2015. február 11. (szerda) – Puerto Morelos

Reggel elég hűvös volt. Megnéztem a hőmérőt, 15 fok volt csak. Az egyik éjszakai házőrzőm már nem volt a fotelben, tegnap Carlos elvitte az új lakhelyére. Egy kutyával kevesebb. Megint tudok egy nevet társítani az egyik kutyához. Ő Nico. Az egyik kedvencem.

Ma befejeztem egy másik térkőből épített virágágyást. Folyamatos a kerttisztítás, rengeteg a lehulló levél. A majmok is le-ledobnak egy nagyobb ágat. Egyszer nagy csörgésre lettem figyelmes, hát pont a házunk mellett csörtetett fel az egyik fára egy termetes iguána. A farmon is van tehát egy.

Ebéd előtt megérkezett Carlos, kaptunk frissítő jégkását. Majd behordtam Victor triciklijével a baromfi tápot. Ebédre ismét sült porc, lencsefőzelék, valamint egy finom ital. Basio a neve, és vízzel kell felhígítani.

Folytatva a farm bemutatását, következzen a kert. Nem otthoni értelemben vett kertről van szó. Mindenütt fák vannak, melyek eléggé beárnyékolják a területet. Díszfák, gyümölcsfák. A talaj elég köves. Valamikor még a történelem előtti időszakban ez a terület a tengerszint alatt volt. Egy meteorit becsapódás következtében szárazra került a félsziget, de a kövek maradtak. A termőföld kevés a területen, ezért a kertészkedés kövekből épített magas ágyásokban van.

Az egész farmot keresztülszelik az ösvények, melyek porrá zúzott kövekből épültek. Nem is lennénk Mexikóban, ha nem lenne legalább egy kaktusz.

A nap végére sikerül Victort lencsevégre kapnom. A második halastavat térkövezi körbe, ami az étkező mellett van.

2015. február 10. (kedd) – Poerto Morelos

Az éjjel mintha hőemelkedésem lett volna, mert arra ébredtem, hogy le vagyok izzadva. Megcsípett pár szúnyog, de nem attól lett, ugyanis reggelre semmi bajom nem volt. Amióta a farmon vagyok, minden éjjel álmodom. Ritka, hogy egymás utáni éjszakákon álmodnék. Reggel immár teljes létszámmal, újra nekiláttunk a napi teendőknek. Ma én voltam a soros a reggeli készítésben. Természetesen én is rántottát készítettem. Amióta a farmon vagyok, megkóstoltam a mexikói, az amerikai, valamint a francia rántottát.

Különösképpen említésre méltó esemény nem történt. Mondhatni a szokásos. Épp ezért folytatnám a bemutatást. A következő épület a zuhanyozókat, az illemhelyeket, Carlos lakrészét, valamint Adrian padlásszobáját foglalja magába. Adrian ma egész nap nem volt, Cancúnba utazott.

A meleg vizet a fenti képen látható, gázpalackról üzemelő bojler adná. Azért nem adja, mert nincs rá szükség. Nem olyan hideg a hideg, voltaképpen nyár van, még ha nekik ez tél.

Az épület alján láthatóak a takarító helyek. Maga a faszerkezet eléggé leharcolt állapotban van. Vagy nem fordítottak elég figyelmet a rovarmentesítésre, vagy utólag dolgoztak a rovarok, de eléggé rágottnak tűnik.

A vizes rész helyiségei szépen kidolgozottak. Tökéletes minden. természetes, és tökéletes.

Az utolsó képen látható ablakot leeresztjük, ha épp bent vagyunk a helységben. Így tudja más, hogy ha esetleg foglalt.

Délutánra megtörtént a terasz oszlopainak újrafestése is. Vasárnapra mindennek rendben kell lennie, ugyanis jön egy nagyobb csoport, kerti sütés, főzés lesz.

Amint Carlos szobájában a macskákat etettem, felfigyeltem egy gyönyörű asztalra. Kár, hogy ez a sors jutott neki. Rögtön kiszúrtam a kagyló motívumot. Mindenhol emlékeztetnek a Caminora.

Ebédre Lea tésztát főzött, helyi ízesítéssel. Carlos is velünk evett. Victor és Lea viszont sosem eszik velünk. Kár, pedig elférnénk az asztalnál mindannyian.

Említette Carlos, hogy holnap jön egy német srác. Azt viszont nem, hogy pontosan meddig marad. Kérdezte viszont, hogy meddig maradunk. Én március 5-ét mondtam. Hogy ki vált minket, azt nem tudom. Ahogy észrevettem, folyamatos a váltás. Mindig marad valaki a régiek közül, aki tud segíteni az újaknak. Egy ausztrál jelentkező már van.

2015. február 09. (hétfő) – Puerto Morelos

Ma Gael volt a szabadnapos. Nem is kelt velünk korán. Ma a papagájokkal kezdtem. Kitakarítottam náluk, majd gondoskodtam vízről és élelemről. Két nagy épített ketrecük van. Az egyikben kis testűek, a másikban nagyobbak.

Majd következtek a halak. Négy tó van, abból háromban vannak halak. Olyanok is, amiket nálunk akváriumokban tartanak, de vannak aranyhalak is, meg egy nagyobb fehér is. Valami harcsa féle lehet. Van, amelyik medence már körbe van térkövezve, valamelyik még nem.

Christopher elkezdte az étkező oszlopainak festését. Carlos mindegyiket más színűre akarta. Ízlések és pofonok. Én leszedtem a könyvespolcot, nehogy festékes legyen. Önkéntesek által itt hagyott könyvek, többségük angol nyelvű.

Carlossal jött egy francia srác Samuel, aki a házunk teraszait fogja megépíteni. Elugrottunk a szomszédos tanyára deszkákért. A faanyagot ahogy rakodtuk, épp megzavartunk egy iguánát. Hajléktalan lett miattunk szegény, én meg majdnem szörnyethaltam miatta.

Majd következett a szokásos tojásgyűjtés. Húsvétra profi leszek. Amíg én tisztítottam, osztályoztam, Christopher alkotott, a többiek meg sziesztáztak.

Ebédre Lea és Carlos készítettek tojáslevest. Annyira ez nem ízlett, de azért ettem egy nagy tányérral. A második fogásnál azt hiszem, nem kell elemezem semmit.

Ebéd után ösvénytisztogatás, alkalmat adva egy dzsungel selfiehez. A hőmérséklet, mint látható 27 Celsius fok. Otthonról nincs információm, de szerintem 1-2 fok körül lehet.

A következő gyümölcs a guava névre hallgat. Kiváló üdítő nyerhető belőle, de enni is finom, bár vigyázni kell az apró magjaival, mert könnyen lenyelhető.

Délután felszereltem az otthonról hozott függőágyamat. Szúnyoghálóval természetesen, mert kicsire nem adunk. Kipróbálva, kényelmes viszonylag, de azért maradok az ágynál. Majd ha az nem lesz, visszatérek a függőágyhoz, de addig is délutáni pihenésre tökéletes.

Úgy döntöttem, hogy pár napon keresztül bemutatok egy-egy részletét a farmnak. Kezdjük a hálókunyhónkkal. Kb. 25 négyzetméteres, cölöpökön álló faépület, ajtó, ablak helyett szúnyoghálóval. Alatta a kutyák alszanak éjjelente, egyikük horkol rendesen.

A két oldalsó részen kerül kialakításra a terasz, a fedele betonból készített. Úgy kell elképzelni, hogy a fémhálót bevonják betonnal. A hurrikánszezon miatt ezt javasolja Carlos.

A következő építmény a szerszámtároló, rajta esővízgyűjtő.

Említettem a papagájok ketreceit. Ezeket mind Victor építette, le a kalappal előtte, ügyes. Sok ilyen Victor kellene, világszerte.

2015. február 08. (vasárnap) – Puerto Morelos

Ébredés fél nyolckor, majd a szokásos reggeliztetés. Szereznem kell valahonnan tejport, mert nem valami jó a kávé nélküle. Nincs hűtőnk, így nem is tárolunk semmi romlandót, mindent azonnal megeszünk, felhasználunk. Az ebédről többnyire marad vacsorára, amit felforralás után megesszük. Ismételten megnyugtatásként említeném, hogy soha jobban nem volt a gyomrom. Kezdek hozzászokni az erős ízesítőkhöz is.

A kutyanevekkel hadilábon állok. Egy kettőnek már tudom a nevét, de még tanulgatom. A kicsik Carlossal laknak (lehet említettem), a nagyok itt a farmon. Tegnap délután elfogyott az ennivalójuk, későn szóltunk Carlosnak. Ma délelőtt kaptak újra. Száraztápot, meg hozott nekik csemegét a hentestől.

A mai napra soron következő feladatként, a komposzt wc-nél használt anyag elkészítése volt tervezve. Kétnaponta egy-egy cserépbe készítünk egy keveréket, fölből, faforgácsból, és valamilyen porból. Mondták angolul, de azért annyira még nem vagyok profi. Szóval ebből az anyagból szórunk a szórnivalóra két fél-kókuszdiónyit. Azért annyit, mert egy fél kókuszdiót használunk kanálként. Dekoráció még a wc-n is. Mint a maja népviseletes jelzések.

Ebéd előtt udvar-, és ösvénytisztítás, valamint még egy kőből készült „virágcserép” elkészítése. Bőven van idő mindenre, nem egy feszített munkatempó.

Az ebédet Gael főzte, krumpli, omlett (bár jobb szeretem rántottának hívni), valamint bableves. Délután megérkezett Carlos is, megtartotta a holnapi eligazítást. Holnap festeni fogjuk az étkező faoszlopait. Adriantól kaptam wifi kódot. 5 giga kapacitású a mobilinternet, remélem nem nulláztam le, mert feltöltöttem a farm első két napját a blogra. Legalább csütörtökre nem marad annyi. Vacsorára az ebédről maradt babot Adrian leszűrte, és tortillába tette, majd leöntötte valamilyen szósszal. Nyami, nyami.

2015. február 07. (szombat) – Poerto Morelos

A második éjszakám már sokkal jobb volt. Meg-megébredtem, de kezdek hozzászokni az őserdei éjszakákhoz. A szárnyasok továbbra is megszólalnak, nem beszélve a kutyákról. Amúgy az egész farm éjszakára ki van világítva, irányfények, valamint a fontosabb épületek. Az elektromos áram tehát jórészt a napból van, persze sok fogyasztó nincs. Egyszer kétszer bekapcsoljuk a gyümölcscentrifugát, töltjük a telefont, netbookot. Van még egy áramfejlesztő is, nagyritkán használva. Christopher ma szabadnapos, Tulumba ment. Én csak egy hét után kapok, azaz legközelebb csütörtökön. Ők ketten hamarabb érkeztek. Nem tervezem, hogy messze megyek, csak a közeli Plaja de Carmenba, kicsit lazulni a tengerparton. Rendbe teszem a blogom, valamint beszélek a családommal, ismerősökkel.

A térkövezést befejeztük, majd megépítettem kőből két gyümölcsfának, fél méter magasított ágyást, melyet földdel töltöttem fel. Virágcserépként funkcionál, és még díszít is. Amelyik a sétány mellett van, azt cementes habarccsal erősítettem meg.

Ebédre főtt disznóbőr (porc) volt, valamint nevesincs leves, melyet Carlos készített. A hozzávaló betűtészta ugyanaz, mint Magyarországon. Tortilla van majdnem mindig, Lea süti. Hasonlóan készül a mi palacsintánkhoz. Mindig készít egy adagot. Próbálom ellesni, de nagyon félénk maja menyecske. Nem is beszél velünk, csak Victorral. De azért megpróbálok egy közös képet velük készíteni. Remélem, nem skalp lesz a vége. A tortillára visszatérve, állítólag hizlal. Ha nem vigyázok, könnyen Sancho Panza alkatom lesz.

Az étkezőt, és a fürdőblokkot takarítottuk ma ki. Mindig van egy-egy napi feladat, valamint a Carlos által meghatározott feladat(ok), illetve az állatok gondozása. Nap végén kimostam pár ruhadarabot, majd egy pihentető kávé.

A farm neve majául Tumben Kuxtal, ami új kezdetet jelent. Carlos az utcáról befogadott kutyák miatt nevezte el. Nem is találhatott volna jobb nevet.

2015. február 06. (péntek) - Puerto Morelos

Az első éjszakám érdekes volt. Jobb szót nem találok rá, mert végül is tudtam aludni, bár nem mélyen. A kutyák néha ugattak, máskor a szárnyasok csaptak ricsajt. Reggel azzal indítunk, hogy az állatoknak enni, inni adunk, ha kell takarítunk, majd irány a reggeli. Az étkezésre hívó hangot a csengő adja. Általában Adrian, vagy Lea főz. Néha Carlos, ha itt van.

Az első nap segítettem Victornak, a kacsaúsztató körül térköveztünk. A követ természetesen az őserdőből hordjuk. Ahhoz, hogy teret nyerjenek az őserdőtől, először meg kell tisztítani. Íme a megtisztított, és a tisztításra váró erdő.

Az étkezés változatos, megismertem a papaját is. Kiváló gyümölcs, akár turmixolva üdítőnek.

A veteményes szintén kőből emelt ágyban van. Hagyma van egyelőre, paradicsompalántára várunk.

Nap végén mindhárman kiugrottunk Puerto Moralesbe, egy sör erejéig. Gyors internet keresés, gyenge jeltalálás. Útközben mangovre erdők szegélyezte út, szintén krokodil esély. A városba mikrobusszal jutunk be, potom áron.

2015. február 5 (csütörtök) – Puerto Morelos

A legutóbbi naphoz annyit hozzá tennék, hogy átvettem a kimosott ruhákat, szépen összehajtogatva, illatozva. Majd kiugrottunk Johanessel vacsorázni. Egy útszéli árusnál tettük ezt, szintén tacost. Hiába mondják, hogy nem szabad enni az útszéli árustól, össze se lehet hasonlítani az éttermivel.

Reggeli után összepakolás, majd irány a buszpályaudvar. Megérkeztem, jegyet vettem, és azonnal indultam. Kb. 25 percenként járnak a buszok, de azért igyekeztem időben Puerto Moralesbe érni. Az első munkanapomon ne várjanak rám.

Megérkezvén Puerto Morelosba, volt egy órám még, a megbeszélt időpontig. Beugrottam egy kávéra, a sarki kifőzdébe. Emberes adagot adtak, csak sajna az amerikai híg kávét. Mit megadnék egy caffe con leche után.

A megbeszélt időpontban megérkezett Carlos, egy csomó kutyával. Ahogy utaztam, a kutyák egy részével már meg is ismerkedtem. Egy részével, mert huszonegyen vannak a farmon. Van itt minden féle, fajta,  kistestű, nagytestű. Mindegyik egyből elfogadott. Ahogy megérkeztem, találkoztam Christopherrel, és Gaellel. Előbbi amerikai (Ohio), utóbbi francia (Bretagne). Mindketten önkéntesek, mint én. Jut eszembe, önkéntesség. A workaway.info oldalon találtam a farmot, még mielőtt kiutaztam. Írtam Carlosnak, és leszerveztük a dolgot. Négy hétig maradhatok itt, az március 5-ét jelent. Kapok napi háromszori étkezést, valamint szállást. Költenem tehát semmit nem kell, kivéve, amit ezen kívül akarok. Heti egy nap teljesen szabad. Naponta összességében 5-6 órát dolgozunk, egyszer kétszer többet, ha olyan dolog van. De ahogy észrevettem, nem egy feszített tempó. A lényeg, hogy mindig, mindenhol tisztaság legyen.

Rengeteg liba, kacsa és tyúk van. Az utóbbiak alól naponta négyszer kiszedjük a tojásokat, tisztítjuk, és osztályozzuk. Carlos értékesíti őket a városban. A szárnyasokat ellenőrizni, hogy van elég vizük, ennivalójuk. Ezenkívül vannak papagájok, halak, valamint két macska. Ezekről is gondoskodni.

Ebédre rizsesbab volt, valamint omlette, és tamal. Utóbbi kukoricalisztbe bundázott csirkehús, banánpálma levélbe csavarva. Isteni íze volt, természetesen mexikói csípős szósszal ízesítve.

Ebéd után lementünk a puerto morelosi tengerparta, algáért, amit a hullámok partra vetettek. Zsákokba gyűjtöttük, mert a tyúkok imádják. Végezvén a zsákolással, irány a tenger, csobbantunk egyet.

Visszafele Carlos megmutatta a dolgokat, mit hol találunk, hogyan jutunk ki a városba, és hogyan jutunk vissza. Majd hat óra felé elköszönt. Ő bent lakik a családjával Puerto Morelosban. Rajtunk kívül Victor és a felesége Lea (mindketten maják), és Adrian Mexikóvárosból laknak itt. Ők Carlos állandó segédjei. Szóval itt vagyok mostantól négy héten keresztül. Leírhatatlan érzés. A dzsungel kellős közepén, kutyákkal körülvéve.  Felettünk néha nagy a jövésmenés. Nagytestű majmok mászkálnak a fák koronáján.

Carlos két állat csípésére hívta fel a figyelmet. Az egyik a tyúk, amikor kedve támad a kézre csípni a csőrével, a másik egy skorpió fajta, aminek szintén ártalmatlan a csípése. Magyarul nem az a mérges fajta, megnyugtatásul az értem aggódóknak. Azért mászkál egy két nagyobb bogár is.

Mivel sok a kutya, az átmenő állatokat előszeretettel kapják el, így eléggé biztonságos. Most is, miközben írom a naplóm, ugatnak. Wifi nincs, így néha ha internet közelbe érek a városba, feltöltöm.