2015. május 24. (vasárnap) 08:40 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Most kivételesen egy nappal később írom meg a legutóbbi bejegyzést. Régóta nem fordult ez elő. De tegnap több körülmény is nehezítette a blog megírását. 

Reggel, hirtelen ötlettől vezérelve, eltekertem Agujitasba. Hallottam, hogy nyílt egy fodrászat, gondoltam jól jön egy kis fazon igazítás. De sajnos csak délután volt nyitva. Kihasználva az időt, ücsörögtem egy kicsit a parton. Horváth Gergő jelenet 2.0. Visszafele már látszódott, hogy nem lesz egyszerű a mai nap, mivel gyülekeztek az esőfelhők. Újabb virágot, valamint épülő házat fedeztem fel. Egyszerű errefelé az építkezés. Vékony falak, semmi szigetelés, ablaküveg hiánya. Ilyenkor jól jön, hogy nem kell a klasszikus téli időjárással foglalkozni.

Mire vissza értem, a vendégek készülődtek az óceánpartra. Egyikük gyönyörű képeket készített a tukánokról, és a papagájokról. Lehet, hogy nekem is érdemes lenne beszerezni egy fényképezőgépet. Rengeteg dolog lenne, amit egy jobb géppel meg lehetne örökíteni. 

Ahogy elindultak a vendégek, nem sokkal utána el is kezdett esni az eső. Maradt tehát a benti munka, de Xiomara ma volt, és ő takarított. Nem tehettem mást, mint Pataconnal tartani egy kis pihenőt. 

Az eső több hullámban esett. Amikor kicsit csendesedett, Pataconék tettek egy sétát a telken. Természetesen, miután végeztek, a frissen felmosott helységen keresztül jöttek vissza. De hát lehet erre a tekintetre haragudni?!

Délután kaptunk az egyik helyi halásztól, egy zacskónyi kagylót. Nemsokára megkóstolhatom az ízét, ugyanis Virian el fogja készíteni nekünk. Természetesen a köret rizs lesz hozzá. 

Ha már az ételeknél tartunk, hadd mutassam meg a tortilla készítéséhez használt konyhai eszközt. Minden országban máshogy nézett ki, de a lényege a két kör alakú tészta össze lapítása. Feltétlenül be kell szereznem egyet, a hazatérésem előtt. Amit itt használunk, elég könnyű, így könnyen szállíthatnám is a hátizsákomba. Figyelnem kell, mert nem szeretném átlépni a 20 kg-os súlyhatárt.

Estére a vendégekkel közös vacsorát terveztünk. Grillezni is akartunk, de az újabb eső ezt a tervünket meghiúsította. Maradt tehát a hús sütés a serpenyőben. A csajok tészta salátát készítettek. A közkedvelt avokádó krém sem hiányozhatott. A hangulatról is gondoskodtak, ugyanis elvették az áramot, így előkerültek a gyertyák is. 

Marvintól elkértem a hús szaftjának a titkát, ugyanis nagyon finom volt. Mivel a jövőben magam is meg szeretném lepni ismerőseimet ezzel az ízzel, így nem árulom el a titkot. Privát üzenetben szívesen tovább adom.

Az áramot csak késő este adták vissza, így a blog írásához már nem kezdtem hozzá. Úgy döntöttem, másnap folytatom.

2015. május 22. (péntek) 18:46 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire felkeltem, Marvin már elindult Agujitasba. Onnan meg Sierpebe, majd Palmar Norte-ba. A hostel havi ügyeit intézte. Ma nem tartottam vele. Amúgy is megint sietős lett volna. Maradtam tehát El Progreso-ban. 

Reggelire Virian az egyik kedvencemet készítette. Reszelt sajttal töltött, félbehajtott tortilla, más néven empanada de queso. Reggeli után nem kezdtem egyből dolgozni. Szakítottam időt a nyugodt kávézásra. 

Virian és Eitan elugrottak a boltba. Eitan természetesen apja kedvenc csapatának mezében. Ma én voltam a soros a körlet kitakarításánál. Utána következett egy kis kert rendezés. A kempingezőhelyen szedtem össze a leveleket. Ez a hely nem messze van a pataktól. Két függőágy is gondoskodik a megfelelő pihenésről. Én is pihentem bennük egy kicsit, hisz mostanában nem igen voltak igénybe véve.

Természetesen Tutte és Patacon hol másutt lett volna, mint ahol én vagyok. A nagyobb a már összetakarított részről figyelve, a kisebb a lombseprűvel harcolva. Jól mondják, a kutyák valóban képesek az embert elhalmozni a szeretetükkel. Egy jól nevelt kutya sosem ideges, nem ingerült, állandóan a gazdája nyomában jár. 

Az ebédet még Marvin nélkül fogyasztottuk el, mivel csak utána érkezett vissza. Egy jó hírt is hozott, délután öt német vendég érkezik. Végre egy kis izgalom. Ilyenkor hozzákezdünk az ágyak előkészítéséhez. Hozzáfogtam a gumicsizmák megtisztításához is. Ezeket mi biztosítjuk a vendégek számára, hogy a túrák során ne legyenek vizesek. Ugyanis néha patakon gázolnak keresztül. Meg a kígyók ellen is védelmet nyújt, mivel a boka környékére érkezik a támadás.

Délután Helenával - a korábban már bemutatott spanyol menyecske - érkezett egy gyerek csoport, és nekikezdtek plakátokat festeni. A madarak és fák napjára készülődtek. Utána volt egy kis játék is, a röplabdapályán.

Késő délután megérkeztek a vendégek is. Miután lepakolták a dolgaikat, páran játszottunk is egy meccset a röplabdapályán. Még szerencse, hogy nemrég tettem rendbe. Marvin örül, hogy újra van vendég. Végül is, ez hozza a pénzt. Bár mint említettem, nem ebből a bevételből tartja fent magát a hostel. 

Tutte természetesen a tőle jól megszokott pózban múlatta az időt. Képes így órák hosszat aludni.

2015. május 21. (csütörtök) 19:27 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Többször is felkeltem hajnalban, mivel Patacon belökte az ajtót, és bejött a szobába. Ma nézek valami támaszt, amivel kitámaszthatom az ajtót. Reggel a svájci menyecske is útra készen volt. Repülővel ment a fővárosba, ahonnan holnap tovább Mexikóvárosba. Reggeli után nekiláttam a röplabda pályának. Három hete tisztítottam meg a pálya felületét, de az időjárás miatt gyorsan kibújt az újabb gyom. Három hét múlva már nem fogok neki. 

Az eső természetesen félbeszakította a munkálatomat. Már második napja, hogy nappal szakaszosan esik. Így elég kiszámíthatatlan az időjárás. Mást mára nem terveztem, így az eső ideje alatt sziesztáztam egyet. 

Tegnap nagy öröm ért minket. Az egyik közkedvelt utazási oldal rangos díjjal tüntetett ki bennünket. A hostelben megfordult vendégek ajánlásai alapján érdemelte ki e címet a hostel. A következő állomás a népszerű útikönyvekbe való bekerülés.

A kókuszról már sok szó esett, de nem mutattam még be a különböző stádiumokat. Látható, hogy folyamatos az érés. Közbül a virágzás utáni apró diók, majd a nagyobbak, és az érés előttiek. A bennük lévő folyadék már iható, de a diónak még nem elég vastag a héja, és a húsa sem alakult még ki.

Ha már a gyümölcsöknél tartunk, hadd jöjjön a következő. Dario farmján, Hondurasban már bemutattam a mangót. Ez itt most a túlérett változata. Annyira érett, hogy nehezen lehet hámozni, és a magjáról lefejteni. 

Uzsonnára Marvin platanost sütött ki olajban, chips-ként nassoltuk a délutáni kávé mellé. Elvileg lehet banánból is sütni, de az nagyon édes, és nehezen szeletelhető. A platanos félig nyers, és kiválóan szeletelhető.

Ismét vendég nélkül vagyunk. Egyelőre nincs foglalás sem. Időnként bejön egy foglalás, de sokszor lemondják, vagy nem jönnek el. De szerencsére legtöbbjük jelez előtte, ha valami miatt nem tud jönni.

2015. május 20. (szerda) 19:41 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Az előző napról még egy képpel tartozom. Ugyanis általában este hat, és hét óra között töltöm fel a képeket a netbookra. Utána írom meg a blogot. Ezt követően elő szokott fordulni, hogy készül még egy-egy kép. Ezeket azonban csak a következő nap szoktam feltölteni. Így volt ez most is. A blog írás után pihentem egy kicsit Pataconnal.

Reggeli közben úgy döntöttem, hogy kipróbálom a délelőtti futást. Néztem ugyanis az időjárás előrejelzést, és délutánra esőt jósoltak. A nadrágszíjam kihoztam az előtérbe, ahol jobban jár a levegő, de nem változtatott a dolgon. Marad a napi többszöri tisztítás. 

Kilenckor neki is kezdtem a futásnak. Agujitas-ig és vissza terveztem a távot. Tutte ismét velem tartott. Sajnos a telefonos futóprogram többször is leállt, így nem tudtam a távot lemérni. Sőt, meg is álltam annál a pontnál, ahol legutóbb a partra kiértem. Négy kilométer után megálltam. Nem bírtam a 35 fokban, és a 76 %-os páratartalomban tovább futni. Marad a késő délutáni időpont, ha nem esik, vagy folytatom otthon, ha hazaérkeztem. Lesz időm bőven felkészülni. 

Vissza sétáltam tehát a parton. Mondanom sem kell, hogy a fényvédő krémet ismét nem használtam, mielőtt elindultam. Később meg is lett az eredménye. A lovason kívül más emberrel nem találkoztam. Félúton, egy fa árnyékában hagytam a dolgaimat, és úsztam egyet. Tutte addig az árnyékban várakozott.

Visszafele most kivételesen sikerült rákokat is fényképeznem. A függőhíd után voltak kijőve, a homokba vájt lyukakból. A víz is szépen visszahúzódott mostanra. 

A repülőtéren épp kaszálták a füvet, a kifutópálya két oldalán. Már többször is említeni akartam, de mindig megfeledkezek róla. Costa Rica szerte vannak ilyen kőgolyók. Itt is van egy pár belőlük. Senki nem tudja, hogy mikor, ki, és miért készítette őket. Állítólag a világ számos pontján is vannak hasonló kőgolyók. Szerencsére nem találtam se ősmagyar, se dák eredetre utaló jelzéseket rajta. 

Ahogy gyalogoltam vissza a hostelbe, arra lettem figyelmes, hogy mellettem egy nő és egy férfi, kaviccsal dobál valamit. Vissza fordultam, és megpillantottam az út mellett egy zöld kígyót. Ez is fiatal volt, és ez sem volt veszélyes. A hasonmása viszont az, csak annak más a fejformája. Bízom benne, hogy egy darabig elég lesz ez a két kígyó, amit az utóbbi napokban láttam.

Rég nem tettem fel képeket virágokról. Az első kép, az út mentén lévő nagy fa virágairól készült. A többi a hostel kertjéből. A platanos fürtöt is lassan le lehet vágni. Utána pár napig tovább érlelni.

Visszaérkezve, úgy döntöttem, hogy a heti szabadnapomat ma veszem ki. Ugyanis semmi erőm nem volt. A nap is megégetett, így ma a pihenés mellett döntöttem. (Nem mintha eddig nem azt tettem volna.)

Délután többször eleredt az eső, de nem volt olyan intenzív. Inkább záporok voltak. Késő délután, Eitan bemutatót tartott az eddig megszerzett tánctudásáról. Marvin tanítja egy közös produkcióra is. Szerintem pár hónap, és sikerül. 

A napi Patacon című rovattal zárom a napot. Most időben letöltöttem a képet. Ugyanis a blog előtt sziesztáztam egy kicsit. Patacon meg a vacsora utáni pihenését töltötte. 

2015. május 19. (kedd) 18:40 (UTC-6) : Drake Brake Backpacker Hostel

Tegnapi naphoz elfelejtettem megemlíteni, hogy két vendégünk is érkezett. Egy svájci menyecske, valamint Robert, az egyik igazgatója a Corcovado Alapítványnak. Robert csak épp futólátogatást tett minálunk. Jövőhéten visszatér Alejandraval - a harmadik ügyvezető - és elkezdik szervezni a júliusi teknős mentő projectet. Reggel Marvin korán kelt, reggelit készített a vendégnek. Mindketten egy túrára indultak. Nem fogtak ki jó időt, mert naponta többször is esett. Sajnos ez már úgy látszik állandósulni fog. Ami elég rossz hír az edzésem miatt. Nehéz eltalálni, hogy mikor induljak el, mert pillanatok alatt érkezik az eső. Hasonló a forgatókönyv, mint odahaza nálunk nyáron.

Délelőtt folytattam a terasz fagerendáinak pácolását. Az első réteg mindenhova fel lett kenve. A lazúr elfogyott, így a következő réteg nem biztos, hogy az itt létem alatt a helyére kerül. Az esőmentes időszakban összesepertem a leveleket. Fárasztó munka így, hogy a figyelmedet le nem veszed a fa lombkoronájáról. De hála Istennek, a csúszómászó barátommal nem találkoztam. Nem haragudnék meg, ha többet nem látnánk egymást.

Virian közben főzte az ebédet. Pörkölt lett, nem a megszokott összetevőkkel. Ugyanis itt cukkini és platanos is belekerül. Köretként mi is kerülhetett volna a pörkölt mellé, mint rizs. Nem számoltam a kezdetektől, de szerintem nem igazán volt olyan nap, amióta itt vagyok, hogy ne lett volna rizs. Holnap lehet faragok magamnak evőpálcikákat.

Napi Patacon című rovatom következik. Nem győzök róla képeket készíteni. Annyira fotogén, nem igaz?! Legalább lesz miket nézegetnem, miután végleg elválik majd utunk. De addig még sok-sok kép várható.

Délutánra visszatért az eső, így miután végeztem a napi teendőimmel, a külső megtisztulás után jöhetett a jól megérdemelt pihenés, a még mindig illatos függőágyak egyikében. Igaza van Ecetnek. Ha hazaértem, lehet a nyárra kiköltözöm a kertbe, a függőágyamba. Majd csak télire vonulok vissza a négy fal közé. 

Ha már Ecetnél tartottam. Az én kedves jó barátom ma ünnepelte a születésnapját. Mivel mással ünnepelhettem volna én is e jeles napot, mint az általa készített pálinkával, ami már az elindulásom óta annyi embernek ízlett. Természetesen gyűszűnyi adagokról van szó. Nem ám pazarolni ezt a mennyei nedűt. De száz szónak is egy a vége. ¡Feliz cumpleaños Sógi! Isten éltessen!

u.i.: Természetesen ha hazaértem, a flaskát meg kell töltenem újra. Úgyhogy cefrét, üstöt, gázpalackot előkészíteni! Jövök!

2015. május 18. (hétfő) 19:25 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggeli mosogatás, takarítás közben szoktam találni érdekes dolgokat. Mint például ebben a műanyag tároló dobozban két csótányt. Ezzel együtt kell tudni élni, mivel közvetlenül a dzsungel mellett vagyunk. Tél sincs, kemény fagyokkal, hogy elpusztuljanak a rovarok nagy része. Éppen ezért nem hogy nem pusztulnak el, de nagyobbra is nőnek. A rekorder csótányt azóta nem láttam, nem mintha annyira hiányozna.

A télre visszatérve. Tegnap este néztünk egy filmet, melyben egy havas, hegyvidéki helyszín is volt. Kérdeztem Marvinékat, hogy láttak-e már életükben havat. Kiderült, hogy még soha. Eddig én is így voltam a pálmafás óceánparttal, és lásd sikerült. Fognak még ők is hógolyózni.

Reggeli után hozzáfogtam a függőágyak kitisztításához. A mosógépben egyenként kimostam, majd kicentrifugáztam őket. Egyenként, mert így is eltartott egy pár percig, amíg kibogoztam az összegubancolódott részeket. Holnapra hagytam még kettőt. Elviselhetetlen volt a szag, ami áradt belőlük. Gondolom mindenki használta, így elég vegyes szagminták keletkeztek. Főleg az én finnyás orromnak. De mostantól friss illatúak, jobbak, mint újonnan.

Ezt követően a terasz oszlopait csiszoltam le, és pácoltam be az első lazúr réteggel. Itt is látszik egy-két helyen a penész. Egyébként ezek az oszlopok a környező erdőkből származnak. Építőanyagnak, bútornak kiválóak.

Eközben Patacon helyettem is sziesztázott. Reggel megint felébresztett, de most az ágyamra ágaskodott fel. Ahogy nő, úgy ér el magasabb dolgokat. Most az ajtó sem akadály neki, ha nincs bereteszelve. Belöki az orrával.

Ebéd után eltekertem Agujitasba, kikapcsolódni egy kicsit. Az egyik helybéli srác itt hagyta a kerékpárját, és megengedte, hogy használjuk. Úgyhogy a mai edzés két keréken folytatódott. Lassan úszhatok is, mert annyi eső esik. Agujitasba érve, egy másik utcán folytattam az utam, amerre eddig nem jártam.

Itt sikerült lefényképeznem az egyik érdekes fajta pálmát. Én csak legyező-pálmának hívom. A levelei úgy helyezkednek el, mintha egy legyező lenne. A többi pálma fajta a hagyományos elrendezésű.

Visszafele megálltam a parton egy kicsit ücsörögni, és gyönyörködni a naplementében. Még egy szűk hónapig tehetem ezt. Addig kiélvezem minden percét. Ki tudja, mikor lesz újra benne részem.

Visszaérve El Progreso-ba, az egyik fán egy népesebb papagáj kolónia tartott épp traccs partit. A papagáj kedvelőknek maga lett volna a paradicsom. A levegőben természetesen kellemes virágillat terjengett.

2015. május 17. (vasárnap) 20:45 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Jól lehűtötte a levegőt a tegnapi eső. A szobában, a mennyezeten üzemelt ugyan a ventilátor, de nélküle is kellemes lett volna. Elsőként keltem fel reggel, így én nyitottam a konyhát, főztem a kávét. Vasárnap lévén, valamint vendégek hiányában, csodákat nem vártam a mai naptól.

Mint említettem, a papagáj "lakosztályba" költöztem át. Az emeletes ágy alsó részét foglaltam el. Bízom benne, hogy nem lesz telt ház, hogy elfoglalják a felettem lévő helyet. Egyelőre nem úgy néz ki.

Kíváncsi vagyok, hogy a cuccaim ugyanúgy fognak-e reagálni, mint a másik szobában. A táskámra felvarrtam a panamai jelzést is. Egyelőre nem fog több felkerülni rá. Lesz még folytatás, csak nem ebben a formában. 

Marvinék a délelőtt lementek az óceán partra, tartottak ők is egy kis pihenőt. A repülőtértől a függőhídhoz vezető ösvényt elöntötte a patak vize. Úgy látszik megáradt a nagy esőzéstől. Amíg odavoltak, én kitakarítottam, ittam még egy kávét, és folytattam a sziesztát a teraszon. Ebédre Marvinék visszatértek, majd utána Virian testvére és sógornője visszautaztak. Újra csak mi maradtunk.

Úgy döntöttem, hogy egy napot pihenek a futással. Ma is esett egy keveset, de nem volt intenzív. Délután egy gyönyörű tukán szállt az egyik fára, gyorsan megindultam, hogy lefényképezzem. Sikerült is, már amennyire sikernek lehet ezt nevezni. Közelebb nem engedett magához. A kép közepén keressétek.

Visszafele épp az épület melletti fa törzsén lévő gyíkot fényképeztem, amikor mellettem földet ért valami a fáról. Először azt hittem, hogy egy ág, mert mozdulatlan volt. Majd amikor megmozdult, rádöbbentem, hogy a "kedvencem" az. Szerintem egyéni rekordot döntöttem, a helyből távolugrásból. Gyorsan szóltam Marvinnak, aki egy machete-vel közelítette meg. Nem volt nagy, de engem egy ceruza méretűtől is kiráz a hideg.

Áthívtuk az egyik túravezetőt, aki rövid pillantás után, kézbe vette a kígyót. Megnyugtatásul közölte, hogy ez nem egy veszélyes fajta. Engem nem nyugtatott meg, főleg, amikor ugyanarra a fára tette vissza, ahonnan leesett. Most megint ott van elvileg, akár a termetesebb családtagjaival. Vége a nyugodt levél gereblyézésnek. Amúgy nagyszerűen el tudott bújni a fűben. Remekül álcázta magát, ezzel a szín összeállítással.