irány a konyha. Kávéfőzés, reggeli készítés. Jasperen és Hernánon kívül mindenki túrázni indult. Miután megreggeliztek, és elindultak, mi is tartottunk egy kis pihenőt. Majd jöhetett a reggeli nekünk is.

A délelőtt hamar eltelt. Ma nem volt Xiomara, így én voltam a soros a takarításban. Marvin és Hernán készülődött. Előbbi csak San Jose-ba, utóbbi San Jose-n keresztül Madridba. Előtte elugrottak Marvinék a dokihoz. Ugyanis Eitannak mindkét kisujján van egy-egy kinövés. Egy hatodik kisujj, körömmel. Apai ágon öröklődő dolog. Ezt műtötték ma le a kicsinek. Szegény, most egy darabig nem játszhat bármivel.

Kicsit jobban szemügyre vettem az ülőgarnitúrát, mely raklapokból készült. Végtelenül egyszerű dolog, ára elhanyagolható, viszont nagyon kényelmes. A jövőben nagy a valószínűsége, hogy megalkotok egy hasonlót.

Úgy döntöttem, hogy egy kicsit elkalandozunk a botanika világába. Naponta felteszek pár képet az itt található virágokról. Sajnos neveket nem igazán tudok e gyönyörűségek mellé párosítani, ezért elnézéseteket kérem. Elképesztő illatözön van egyébként mindenütt.

A mai nap a futás kimaradt, Marvin elutazása miatt. Itt kellett maradjak, ha bárki jön. Más dolgot nagyon nem csináltam. Elkezdtük nézni a Barcelona - Bayern München meccset, de sajnos időnként nem volt jó az internet kapcsolat. A projector is túlmelegedett, folytattuk a Jasper laptopján. Ezúttal a Barcelonának szurkoltam. Ugyanis ott játszik az argentin Messi és Mascherano. Előbbi természetesen hozta a formáját, és két nagyon szép góllal juttatta előrébb a csapatát. Végeredmény: 3:0 Mondom én, hogy alakul a Juventus - Barcelona döntő. Még ha Jancsi ezt másképp is gondolja.

Ebéd után következett egy kis pihenés, olvasás, tanulás. A vendégek csak késő délután érkeztek vissza a túráról. Pénteken lesz valami túra, ahova elvileg én is tudok majd menni. Remélhetőleg ez be is következik.

Az elmúlt éjjel Patacont kénytelen voltam a konyhába zárni, mert elviselhetetlenül nyüszített. Utána szerencsére abba hagyta. Remélem ma is hasonló lesz, mivel a vendégek nyugalma a legfontosabb.

Késő délután egy népes papagáj csapat repült el felettünk, óriási ricsajt csapva. Láthatjátok, ennyire tudom őket megközelíteni. Ezek a papagájok kb. 40-45 centiméter nagyságúak. Tollazatuk színe piros és kék.

2015. május 05. (kedd) 20:03 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Elérkezett hát a nagy nap. Tavaly október óta várom ezt a napot. A napot, amikor kiderül, hogy az "A" tervem sikerül-e. E terv ugyanis az volt, hogy bevándorlóként átlépem az Egyesült Amerikai Államok határát. Ennek több lehetséges módja is van, de most ezeket nem részletezném. Egyik módja viszont a zöld kártya elnyerése. (Zöld kártyának hívják a bevándorlási engedélyt.) Évente, októberben lehet pályázni erre. Természetesen én is éltem e lehetőséggel. A döntés e napon volt, pontban délben, Kentucky állam ideje szerint. De ne haladjunk ennyire előre.

Reggel beszélgettem Zsófifal. Még mindig Tzununában van. Elküldte a dóm, valamint a bambuszház fényképét. Nagyon jók lettek. A dóm tényleg úgy néz ki, mint egy Angry Birds figura. Egyébként kiderült, hogy belül a falak izzadtak, így nem tudták időben elkezdeni a tesztelést. Lehet hogy el kelne valami páramentesítő.

Ellensúlyozva a tegnapot, ma dolgoztam is. Persze ez a függőágyban történő pihenés rovására ment. El kezdtem összeszerelni a függőágyak mellé szánt tárolókat. Kettőt el is készítettem. Marvin lefestette őket, a szélcsengővel együtt. A tárolókat le is teszteltük - tehát ma sem maradt ki a függőágyban pihenés. Tetszik a vendégeknek is az ötletem.

Következett tehát a sorsolás eredményének megtekintése. Nagy levegővétel, majd a személyes regisztrációs kódom begépelése után megjelent az eredmény: "HAS NOT BEEN SELECTED". Azaz, nem lettem kiválasztva. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Sírt, mert e terv része volt Hawaii is. Nevetett, mert így kaptam egy másik lehetőséget, egy másik tervem megvalósításához. Mert mint mondtam, a Kanári-szigeteki utam óta tudom, hogy az embernek nem csak egy tervvel kell rendelkezzen. Nem szabad mindent egy lapra feltenni. Nevetett az a szem, mert már nagyon vágyom haza. Igaz, akkor is hazamentem volna, ha kisorsolnak, mert akkor intéznem kellett volna a bevándorláshoz szükséges dolgokat. Tehát utazom. Nagyon várom már a találkozást a szüleimmel, a testvéremmel és a családjával, a barátokkal, ismerősökkel. Izgatottabb vagyok most, mint amikor ide indultam. Ugyanis mint említettem sokat gondolkoztam az elmúlt napokban, hetekben. Valahogy éreztem ezt. Mindkét lehetőség esetén valamit nyertem volna, de ugyanakkor valamit elvesztettem volna. De most jó döntés született, mivel ha minden jól alakul, egyszer viszont láthatom Hawaii-t is. Igaz, nem bevándorlóként. 

Kora délután megnéztük a Juventus - Real Madrid bajnokok ligája mérkőzést. Természetesen a Juventusnak szurkoltam, az argentin Carlos Tevez miatt, aki egy góllal hozzásegítette csapatát a győzelemhez. Alakulóban a Juventus - Barcelona döntő.

Sajnos e szép tucan nevű madarat nem én fényképeztem, hanem Hernán a profi gépével. Pont a mellettünk lévő fák egyikén volt. A telefonnal nem tudok ennyire rájuk közelíteni. De reménykedem, hogy amíg itt leszek, sikerül majd nekem is egy-két fotó. Délután neki iramodtam a hat kilométeres távnak, de a negyedik kilométer után véletlenül leállítottam a számlálót, és csak később vettem észre. Amúgy hasonló lett volna az első naphoz. Nem rohanok, most nem az időeredmény fontos, hanem a napi rendszeresség. A futás előtt volt egy érdekes eset. Civil ruhás rendőr nyomozók jöttek a hostelbe, és egy magyar srácot kerestek. Kiderült, hogy a srác bántalmazott egy costa ricai lányt. Megmutatták az általa küldött magyar nyelvű üzenetet, melyet lefordítottam angolra nekik. Keresik tovább, mert szerintük itt lehet a félszigeten.

Vacsora után nekiálltam a repülőjegy vásárlásnak. Hosszas nézelődés után találtam egy lehetőséget. Ez sem volt egyszerű, mert pont a fizetésnél tartottam, amikor elszállt a rendszer. A Condor oldalamon megnéztem, nem volt sikeres a foglalás, így újra próbálkoztam. Másodjára sikerült. Kicsit hosszú út lesz, de legalább nem fogok unatkozni. San Jose (Costa Rica) - Santo Domingo (Dominikai Köztársaság) - Frankfurt (Németország) - Wien (Austria). Bécsből tovább busszal Budapestre. 

15.06.15 SAN JOSE (COSTA RICA) - SANTO DOMINGO
             M DE 7235 07:05 - 11:55 (2:50h)
             SPO = Classic
             Economy Class
             

             SANTO DOMINGO - FRANKFURT INT.
             M DE 7235 13:40 - 05:10+1 (9:30h)
             SPO = Classic
             Economy Class
             baggage incl.: 20 kg

16.06.15 FRANKFURT INT. - VIENNA
             S OS 128 07:50 - 09:20 (1:30h)
             SPO = Classic
             Economy Class
             baggage incl.: 20 kg

Szóval hurkát kiolvasztani, pezsgőt, söröket behűteni! Jöttömre Június 16-án számítsatok! Alkonyatkor! Nyugat felől!

2015. május 04. (hétfő) 20:21 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire felkeltem, a két német menyecske már kijelentkezett a hostelből. Marvin elvitte őket Agujitasba, a kikötőbe. A négy kanadai vendég pedig túrázni ment a Corcovado Nemzeti Parkba. A legközelebbire lehet én is csatlakozom.

Ma jött Xiomara takarítani, így mi fel voltunk mentve a napi takarítás alól. Nem volt mit tenni, pihenni kellett a reggeli kávé után egyet. Annál is inkább, mert délelőtt volt egy kis eső. Ezúttal is velem tartott Patacon. Mielőtt bárki is megkérdezné, hogy mit szólt ehhez Marvin, hát ő is ezt tette. A képen látszik is, hogy a mögöttem lévő függőágyban készül ő is a mai napra.

A pihenés után következett egy kis takarítás a szobámban. Meg kellett tisztítanom a táskámat is, mert a párás klíma nem tett neki jót, időnként le kell törölni a táska felületét, majd meg kell szárítani a napon.

Újabb nagytestű gyík látogatott meg minket. Nem baj, mivel a nagyobb pókokat tuti elkapja. Szerezz be egy ilyet Dr. Szöszi! Garantált védelem a nyolclábúak ellen! 

Kora délután volt egy újabb adag eső, így a kertben továbbra sem tudtam dolgozni. A futás ma kimaradt, mivel úgy döntöttem, hogy minden harmadik nap pihenőnap lesz. Holnap délután folytatom. Ma ismét volt szivárvány, ráadásul a tegnapit is túlszárnyalta. Ugyanis kettős szivárvány volt. Egyre jobban várom a holnapi döntést.

A mai nap uzsonna is volt. Tortilla, sült telemiaval. Virian is néha maga készíti a tortillát. Kár, hogy vasból van a tortilla készítéshez használt prés szerkezet. Szívesen vásárolnék egyet otthonra. Na de majd készíttetek egyet.

A délután hátralévő részében elkezdtem feltölteni az eddig elkészített videókat. Amint kész leszek velük, közzéteszem a bejegyzések idejét. Továbbá szövegszerkesztést végeztem a blogban, ugyanis a szöveg sorkizárt formában tetszetősebb. Sajnos a blog terjedelme miatt nehezen haladok, de folyamatosan fogom végezni. Tervezem ugyanis egy nyomtatott formában való megjelentetését. Persze korlátozott példányban. Egyébként többen is kérdeztétek, hogy fogok-e írni könyvet. Nos, erre nehéz válaszolnom. Egyrészt csábító gondolat, mivel van hozzá témám, melyet a blog, a képek, és a napló alapján fel lehetne eleveníteni. Másrészt viszont nem érzem azt, hogy annyira jó író lennék, hogy egy könyvhöz nekikezdjek. De majd az idő eldönti ezt is. Minden estere a hozzávaló témát gyűjtöm lelkesen.

Vacsorára rizs, sült hús, valamint avokádó volt. Utóbbit nagyon megszerettem. Nagyon egészséges. Ajánlom mindenkinek. Holnap lesz a mindent eldöntő nap. Annyit emlegettem, hogy most már kénytelen leszek elmagyarázni mit is jelent ez. De ez már a holnapi történet! Addig már csak egyet kell aludnom. Nektek nem, mivel mire ezt a mondatot befejezem, lassan már ébredeztek odahaza. Szóval jó reggelt! Nekem meg jó éjszakát!

2015. május 03. (vasárnap) 20:59 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Tegnap azt ígértem, hogy ma reggel futással kezdek. Természetesen nem lett belőle semmi. Lusta voltam felkelni emiatt. Soha sem sikerült a reggeli futás. Anno Pesten sokszor elterveztem, a hajnali futásokat, de mindig elmaradt. Úgy döntöttem, maradok a késő délutánnál. Ma reggel elutazott két német, valamint egy costa ricai vendég. Helyettük érkezett négy kanadai. A világ minden tájáról megfordulnak itt. A reggeli után elkezdtem a szélcsengőnek való kókuszok kifúrását. Holnap következik a pácolásuk. Hétvégére kész is lesz. Újabb délelőtti pihenés következett. Ezúttal egy rövid videóval demonstrálva. A zenei aláfestés, az egyik népszerű costa ricai sláger. A nemzeti reggelijükről szól, a babról, valamint a rizsről.

Mielőtt a vendégek megérkeznének, le szoktuk cserélni a korábbi ágynemű huzatokat, és felhúzni az újakat. Általában Virian, vagy én végezzük. Amint megjönnek, következik egy rövid körbevezetés. Ilyenkor bemutatjuk, mit, hol találnak. Tájékoztatjuk őket a választható programokról, stb. Újabban magam is végzem a bemutatást.

Ebédre sajtos tészta volt, répával, hússal, kukoricával. Utána következett a szokásos napi második kávé. Majd egy kis pihenés, újra. Nem szakadok meg a munkában. De ilyen nagy hőségben kinek van kedve dolgozni?

Marvinék is gyakran pihennek. Így tehát a függőágyak negyede, általunk mindig le van foglalva. Ma egyébként minden függőágy foglalt volt. Készülődött délután az eső, de úgy döntöttem nekivágok a napi távnak. Két nap után fogok egy-egy pihenőnapot tartani. Ma egyébként jobban ment a futás. 

Mint látható, a tegnapi 37:25 perces időhöz képest a mai 35:56 perc azért haladás. Lassan visszarázódok a decemberi állapotomhoz. Bőven van időm egyébként a felkészülésre. És ez a terep egy kissé nehezebb is. Mind az út-, valamint a terepviszonyok, mind az időjárás tekintetében. Ugyanis a második kilométer környékén elkezdett esni az eső. Érdekes viszont, hogy ahogy visszafele futottam, ettől a ponttól már száraz volt az út.

Mire a távom végére értem, az égen elém tárult e szép szivárvány. Amióta csavargok, sokszor részem volt benne. Bízom benne, hogy ezúttal az lesz a jelentése, amire én gondolok. Már csak kettőt kell aludni, hogy megtudjam.

Napi bejegyzésem végén ezúttal egy képpel, valamint egy videóval köszönteném fel az én drága Édesanyámat, anyák napja alkalmából. Nem igazán szeretem a blogomban kölcsönvenni mások által készített fényképeket, vagy videókat, de ennél tökéletesebben nem tudnám szemléltetni az anya fogalmát. "Egy szó, amiben minden benne van: Anya." Magam is így érzem. Isten éltessen Mámá! Hamarosan viszontlátlak.