2015. június 05. (péntek) 21:21 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Ébredés a szokott időben, reggeli a szokott módon. Minden a megszokott kerékvágásban. Most, hogy a hetedik hete vagyok itt a hostelben, olyan, mintha mindig is itt lettem volna. Egyébként ma volt a 18. hete, hogy elindultam. 126 nappal ezelőtt hagytam magam mögött Domoszló tábláját. Azt a táblát, amit terveim szerint egy jó darabig nem szerettem volna viszont látni. De az élet másként alakítja az ember terveit, mint ahogyan az enyémet is.

Nem dicsekvésképpen mondom, de ez eddig a legjobban sikerült fotó Pataconról. Hiányozni fog ez a tekintet. Próbaképpen megosztottam az Instagram nevű alkalmazáson is, de valami kapcsolat lehet a blog.hu-val, mivel megjelent a kép a blogon is. Egyébként tölthettem volna fel oda is képeket az utazásaimról, de már nincs kedvem egy újabb dologgal bővíteni, az amúgy is hosszas időtöltésemet az interneten. Mint ahogyan a Pinterest nevű alkalmazást sem használom. Épp elég a Facebook és a Blog. A jövőben ezek is csökkenni fognak. Sokat töltünk a gépek előtt, megfeledkezve a valódi életről. Lassan elfelejtetjük azt az életet, melyet az okostelefonok és az internet előtti időkben éltünk. Szeretnék ezekhez a dolgokhoz visszatérni. 

Vasárnap egy kevésbé vidám témával kapcsolatban leszünk házigazdák. Mi biztosítjuk ugyanis a helyszínt a kutyák ivartalanításához. Ide fog jönni egy állatorvos, és a környék még nem ivartalanított kan kutyákat fekteti kés alá. Patacon szerencsére nem vesz ebben részt. Kicsi ő még az ilyesmihez. De sajnos a jövő évit nem fogja megúszni. Sok a kóbor kutya, és így próbálják enyhíteni a szaporulatot. Fogalmam sincs egyenlőre, hogy hova tesszük addig Patacont, amíg vég nem lesz a dolognak.

Ma is többször esett az eső. A patak vízszintje tartja a tegnapi magasságot, nem apadt. Remélem, jövő szombatra apadni fog, mert nincs kedvem derékig a vízben cipelni a hátizsákjaimat. Habár a hostelnek van egy kenuja, majd kölcsönveszem arra az időre.

Kaptam újabb képeket Tzununából. Hát ilyen gyönyörűek lettek Arjunáék bambuszházai. Nem is gondoltátok volna, nem igaz?! Készen vannak a bambuszházak, és a meditációs dóm is. Kíváncsian várom a többi házról készült képeket is. Közben a kertben elkezdték a zöldségek termesztését is. A képen Arjuna és a felesége, Arpita. És befogadtak ők is egy kutyust, így már házőrzőjük is van. 

A meditációs dómról pár hete már mutattam képet, melyet Zsófi küldött át. Most az elejét mutatom. Jobb oldalt látszik a kis fa ajtó, ahol az ételt, és az italt adják be, a bent lévőnek. Ha valaki bent van a dómban, teljes sötétségben, akkor először a külső kis ajtót nyitják le, beteszik az elemózsiát, majd felhajtják az ajtót. Ezt követően nyitja csak le a benti ajtót a meditáló. Így nem jut be fény a dómba. Érdekes lehet így eltölteni tíz napot.

Délután ismét itt volt Helana a gyerekekkel. Ma is kézműves foglalkozás volt nekik. Ilyenkor legalább Eitannak van társasága. Patacon is jobban el van ilyenkor, bár az elején ugat, morog. Jó házőrző lesz belőle. Érdekes, hogy három nyelven folyik a nevelése. Spanyolul, angolul és magyarul szólunk hozzá, adjuk az utasításokat, dicsérünk, fenyítünk, egyszóval neveljük. És láss csodát, mindegyiket megérti. Persze a nyomaték a hangsúlyon van, az a lényeg, hogy miként, milyen hanggal mondja az ember. De a lényeg, hogy Patacon idomítását, nevelését magyarul is segítettem. Ha már nem vihetem magammal, legalább ennyi közöm legyen hozzá, nem igaz?!

2015. június 05. (péntek) 10:55 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Tegnap mielőtt elaludtam, gondoltam, reggelre visszajön az áram. De nem így történt. Reggel maradt tehát a hagyományos, costa ricai kávéfőzés. Mint ahogy már korábban, Agujitas-ban bemutattam, egy kis zacskón keresztül csurgatják át a forró vizet. Én csak zokninak hívom. Bármilyen módon legyen is az a kávé elkészítve, így is, úgy is csak jó kávét ihat az ember errefelé.

Mivel az áramszünet tartósnak ígérkezett, így az oktatók úgy döntöttek, hogy a mára és a holnapra tervezett oktatás elmarad. Az erre a két napra tervezett szendvics alapanyagokat, gyümölcsöket megörököltük mi. Mint ahogy a képen látható sajt krémmel töltött kekszet is. Kávé mellé kitűnő.

A csaknem fél napig tartó esőzésnek a pataknál is meg lett az eredménye. Marvin nem tudta elvinni a két vendéget Agujitasba. Nem tudott átkelni a patakon, annyira megemelkedett a vízszintje. A mellettünk lévő gázolónál pedig a hídként használt fatörzset sodorta magával az áradó víz.

Délelőtt próbáltuk beüzemelni a benzines áramfejlesztőt, de a tömítésnél szivárog az üzemanyag, így használhatatlan. Maradt tehát a várakozás, melyet természetesen a függőágyakban végeztünk. A vendégek is vártak a patak szintjének apadására. Már össze voltak pakolva, útra készen álltak. Kora délután egy újabb vendég érkezett, akiről nem is tudtuk, hogy jön. Ez van, ha nem működik az internet. Nem tudtuk ellenőrizni a foglalásokat. Egy kanadai menyecske érkezett. Őt egy magasabb felépítésű járművel át tudták szállítani a patakon. 

Ebéd előtt már bevett gyakorlattá vált, hogy felkészülök az újabb adag rizsre. Ezúttal azonban a rizs elmaradt. Több hete nem fordult ilyen elő. Főtt tészta, paradicsomos szószban, vegyes zöldséggel, tonhallal, parmezánnal. Utóbbit ilyen kiszerelésben vásároljuk. Nagyon szeretik a sajtot a tico-k, azaz a costa ricaiak. 

Ebéd után visszaadták az áramot. Gyorsan feltöltöttünk mindent, amit kellett. Megírtam a blogot is. Marvin ismét megpróbálta a két srácot elvinni Agujitas-ba, de nem sikerült ezúttal sem. Úgy döntöttek, átgázolnak a patakon, és stoppal tovább Agujitasig. Gyalog sincs messze, kényelmesen háromnegyed óra. Kiderült, hogy a patakon túl, egy domboldal is leomlott az út mellett. A helyiek szerint ez még csak a kezdet. Az esős időszak még csak most kezdődött el.

Az esős időszakkal pedig egyre agresszívabbak a szúnyogok is. Próbálom a krémet is használni, de a bőröm eléggé érzékeny rá. De hála Istennek, eddig nem kaptam tőlük fertőzést. Igaz, hogy 1-2 hetes lappangási idő van, de nem szokott erről a környéken maláriát vagy dengue lázat terjesztő szúnyog lenni. Legalábbis a hírek, beszámolók szerint.

Sokan közlekednek errefelé lóháton. Akárcsak Hondurasban, és Nicaraguában. A boltokban mindennapos termék az élelmiszer mellett a nyereg is. Mint ahogy a machete. Sajnos az enyémnek nem találtam tokot. De sebaj, majd varrok magam egyet otthon.

2015. június 04. (csütörtök) 13:26 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire felkeltem, szokás szerint a vendégek már a túrán voltak. Mostanában nem kelek korán, és mivel nem éri szó a ház elejét - újabb kemény dió a google fordítónak -, így a továbbiakban sem fogok korán kelni. Reggeli után, épp a szokásos pihenés zajlott, amikor a mellettünk lévő fán, egy majmot pillantottunk meg. Ő is épp reggelizett. Remélem látható azért valami, mert ez a kép sikerült a legjobban.

A délelőtti kerti munka sorsa ismét el lett rendezve, mert egész délelőtt esett az eső. Ez már tényleg az esős időszak. Még szerencse, hogy nem sokáig lesz benne részem.

Az ebéd idejére egy kicsit csendesedett, majd végre elállt az eső. Gondoltam itt az ideje a vízkészletünk feltöltéséhez. Beindítottam a szivattyút, és milyen jól tettem. Ugyanis ezt követően ismét el kezdett esni az eső. A vendégek is megérkeztek, bőrig ázva. Megjöttek továbbá az oktatók is, mivel egy újabb informatikai oktatás volt tervezve. Az eső meg csak esett, és esett. Amióta itt vagyok, ennyit még nem láttam. 

Persze az eső Patacont mit sem zavarta. Próbálta Tutte-t játékra bírni, természetesen eredménytelenül. A vendégek pedig elfoglalták a terasz függőágyait. Egy sem maradt üresen. Az ülőgarnitúrát jelenleg ugyen nem tudjuk használni, a korábban említett kárpit tisztítás miatt.

Az eső továbbra sem akart elállni, holott már jócskán besötétedett. Hogy ne legyen annyira unalmas a dolog, az áramot is elvették. Gyorsan előkerültek a gyertyák, és máris hangulatosabbá vált a hostel.

A hangulatot pedig ki is használta Patacon, azonnal álomra is szenderült. Az áramkimaradás többnyire egy-két perces szokott lenni. Egyszer volt körülbelül két órás kimaradás. Mivel késő este sem adták vissza, tudtuk, hogy ez már hosszabb lesz, minden eddiginél. Az eső meg csak esett, és esett ...

2015. június 03. (szerda) 10:24 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

A tegnap este volt egy pár érdekes jelenet. Kelly barátja nem épp a megfelelő módon reagál az alkoholra. Az elfogyasztott mennyiség hatására nem kis mértékben nőtt a bátorsága. Jobbnak láttam nem szaporítani a szót vele. Reggel későn kelt mindenki. A vendégek még előző este áttették a túra időpontját holnapra, azaz mára. Ugyanis ma írom a tegnapi napot. Mint ahogy anno megénekelték, ma van a holnap tegnapja. Ugye, hogy érthető vagyok?!

Reggeli után Marvinék elvitték Helena kutyáját az állatorvoshoz. Tegnap ugyanis megtámadta a kutyust egy krokodil. Azon a helyen, ahol a függőhíd van. Ahol én is többször megfordultam már, mikor az óceánpartra mentem. Helena férje szabadította ki a kutyát, nem kis harc árán. Állítólag volt vagy 1,5 méteres a krokodil. Szerencsére a kutyus megmaradt, nem történt komolyabb sérülése. A kígyók, és a jaguár után tehát újabb veszély forrás. Még szerencse, hogy jövő hétvégén elutazom.

Ha már az utazásnál tartunk, hadd mutassak be egy kis összesített számadatot, mely a Camino Frances-ről szól. 1970-től napjainkig, az éves összesített zarándokok számadatai, melyek közt a legutolsó számban, magam is ott vagyok. Jó érzés, hogy közöm van e listához. Érdemes megfigyelni, hogy a kilencvenes évek második felétől milyen mértékben nő a zarándokok száma. Érdekes lehetett zarándokolni 1978-ban. Tavaly egy gyengébb napomon találkoztam ennyi emberrel pár óra alatt. És ha már a Caminonál tartunk, hadd következzék egy másik fénykép, mely a Via Francigena-t mutatja be, azaz a Rómába vezető zarándokút egyikét, az Assisi zarándokutat. A teljes út Angliából, Canterburry városából indul, mintegy 80 szakaszra oszlik, hossza pedig csaknem 1700 kilométer. Sokkal kevesebben zarándokolnak rajta, mint a Camino Frances-on. Épp ezért sokkal személyesebbnek tűnik. Legtöbben viszont csak az olasz határtól teszik meg a távolságot Rómába. Szóval megvan a következő kiszemelt utam. Canterburry - Róma. De hogy mikor, az a jövő titka. Egyelőre biztos nem, legalább is nincs tervben. Időben és pénzben is költségesebb a tavalyinál, így fel kell készülnöm rá. Meg aztán egy vándorbot sem ártana. Anélkül nem igazi a zarándoklat.  

Na de térjünk vissza a jelenbe. A vendégek is elmentek az óceán partra, mind a négyen. Volt egy kis nyugalmam. Ki is takarítottam a közösségi helységeket. Ilyenkor, amikor végeztem a felmosással, be szoktam csukni az "ajtókat", hogy illetéktelen személyek ne járkálják össze a frissen felmosott padlót.

Délutánra mindenki vissza érkezett, majd a vendégek újból elindultak egy közeli őserdei túrára. Oda, ahol én is voltam. Az időt kihasználtam egy kis pihenésre. Ma különösebb dolgot nem csináltam, mivel kora délutánig én voltam a főnök. De azért a végén örültem a leváltásnak. 

A vacsorát ismét közösen fogyasztottuk el, de szerencsére kevesebb alkohol mennyiséggel. Így is sikerült a tegnap említett srácnak leönteni az ülőgarnitúra kárpitját sörrel. Holnap lehet kimosni. Miután mindenki elvonult, rendbe tettem a konyhát. Úgy nézett ki, mint egy tájkép, csata után. Meg is jelentek a csata utáni fosztogatók.

2015. június 02. (kedd) 09:30 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Említettem már többször, hogy időzavarban vagyok. Nem tudom, hogy milyen nap van. Hétköznap-e, vagy hétvége. Tegnap is hétvégi hangulatom volt, pedig csak egy átlagos hétfőről volt szó. Reggelire a kedvencem volt, panada. Próbálom ezeket ellesni, sütés közben, mivel otthon szeretném magam is elkészíteni. Így vagyok többek közt a tortillával is.

Gyorsan meglett a következő vendég, mivel bejelentkezett két srác Kaliforniából. Naponta többször nézzük a foglalási oldalakat, így előfordul, hogy pillanatok alatt változik a helyzet. Mára a palántanevelő hely mögötti kert részt szándékoztam rendbe tenni. Ide akarjuk kiültetni majd a palántákat. Bár addigra én már nem leszek itt.

A terület a szokásos módon tele volt mindenfélével, ami nem oda való. Több hét, esetleg hónap terméke. De a végeredmény magáért beszél, nemde? Tökéletes előtte-utána fotó. Most már jöhetnek azok a palánták.

Virian is kertészkedett. Virágokat ültetett a terasz melletti sávba. Ilyeneket lehet vásárolni odahaza, egy-egy virágárusnál. Mennyire más így látni őket, a szabadban. Itt viszont a fenyőfa számít ritkaságnak. A karácsonyt is a minálunk szobafenyőként ismert növénnyel ünneplik.

Következzék a sokaknak kedvencévé vált "Napi Patacon" című rovatom. A lábfájása teljesen megszűnt, ismét a régi erejében ugrándozik. Tudom, hogy gyakorolnom kell az elengedés művészetét, de Őt valóban nehéz lesz itt hagynom. Nagyon a szívemhez nőtt. Öröm az ürömben - ilyenkor elgondolkozom, hogy ezt például miként fordítja le a google fordító program - , hogy otthon viszont vár Roni és Kormi, azaz a németjuhász és a puli.

Ha már Patacon is pihent, én sem maradhattam ki a jóból. Amúgy is ideje volt egy újabb videót elkészíteni, nem igaz?! Mint ahogy Bob Marley is énekli, vedd lazán az életet. Annyira könnyű lenne, mégis néha olyan nehéz.

Ebéd előtt volt egy kis eső ismét. Pont időben végeztem a kerttel. A Teremtő gondoskodott is a megfelelő víz utánpótlásról. Holnap, ha az idő engedi az ananász ültetvény következik. Ott is elterjedt a gaz, elég szépen.

Délután megérkezett a két kaliforniai srác. Csak ide jöttek, Costa Ricába, máshova nem is mennek. Rövid szabadságot kaptak. Ahogy megfigyeltem, az emberek gyakran összekötik a látnivalókat, és az országokat. Mint ahogyan én is tettem. Hisz, sosem tudhatjuk, mikor járunk erre még egyszer. Bár hozzáteszem, egy kaliforniainak más a költségvetése, mint nekem. De azért én sem panaszkodom. 

Este, mint ahogy már beharangoztam, egy kisebb grill parti volt. Ismét saslik volt, vagy ahogy ők nevezik pinchos. Azért a hazai ízek is hiányoznak ám. Andiék tegnap épp szalonnát sütöttek. Össze is futott a nyál a számban. Mit megadnék egy hagymával gazdagon megszórt, kisült szalonna zsírjával telecsepegtetett szelet kenyérért.

A képen balról jobbra : a két vendég, Kelly barátja, Marvin, Virian és Kelly. Szomjoltónak rum, guaro és pálinka. A guaro-t már bemutattam az első grill partinál. A pálinka pedig, mondanom sem kell, ismételten átütő sikert aratott. Már csak pár csepp maradt. 

2015. május 31. (vasárnap) 21:09 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggel elutazott a holland menyecske, ismét üres lett a hostel. Pár nap nyugalom következik. Egy-két vendégre azért mindig számítunk. Nem reggeliztünk korán, elvileg vasárnapi menetrend volt, azaz pihentünk. A legszükségesebbeket végeztük el. Úgymint takarítás, mosogatás, szemetesvödrök kiürítése, stb.

Kérdeztem Marvinékat reggel, hogy a costa ricai emberek minden reggel babos rizst esznek-e. A válasz igen volt. Ez egyfajta tradíció. Értem én persze, hogyne érteném. Szerencsére még csak két hétig lesz részem eme tradícióban. Amúgy néha úgy tűnik, hogy rohan az idő. Mint például most, hogy már csak két hét van hátra. Máskor pedig alig telik. 

Mint említettem, a mai napunk eléggé nyugodt volt. Kezdtem a reggeli kávézással, melyet mondanom sem kell, hogy a függőágyban töltöttem. Marvinék is így tettek. Természetesen Tutte és Patacon is velünk voltak. Előbbi nyugodtan pihenve, utóbbi izgága módon lesve, újabb falat után. Patacon egyébként esténként meg van bolondulva. A vacsorája után folyamatosan enne. Mikor vacsorázunk, addig addig nyüszít, amíg kierőszakol egy-egy falatot. 

Tegnap egyébként valami történt vele, mert fájlaltatta a hátsó lábát. Körülbelül fél óráig nem tudott ráállni a hátsó lábaira. Folyamatosan nyüszített. Utána szerencsére jobban lett, de le is nyugodott. Biztosan meghúzódott valahol a lába. Egyébként nagyon jó házőrző válik belőle, mert amint jön valaki, elkezd ugatni. 

Ebéd után is folytatódott a vasárnapi, könnyített munkanapom. Lett volna mára két vendégünk, de lemondták a foglalást. Holnap jön Kelly, az egyik ismerősével. Itt alszanak majd a hostelben. Este ismét lesz egy kis grill party. Ma este a szomszéd asszony áthozott egy kis levest, kóstolónak. Rég ettem levest, jól jött. Állítólag jellegzetes helyi étel. Tartalmazott krumplit, húst, yukka-t, zöldségeket.

Esténként általában én zárom a hostel konyháját. Miután befejezem a blogot, már csak én szoktam ébren lenni. Előtte nagyjából összeszedek, elmosogatok, mivel a bogarak szeretik felkutatni az ételmaradékokat. Ilyenkor szeretem, amikor nincs vendég, mert nyugodtan tudok aludni.