2015. február 26. (csütörtök) – Puerto Morelos

Továbbra is jól vizsgázik a függőágy, szúnyogháló kettős. Ma már átváltottam rövidnadrágra. Egyrészt mert kevesebb volt a viszkető, égő szúnyogcsípés nyom, másrészt épp száradt a hosszúnadrágom. Amúgy majdnem minden nap kimosom az épp használt ruhám.

Reggelire Chris a rántottát kiegészítette egy fél avokádóval. A mai nap az utolsó előtti napja. Nekem még van egy szűk hetem. Várom már a holnapi pihenőnapot. Sok ez a négy hét egy helyen. A legközelebbiekket nem húzom el ennyire. Két hét egy helyen épp elég.

Két kutya maradt bemutatásra: Chi Nok és Vakita. Előbbi méretre a legnagyobb, és a legtunyább.

A délelőtt nagy részében a kertben tevékenykedtem. Földet hordtam a növények köré. Közben társam is akadt, egy termetes, majdnem tíz centis nyolclábú személyében.

Ebédre vártuk Carlos francia ismerőseit, de késésben voltak, így mi Chrissel hamarabb ettünk. Amúgy is már délután három is elmúlt. Itt volt Carlos édesanyja is. Továbbá sikerült Victorékat is lencsevégre kapnom. Igaz, nem szemtől szembe. Majd a búcsúzáskor.

Estére megérkezett is Pablo Barcelonából. Előtte Guatemalaban volt pár hétig. Pont ellentétesen járjuk az utunkat. Két hétig lesz a farmon.

Nap végére jutalomként sikerült megmenteni egy doboz sört. Előünneplést tartok vele. Hisz holnap már a harmincötödikbe lépek.

2015. február 25. (szerda) – Puerto Morelos

Összehasonlíthatatlanul jobb éjszakám volt a szúnyoghálóval védett függőágyban. Reggel friss csípések nélkül ébredtem meg. Lassan az alvást is megszokom benne. Nem úgy kell benne feküdni, mint ahogy az egyszerű függőágyban, hanem kissé átlósan. Kissé komplikált a megfordulás, hason fekvés meg ugye kizárt.

Tegnap ugye említettem a kígyókat. Ma úgy döntöttem bemutatom a díszes társaságot. Ezt a könyvet még a tavaly nyáron szereztem be. Az egész világon előforduló ehető, és mérges növényeket, különféle veszélyes állatokat, valamint túlélési praktikákat mutat be. Egy, már nem aktív brit SAS kiképző írta. Ezzel állítólag még a jég hátán is meg lehet élni.

Tehát Guillermo szerint a jó öreg csörgőkígyó, és hasonló fajú rokonai fel-felbukkanhatnak. Elvileg időben jellegzetes csörgő hanggal jelez, hogy jobb lesz odafigyelni rá. Elvileg.

A következő szépség a négy fogáról, és halálos harapásáról híres. Guillermo szerint, ha időben nem jut el orvoshoz az áldozat, akkor nincs sok esélye az életben maradásra.

A korallkígyó a legdíszesebb az egész közül, így hamar ki lehet szúrni. Ismét elvileg. Én speciel sokszor nem veszem észre a dzsungelben a megmozduló dolgokat, legalábbis nem azonnal. Szóval ők lennének. A könyv szerint veszélyes csípése van pár pókfajtának, százlábúnak, skorpiónak. Egyszóval, nyitott szemmel fogok járni. Mint ahogy tettem ezt az összegyűjtött avar elszállításánál. Pár percig bottal bökdöstem a levélkupacot, hogy az esetleges lakója előbújjon. Hála Istennek, lakatlan volt.

Délelőtt itt volt két fiatal kanadai fotós, a kutyákat fényképezni. Én sem vagyok egy sötét barna bőrű, de ezek rendesen vakítottak a fehér bőrükkel. Tudod Ekka, amolyan szolárium bérlet igénylők! Költhetnek rendesen fényvédő krémre.

Ebédre paella volt, benne a tenger lakóinak részeivel (polip, rák), valamint caldo de res. Utóbbi egy leves, mely erre a környékre jellemző. Tartalmazott különböző zöldségeket, úgymint káposztát, zöldpaprikát, kukoricát, cukkinit. Hozzá főtt húst szedtünk, majd az egészre ráfacsartunk egy fél lime-ot. Nekem olyan érzésem volt végig, mintha forró limonádét ettem volna.

Victor halad a térkövezéssel, lassan, de biztosan. Faragja a kertből összeszedett követ. Carlos az egész ösvényt ezzel akarja leburkolni. Hát lesz dolguk rendesen.

A hétvégére három önkéntes jelentkezett be. Egy spanyol, egy francia, és egy belga. Chris pénteken távozik (újra), nekem lesz a feladatom betanítani őket. Mint anno a seregben. Jönnek a kopaszok, mondom én, az öreg.

2015. február 24. (kedd) – Puerto Morelos

A második nyugtalan éjszakám. Tegnap este hatkor begyújtottam két helyen is, hogy a füst hadd irtsa a szúnyogokat. Mindkét helyen megtettem a szükséges óvintézkedéseket, azaz körbelocsoltam az égetés helyszínét. Egészen este későig vissza-vissza ellenőriztem, nem-e kapott újra lángra. A másik dolog a csípések. Egyre több és több lett rajtam. Kezdődik az inváziójuk, már zoknin keresztül is csíptek. Az éjszaka kellős közepén úgy döntöttem, hogy irány a szúnyoghálóval védett függőágy. Igen ám, de csak másabb benne aludni, mint az ágyban. De nincs mese, meg kell szoknom. Reggel hosszú nadrágot vettem fel, mert nappal is támad pár példány. Azért ha belegondolok, ez csak még a szubtrópus. Mi lesz a trópusoknál?

Carlos nem érkezett korán, és csodák csodájára vele volt Chris is. Történt valami zűr a bankkártyájával, és péntekig itt marad, amíg nem rendeződik a dolog. Carlos megint másik kocsival jött. Azt mondta, itt a Yucatánon az emberek ezt a típust szeretik. Az Egyesült Államok melletti részen a sportautókat.

Ebédre Lea finom húslevest főzött, de ne kérdezzétek a nevét. Carlos nem volt ott, hogy megkérdezzem, Lea meg továbbra is hallgat, mint a sír.

Holnap vendégek jönnek, korán reggel. A kutyákat fogják fényképezni. Így hát kicsit rendbe tettük, kipofásítottuk a farmot. Chris újra alkotott. Ezúttal a csirkeházat öltöztette újra.

Közben egy újabb madarat sikerült lefotóznom. A fotó közepén keressétek, kissé balra. Nagyon éles hangja van. Gyakran ricsajoznak a környéken.

Ahogy hordtuk be az ellátmányt a holnapi eseményre, felfedeztem egy karton sört. Immár megnyugodtam, hogy valóban van Coronita is. Remélem, marad belőle.

Késő délután, rákészülve az éjszakára, a kinti függőágyban tartottam egy kis pihenőt. Sokáig nem, mert ébredeztek a szúnyogok. Victor begyújtott egy újabb helyen, a felelősség immár az övé. Remélhetőleg nyugodtabb éjszakám lesz.

2015. február 23. (hétfő) – Puerto Morelos

Hát nem mondom, hogy nyugodt éjszakám lett volna. Így, hogy egyedül voltam az egész házban, minden kis zajra megébredtem. Egyik zajkeltő épp egy méretes bogár volt.

A másik problémám az egész testemet ellepő szúnyogcsípések. Egész éjszaka be volt dugva a szúnyogriasztó, a füstölő is füstölt, mégis egyre több van rajtam. Pénteken néznem kell valami helyi, erősebb szert.

Elsőnek ébredtem, egyedül reggeliztem (Guillermo későig aludt), javában elmúlt dél, amikor Carlos megérkezett. Megjött Adrian is, de azzal a lendülettel el is ment. Cancúnba költözik. A délelőtt a kertet tettem rendbe. A Gael által kiültetett hagymák szépen nőnek.

Délutánra olyan meleg lett, hogy Nico meg is mártózott az egyik tóban. Nekik könnyű.

Ebédre chicha ron volt, ami egy jellegzetes maja étel (Carlos szerint). A sertés börke már ismert volt, csak most egy apróra vágott zöldséges, fűszeres töltelékkel tálalta. Volt a mi véres hurkánkhoz hasonló dolog is. Na meg az elmaradhatatlan tortilla. Előtte kuktában főtt bableves.

Délután előkészítettem a begyújtani valót. Az összegyűjtött ágakat, avart égetjük el, irtva ezzel is a szúnyogokat. Közben Guillermo is elköszönt, vége lett a szabadságnak. Holnap már kezd. Majdnem egyedül maradtam. Csak én, és a maják. Na meg a szúnyogok. Carlos szerint pénteken jön egy spanyol srác. Jó lenne, mert nem igazán jó egyedül. Victor és Lea kommunikációja egyenlő a semmivel. A következő napok jók lesznek meditálásra. 

2015. február 22. (vasárnap) – Puerto Morelos

Chris ugye már nincs, így én lettem az első, aki megébredt. Általában az első ébredő kezd a tyúkoknál. Így tettem én is. Mire végeztem, már Gael is javában takarította a papagájokat. Úgy látszik, az álom mellett kezd állandósulni a szúnyogcsípés is. Egyre több van rajtam. A fenistil enyhít valamit, de erősebb hatásút kell néznem. Úgy döntöttem a heti pihenőnapomat eltolom egy nappal. Átteszem péntekre, amikor is bevásárló napot fogok tartani. Kifogytam ugyanis a tusfürdőből, fogkrémből, valamint a szappanból (mosásra használom). Néznem kell talpbetétet a tornacipőmbe, lepedőt, és munkáskesztyűt. Van pár dolog, amit be akarok szerezni magamnak. Utána rendbe teszem a blogot, beszélek az otthoniakkal majd délután irány a tengerpart. Meg aztán aznap születésnapot is ünnepelek.

Ma a farmon fellelhető növényeket mutatom be. Nagyrészük ismerős lehet, mivel közkedveltek az európai lakásokban, dísznövényként. Persze itt azért méretesebbek. Amit otthon virágcserépben van, itt kúszik, mászik a fákon.

Utóbbi egy kókuszfajta, de más a termésének a külső burka. Sárga héjú, nem zöld, és hosszúkás. Ízre sem ugyanaz.

Miután Guillermo felébredt, rendbe tettem a macskákat is. Nem hagyják Guillermot pihenni, állandóan bemásznak a függőágyába. Napközben épp a tyúkokhoz indultam, amikor előttem egy méterre talán egy mélyzöld színű, körülbelül fél méteres kígyó kúszott. Gyorsan elillant, be egy fa gyökerei közé. Sajnos fénykép nem született, nincs mindig nálam a gép. Tehát újabb példány. Csak nagyobb ne legyen. Guillermo mesélt a Yucatán-félszigeten előforduló mérges kígyókról. Valamelyik nap részletezni fogom.

Kiderült, hogy Gael mégsem holnapután megy tovább, hanem ma este. Holnap ugyanis szabadnapos lett volna, így felesleges maradnia. Chrissel megnézik Cobánt. Így Gael is pakolászni kezdett. Neki kicsivel több a cucca, mint nekem. A táska méretünk viszont megegyezik.

Ebédre empanada-t készített Carlos. Félbehajtott tortillaba sütött, fűszerezett darált hús. Hozzá hagyma-retek saláta. Victorék ma szabadnaposak voltak, nem voltak a farmon.

Ebéd után nekiálltunk lecserélni a kacsaúsztató vizét. Carlos, Gael, Guillermo és én. Eddigi legpiszkosabb meló volt. Iszap volt mindenhol. Carlos bent a tóban meregetett, mi meg vödröztünk. Késő délutánra végeztünk vele.

Estefelé sikerült egy újabb lakót lencsevégre kapnom. Egy mókusunk is van.

Gael tehát elment, egyedül maradtam. Talán a jövő hét második felében jön egy újabb önkéntes. Gael pár napot Belizében tölt, majd Guatemalába megy. Két farmon fog dolgozni. Talán még összefutok vele. Időközben úgy alakult, hogy Carlos ismerősénél további két hétig lehetek. A hely Cancún lenne, a feladat kutyák ellátása, kert, telek karbantartása. Meglátom, ha jövő héten péntekig nem jelentkezik a belizei srác, akkor lehet, bevállalom. Utána lesz két hetem, hogy leszervezzem a guatemalai időszakot, Belize pedig csak átutazásra marad.

2015. február 21. (szombat) – Puerto Morelos

Reggel szokás szerint Chris elsőként ébredt. Holnaptól én veszem át az elsőséget. Gael keddig marad. Utána pár napot egyedül leszek önkéntes. A német srác mégsem jött, nem küldött vissza megerősítő e-mailt. Van egy spanyol és egy francia srác, akik majd jönnének. Nekem Belize-ből még nem jelzett vissza a srác, hogy tud-e fogadni március 5 után. Addig kevés időm maradt újabb keresésére. A következő lehetőség, Guatemala, de arra is idő kell. A jövő héten nekiállok a szervezésnek. A bár, ahol tegnap voltunk, erős wifi jellel rendelkezik.

A házunk falára kiakasztott indián álarc mellé kifüggesztettem szülőhazám címerét, persze csak ideiglenesen. Állandó helye a függőágyamon van. Két különböző szimbólum, a világ két különböző pontjáról. És most itt, mégis találkoztak. Egyébként én vagyok az első magyar önkéntes a farmon, bár ezt sok pannóniai honfitársam nyilván másképp gondolja.

Láthatjátok, a vándorbot is összeszerelve várja a további utat.

Reggelire Gael crepes-t készített, ami a mi palacsintánknak felel meg. Az elkészítési menete is hasonló az otthonihoz. Ő sütötte, mi meg ettük. Közben papajából szerettem volna innivalót turmixolni, de sajnos nem voltak megérve. A húsa narancssárga színű kellene legyen, a magjai pedig feketék.

Természetesen Nico lustálkodott, szokása szerint. A mai ismerkedés alanya Jagcse. Ő szokott az ablakom melletti kinti széken aludni.

Ebédre Carlos sütött ki zöldséget, és húst, mexikói panírban. Hozzá káposztasaláta és az elmaradhatatlan tortilla, valamint újabb szószok. A baloldaliban van erő rendesen. Három hete eszem tortilla-t, holnap már ráállok a mérlegre, lássuk igaz-e a legenda.

Délután Tito is sziesztázott picit. Közben Chris készülődött. Kisebb a hátizsákja, mint az enyém, kb. 20 literrel. Az indulás előtt egy csoportkép. Két napot marad Playa del Carmenben, majd megy Mexikóvárosba. Egy ottani hostelben lesz recepciós. Természetesen szintén önkéntes munka. Májusban tervezi, hogy hazatér Ohio-ba. Remek srácot ismertem meg.

2015. február 20. (péntek) – Puerto Morelos

Tegnap megérkezett pár napra a farmra Guillermo, Carlos haverja. Hotelmenedzserként dolgozik Playa del Carmenben. Pár nap szabadnapot kivett, és most pihen a farmon. Reggel, ahogy felkeltem, még eléggé kábult voltam, de amint a terasz mellett mentem el, egyből magamhoz tértem. Hogy miért is? Hát ezért!

Szerencsére két részből tevődött össze, következésképpen nem mozdult semerre. Tegnap találták Chrisék, de elfelejtettek szólni. Valamelyik kutya haraphatta ketté. A lényeg, hogy számítanom kell a felbukkanásukra. Természetesen repesek az örömtől.

Reggel Carlos meghozta az utánpótlást, tele is lett a pult. Közben a batikolás folyt tovább.

Reggel már Guillermo is velünk étkezett. Sok érdekességet mesélt Mexikóról, a Yucatánról, valamint a majákról. Anyja révén ő is félig maja. Kiderült, hogy a Mel Ginbson rendezte Apocalipto című film nem teljesen fedi a valóságot. A filmben használt „maja” nyelv ugyanis nem az eredeti nyelv. Elmondta továbbá, hogy a maja lakókunyhókat azért építették ellipszis alakúra, hogy a szél ne tudjon belekapni.

Mai vendégünk Nerino, a fekete ördög. Amikor a farmra érkeztem, egy kicsit tartózkodó volt, de utána pár nappal már barátkozott.

Végezvén a nappal, Guillermo bevitt minket Puerto Morelosba. Chris ugyanis holnap délután már nem lesz a farmon, tartottunk egy búcsúestet. Beültünk egy bárba, tesztelni a folyékony maláta hőmérsékletét. Eddig mindenhol kellemesen hűtött sörrel szolgáltak ki. A bár falai tele voltak régi fényképekkel. A képen Francisco Villa és Emiliano Zapata, korábbi forradalmárok láthatóak 1914-ből. Előbbit errefelé valódi hősként tisztelik, mint máshol Che Guevara-t.

Miután besötétedett, megnéztük a városban zajló fesztivált. Volt ott minden, ami szem, szájnak ingere. Guillermo navigált minket, hogy mit együnk. Magyarázta mi, miből van, mit tartalmaz. Mint például az esquites, melyet előételnek szántunk magunknak. Kukorica, majonéz, sajt, és lime leve. Azt hittem, a gyomromnak ezzel annyi is. Túléltem. Sőt, ismétlésre várok.

Szerencsejáték is zajlott, mégpedig a loteria nevű játék. Próbáltam megfejteni, de nem sikerült.

Következett a suadero és a pastor. Mindkettő tortilla-ra rakott marhahús, a különbség az ízesítésben van. Az utóbbi finomabb volt. Közben megjegyezném, hogy itt ez a tortilla, Spanyolországban a rántottához hasonló étel volt a tortilla, beletöltve a bagette féle péksüteménybe. Érdekes.

A helyiek is ügyesen ötvözik a szükségességet a találékonysággal. A valaha szebb napokat látott karosszéria is kiváló grillező tud lenni.

Desszertnek marquesitas-t ettünk. A hölgy épp azt készíti. Kukoricalisztből készült tortilla féleség, melybe sajtot, szószt, fűszereket tesznek, majd felcsavarják. Chris épp teszteli.

Kellőképpen jóllakva következett egy újabb bár meglátogatása, ám előbb kihasználtam, hogy csíkos póló van rajtam. A helyi szervek készségesek voltak, jöhetett hát a fénykép. Egyébként itt is több féle rendőrség van, akárcsak Spanyolországban. Helyi, körzeti, tartományi, és a nemzeti. Mindegyiknek más és más a jogosultsága, hatásköre, egyenruhája. Itt épp a nemzetiekkel vagyok.

2015. február 19. (csütörtök) – Puerto Morelos

Korán ébredtem, a szabadnapom ellenére. Még a reggelit sem vártam meg, siettem be Playa del Carmenba. Miután beértem, beültem a bárba feltölteni a blog napokat, de nagyon nehezen ment. Lassabb volt, mint a múltkor. A családdal sikeresebb volt a dolog, velük tudtam kommunikálni. Délig feltöltöttem három napot, majd elindultam Tulumba, egy újabb maja romvárosba. Mikro busszal mentem, árban és időben is jobb, mint a nagyobb busz. Útközben sikerült lefotóznom egy hotel bejáratot. Mindenhol így van, először átlépsz egy kapun, majd a hotel jóval beljebb van. Persze nem az én pénztárcámnak való helyek ezek.

Osztott pályás úttest vezet végig Cancúntól Chetumálig. Közben egy-egy rendőrségi ellenőrző pont, fekvő rendőrrel. Előbbi élő, utóbbi természetesen beton. Sok helyen szeretik lassítani a forgalmat a mexikóiak. Bő fél órás út után meg is érkeztem Tulumba. Volt egy kis sor a belépő váltásánál, majd irány a romváros. Dzsungelen keresztül vezetett az ösvény.

A Chichen Itza-i romvároshoz képest jóval kisebb, de közvetlenül a Karib-tenger mellett van. Ahogy kiértem a dzsungelből, átmentem a kőfalba vájt bejáraton, és szemem elé tárult ez a látvány.

Itt sem lehetett mindenhova bemenni, a romok el voltak kerítve a kíváncsi léptek elől. Az ösvény egy teknős rezervátum mellett vezetett el, de lakóit nem láttam. Lehet ők is sziesztáztak.

A központi palota, és a körülötte álló templomok többé, kevésbé felújítottak, de kevesebb volt a magyarázó tábla. Amik voltak, felújításra szorulnak. A második, és harmadik képen a királyi palota látható.

Miután végigjártam a területet, fel lehetett menni a szemközti részre. Az egész egy lankás dombon van, mely a tenger felé lejt, így remek kilátás nyílt a központra.

Kifele menet hasonló szűk folyosón mentem keresztül, mint a bejáratnál. Közlekedés csak egy irányban. Megtermett amerikaival való találkozás kizárólag a folyosón kívül szerencsés.

Mint az egész Yucatán-félszigeten, természetesen itt is állandó lakók az iguánák. Már kezdek velük megbarátkozni. Lehet, hogy jót is tesznek nekem, mert mire Costa Ricába érek, a lábnélküli rokonaik nem fognak sokkolni annyira.

Volt egy lejárat a tengerpartra is, ahova természetesen lementem. Nem fürödtem, hanem egy küldetést teljesítettem. Részletek a végén.

Visszatérve Playa del Carmenba újabb három nap blog adagot töltöttem fel, ugyanott. Most jobb volt a jel, de a netbookom akkumulátora nem bírta ki az utolsó napot. Szóval egy nap átcsúszott a legközelebbi szabadnapra. Amúgy a napelemes töltő kiválóan működik, a telefonomat azzal töltöttem napközben. Következett egy kis városnézés, majd a buszállomás felé vettem az irányt.

Épp azt figyeltem, hogy mi módon fedik be a tetőt errefelé, amikor egy ismerős feliratot pillantottam meg. Kürtőskalács. Hangosan elismételtem, mire az anyanyelvemen jött rá a válasz. Igen, kürtőskalács, ahogy errefelé nevezik rollito.

A hely tulajdonosai pedig Ági és Gyuri Budapestről. Kilenc hónapja üzemeltetik a kis helyiséget, azóta ismertetik a szülőföldem egyik csemegéjét a mexikóiakkal. Ottlétem alatt is sokan kíváncsiskodtak, vásároltak. Egyszóval aki arra jár, ne hagyja ki! Röviden elbeszélgettem velük, kiderült, ők is nagyot váltottak. Nemrég még Ági hajat nyírt, Gyuri ingatlant forgalmazott Budapesten, ma pedig Playa del Carmenben sütögetnek. Így kell ezt csinálni!

Mint említettem, a mai tengerparti látogatásomkor volt egy küldetésem. Keresztlányom, Hanna tegnap ünnepelte a születésnapját. Küldtem, azaz készítettem Neki hát egy üzenetet. Próbáltam a név elé leírni a kívánságot is, de mire végeztem a hullám elmosta. Így hát ezennel, utólag elé teszem: Isten éltessen Hanna!!! Boldog születésnapot!

2015. február 18. (szerda) – Puerto Morelos

Tegnap egész nap Carlos mentes volt. El volt foglalva, ugyanis masszíroz is. Ma viszont korán jött. Három hölggyel, akik ruhákat, táskákat festettek, batikoltak. El is foglalták az ebédlőt, így a kerti rönk asztalnál reggeliztünk. A szokásos rántotta, némi ananász, és papaja.

A mai bemutatandó hölgy Nena. Talán a legelsők között érkezett a farmra. Ő az én testőröm. Bárhova megyek, mindenhova elkísér.

A kézművesség folyt, mi pedig tettük a dolgunkat. A tegnapi munkafázisomat Gael és Chris vette át. Én a gyepsávokat töltöttem körbe földdel. Carlos elmélete szerint az egy méteres gyepsávokat, melyeket korábban vásárolt, ha körbeszórjuk földdel, az majd terebélyesedni fog. Próbáltam ennek az ellenkezőjéről meggyőzni, de nem sikerült. Kérdeztem a fűmagról, de nem igazán értettem, hogy mit is akart mondani. Talán, hogy nehéz szerezni, mert erre felé mindenhol gyepszőnyeggel dolgoznak. Lehet, hogy megérné Mexikóba fűmagot behozni?!

Ebédre a maradék húsból készített Carlos pörkölt félét, melyet rizzsel és tésztával fogyasztottunk.

Délután, végezve a napi munkával, magam is kipróbáltam a hal terápiát. A kezdeti csiklandozás után egészen tűrhető érzés. Dolgozott rendesen a takarító brigád. Mások kemény pénzeket fizetnek ezért, nekem meg ingyen rendelkezésre áll.

Mindeközben felettem jöttek, mentek a dzsungel lakói. Néha megállnak, szemlélődnek, de alapjában véve csendesek. Időnként feltűnik egy anya is, hátán a kicsivel.

Elkezdte hullatni lila-fehér virágját egy bokor. Kiváló dekoráció lenne az Újpest drukkereknek.