2015. május 30. (szombat) 21:14 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Szabadnap lévén érdekes módon korábban keltem. Na jó, nem sokkal. Lefőztem a kávét, és összesöpörtem a padlót. Reggeli után, az indulás előtt ezúttal nem felejtettem el bekenni magam, a napfényvédő krémmel. Gyalog szándékoztam Agujitasig ma eljutni. Onnan szintén gyalog, a parton vissza. Rögtön az elindulásnál feltűnt, hogy egy felhő sincs az égen. Égetett is a nap rendesen. Szalmakalap föl, második réteg krém szintén. 

Nem mutattam még be az olajpálmát, azaz a pálmaolajat termő fát. Termésének a húsa és a magja, 60-70 % zsiradékot tartalmaz. Hondurasban láttam legelőször nagyobb ültetvényeket. Itt, Costa Ricában is sok van. A termése narancssárga színű. Ezt szüretelik le, majd dolgozzák fel. A legnagyobb mennyiségben felhasznált növényi olaj a világon. Rendkívül széles körű a felhasználása. Készül belőle margarin, kenőanyag, biodízel. Megtalálhatjuk továbbá testápolókban, szappanokban, kézkrémekben, desszertekben, csokoládéban. Sajnos évről évre nő a termőterület világszerte, amiért erdőket irtanak ki. Ráadásul ahova egyszer olajpálma került, ott többé nem fog nőni erdő, mivel a pálma gyökereiben olyan gátlóanyag termelődik, ami kiöl minden más növényt.

Útközben nem sok emberrel találkoztam. Egy-két motoros, autós közlekedett csak. A távolban már feltűnt a Drake-öböl, Agujitas elszórt házaival. Kánikula volt végig az úton, többször meg kellett állnom egy-egy árnyékos részen. (Miközben ezeket a sorokat írtam, a lábam alatt a padlón ádáz csata zajlott egy termetes csótány, és egy még termetesebb béka között. Az állás döntetlen lett. A csótány elmenekült.)

Útközben a már jól megszokott illatfelhő vett körbe. Bár nem volt olyan intenzív az illatuk, mint a kedvenc virágomnak, ellenben szebbek voltak. 

Lenéztem a partra a szokásos helyen, ahol egy másik hostel van. Ők búvárkodással is foglalkoznak. A parton történő vissza gyaloglás ötletét elvetettem, ugyanis a dagály felduzzasztotta a patakot. Így az átkelést nem úsztam volna meg szárazon. Felhők hiányában, ebben a rekkenőségben amúgy is szénné égtem volna a parton.

Folytattam tehát utamat az úttesten. Nem számoltam össze, de van egy pár hostel a környéken. Majdnem minden család ezzel foglalkozik. Ki sikeresebben, ki kevésbé. Vannak nagyon ötletesen kialakított hostelek is.

Mivel a vizemet útközben megittam, vettem egy hideg üdítőt, és egy negyed órára megpihentem egy padon. Ilyen kilátásom volt. Nyugtató hatása van, az biztos. Órák hosszat el tudnám nézni. 

Agujitasba beérve, felkerestem az irodát, de zárva volt. Kelly - ő Helena váltótársa - biztos elment valahová. Az irodától nem messze egy californiai rendszámú lakóautó parkolt. Sokat vezethetett a tulajdonosa, mire ideért. Amúgy sok amerikai csinálja ezt. Vesz egy lakókocsit, és nekivág a világnak.

Az általános iskolát már korábban bemutattam. Most viszont a falon lévő nemzeti himnusz, és a címer miatt fényképeztem. Közép-Amerikában szemmel láthatóbb a hazafiság. Costa Ricában különösen. Rettentően büszkék az országukra, az adottságaikra, a foci csapatukra, és mindenre. Mindezt egészségesen, más nemzetet meg nem sértve teszik. Lehetne tanulni tőlük.

Egy-egy házat látni, melyet vagy nem laknak, vagy ritkán használják. Érdekes, hogy amióta eldöntöttem, hogy hazatérek, már nem mozgatja meg a fantáziámat egy ilyen ház látványa. Korábban sokat néztem őket, egy-egy ötletet lopva belőlük. Gondolván, hogy majd felhasználom a sajátoméhoz. A bambuszhoz. A bambusz a jövőben is maradni fog, de kizárólag egy-két dekoráció formájában.

Visszatérve, az időjárás is borúsabbá vált, sőt egy gyenge nyári zápor is volt délután. Az étkezésnél a második helyre feljött a bab, bár a mindennapos rizst nem tudja beérni. Rizs és bab. Tegnap egyébként visszanéztem a blog képeit, és valóban majd minden egyes napon volt rizs. 

2015. május 29. (péntek) 21:27 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mostanában nem kelek korán. Többnyire fél nyolcra érek a konyhába. Ma reggel Marvin elvitte a holland vendéget Agujitasba. Tegnap még úgy terveztem, hogy ma szabadnapot tartok, azonban módosítottam holnapra. Ma ugyanis, a tegnapi tűzhely körüli hely tisztításán felbuzdulva, a telekhatárig terveztük kitakarítani az őserdőt.

Reggeli után neki is fogtunk a macheték élesítéséhez. Az enyémet anno Marvin megélezte egy kicsit. Nagyon új volt még a penge, egy gyári él volt csak rajta, melyet egy kicsit megélesítettünk. Ha hazaértem, normálisan megéleztetem. Természetesen gumicsizmákban dolgoztunk. Sosem lehet tudni, mit talál az ember, jobb megelőzni a bajt. Eitan is velünk tartott, messziről figyelte a munkálatokat. Természetesen ő is csizmában.

Hamar haladtunk a ritkítással, jól lehet dolgozni ezzel a machetével. Tutte és Patacon a környéken folyamatos felderítést végzett. Sikerült gond nélkül megtisztítani a tervezett részt. Ha volt is valami állat, a zajtól biztos odébb állt. Bár felfedeztünk pár kidőlt, korhadásnak indult fatörzset, amiben, vagy ami alatt bármi meghúzódhat. De ezek a telekhatáron kívül vannak. Ezentúl már csak arra kell figyelni, hogy két hetente az aljnövényzet, mindig vissza legyen vágva.

Délelőtt átjött Helena a kisfiával. Hozott pár dolgot, mivel délután újra jön a helyi gyerekekkel. Kézműves foglalkozást tart nekik, utána pedig játszanak. Eitan is rögtön a pici mellett volt, a babakocsinál. Tündéri arca van Helena kisfiának. Halvány kreol bőr, zöld szemekkel. Tuti recept a felnőttkori hódításhoz.

Ebéd után következett egy kis internetezés. Volt egy jó kis eső, így a kinti tennivaló már okafogyottá vált. Amúgy is csak ezt terveztük mára. Egy kicsit megpihentünk a függőágyakban. Arra ébredtünk, hogy vissza érkezett Helena, a gyerekekkel. Ismét birtokukba vették a teraszt, készültek a műalkotások.

Ma múlt egyébként tizenhét hete, hogy elindultam otthonról. Soknak tűnik, főleg ha visszatekintek az elmúlt hetekre. A korábbi helyszínek, események nagyon távolinak tűnnek. Olyan érzésem van, mintha több hónapja itt lennék Costa Ricában. Igaz, lassan második hónapja, hogy ide érkeztem. Nem egészen két hét múlva, már San Joséban leszek. Legalább a végén felfrissül egy kicsit a blog.

Este ismét moziztunk. A Karib tenger kalózai harmadik részét néztük meg. Pattogatott kukoricát is vett Marvin. Imádja ezt a szót magyarul kiejteni. Azaz megpróbálni kiejteni. A pattogatott szóval néha gondja van, de az eredmény mindig jó kedvre derít minket.

2015. május 28. (csütörtök) 20:50 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Tegnap estére megfájdult a fejem, a szúnyogriasztó füstjétől. Le is feküdtem hamarabb. Este volt egy kisebb eső. Mostanában inkább többször esik kevesebb. De ahogy hallom, otthon is sokat esik. Van aki örül neki, de legtöbben nem. Pedig mindenben van valami jó. Mindennek a jó oldalát is lehet nézni. Hozzáállás kérdése az egész.

Reggel megérkezett a megrendelt étel, Palmar Norte-ből. Olyan áruk, amiket jobban megéri onnan megrendelni. Például szeletelt kenyér, konzervek, tészta, krémek, kekszek, müzli. És mint minden, ez is számlával igazolt. Az alapítvány felé ugyanis mindennel el kell tudni számolni. 

Ma Xiomara volt a soros a hostel takarításában. Nekem maradt a terasz, ahol a függőágyak vannak. Naponta többször össze kell takarítani, mert Tutte és Patacon folyamatosan megtölti. Előbbi a szőrzetével, utóbbi a szétszedett dolgaival. Mint például ezzel a wc papír gurigával.

Reggeli után kijelentkeztek a portugálok. Hála Istennek. Nem tudom, valamiért nem voltak szimpatikusak. Rég éreztem ilyet. Amióta úton vagyok, nem is volt ilyen eset. Végre lesz pár nyugodt reggelem. Kimostam a hálózsákomat. Látszólag nem lett semmi baja, a töltet ugyanolyan. De az illata végre újra elfogadható. 

Ebéd után neki kezdett Marvin, a kerti tűzhely melletti terület megtisztításához. Ugyanis szeretnénk tető alá hozni a helyet, hogy eső esetén is lehessen grillezni. Természetesen bambuszból fogjuk elkészíteni. 

Marvin ismét érezte a hüllő szagot. Azt mondja, hogy a kígyóknak jellegzetes szaguk van, ami a párával keveredve érződik. Nem tudom, de én csak a kedvenc virágom illatát éreztem. Legszívesebben hazacsempésznék egy hajtást belőle. Bár nem igazán lehet növényt átvinni a határon.

A szag ellenére, kígyókat nem láttunk szerencsére. De a hüllőket képviselték a különféle gyíkok. Egyik fajtájuk olyan, mintha a Jurassic Parc című filmből lépett volna elő. Néha felágaskodik a hátsó lábaira.

Az utóbbi Patacon figyelmét is felkeltette, ugyanis el kezdte kergetni a terasz körül. Szerencsére a gyíknak - az ijedtségen kívül - nem esett baja. Egy kis szórakozás Pataconnak is kell. Hadd fejlődjön az a vadászösztön.

Délután jött egy újabb vendég, egy holland menyecske személyében. Tőlünk Panamába megy, majd onnan Kubába. Ahhoz képest, hogy esős időszak van, azért betéved egy-egy vendég. Majd ha elkezdődik a teknősök őrzése, biztos telt ház lesz.

A vacsorához - az ebédről maradt adag - ilyen zacskókból öntöttem a ketchupot, és a majonézt. Itt nem divat a műanyag flakon a szószoknak. Mindent e fajta zacskókban árusítanak. Egyébként a lime-os majonéz nagyon finom. Sokat dob rajta a lime.

2015. május 27. (szerda) 22:27 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire reggel felkeltem, Francisco már vissza ment San Joséba. Marvin már talpon volt, készen volt a kávé is. A portugálok ma is maradtak, úgy értem a hostelben. Reggeli után elindultak valamerre. Béreltek autót, azzal járkálnak. Sok turista bérel személygépkocsit. Négyen vannak, gondolom a közös kassza jobban megéri, mintha buszoznának. Így nincsenek időhöz kötve.

Annyira megkedveltem az avokádót, hogy otthon is enni fogom. Kíváncsi vagyok majd, hogy mennyibe kerül. Ma sem terveztünk nagy dolgot. Reggeli után felkészültünk a napra. Kiderült közben, hogy a tegnapi balhé a boltnál egy idősebb és egy fiatalabb férfi között zajlott. A fiatalabb ittas volt, az idősebb férfi viszont nem. Azt mondják, hogy gyakran elborul az agya, és olyankor általában használni is szokta a machetét. Gondolom, most egy darabig nem fogja. Tegnap estére már elfogyott a kutyák ennivalója, így a bolti esemény miatt csak ma reggel lett megvéve. A tegnapi vacsora ételmaradék volt nekik. 

Patacon legtöbbször az íróasztalok alatt szokott pihenni, az ő zsákján. Velem a függőágyban csak evés után. Különben nagyon izeg, mozog, harapdál. Evés után meg van nyugodva. Bár nincs az az ételmennyiség, ami neki elég lenne. De Marcelanál megtanultam, hogy nem szabad túletetni a kis kutyákat. 

Délelőtt írtam meg a tegnapi napot is, mert előző este nem volt már kedvem hozzá. Hamarabb is feküdtem le. Mint láthatjátok, a szúnyog riasztó spirál még nappal is füstölög. Kénytelen vagyok használni, mert sok a szúnyog. A szúnyog riasztó krém viszont eléggé irritálja a bőröm, ezért ritkán használom. Még Puerto Morelosban vettem. Ha már a rovarirtóknál tartunk, hadd mutassam be a nem megszokott típusú rovarirtót. Csótányok és skorpiók ellen. Szerintem ilyet nem igazán találnánk az európai polcokon.

A blogra visszatérve, eléggé megcsappant az olvasóim tábora. Gondolom a blog tartalma miatt lehetséges ez. A harmincnyolcadik napomat töltöm itt, egy helyben, így valóban egy kicsit unalmas. De megpróbálok minden napra összehozni egy kis írni valót. Van ami persze tervezett, de rengeteg dolog tőlem független. Bízom benne, hogy a hűséges törzsközönségem azért megmarad. A későbbiekben, a hazatértem után folytatom majd az írást, de kizárólag az utazások ideje alatt. Belföldi, külföldi, mikor melyik. 

Ebéd után nekifogtam a körlet kitakarításához. Ilyenkor szeretek takarítani, amikor mindenki elvonul. Van ideje felszáradni a padlónak, nem tapossák össze. Holnap elvileg lesz Xiomara, így a holnapi nap nem a takarításról szól. Délután visszautazott Rob is. Kimostam egy adag ruhát, majd birtokba vettem a függőágyat. Úgy döntöttem holnap kimosom a hálózsákomat is. Azt szokták mondani, hogy nem szabad kimosni a hálózsákot, mert tönkremegy, és elveszíti a "bukéját". A cimkén lévő leírás szerint 30 fokon mosható. Meg ami "bukéja" itt lett a trópusokon, azt nem baj, ha elveszíti.

2015. május 27. (szerda) 11:04 (UTC-6) - Drka Bay Backpacker Hostel

Tegnap este épp a konyhát zártam, amikor egy újabb nagyobb testű rovart fedeztem fel. Itt a százlábúak is nagy lábon élnek. Patacon szerencsére nem vette észre, ugyanis gyakran fogdossa a rovarokat, és belakmározik belőlük. A legtöbb százlábú csípése mérgező.

Egyébként, amióta az eső mindennapossá vált, megjelentek a szúnyogok is. Tömegesével, főleg az eső előtt. Kiválóan jelzik, nem is kell időjárás jelentést nézni. Sokkal kisebbek, mint az európai rokonaik. Bízom benne, hogy nem terjesztenek semmit. A szúnyogriasztókat beüzemeltem, ami nem is baj, mert a füstölő legalább elfogy, mire haza indulok. Minden felesleges, és nélkülözhető dolgot itt akarok hagyni, hogy minél kevesebb legyen a hátizsákjaim súlya. 

Patacon az éjjel ismét megpróbált bejönni, ami sikerült is neki, de utána ismét a folyosón kötött ki. A vendégek hozták a formájukat, az ajtó csapkodás ezúttal is tartozék volt. Néha úgy kipróbálnám, hogy nekik hogy esne. 

 Reggel is volt egy kis eső. A másik eső előjelzők a majmok. Az egyik fajta, minden nap többször is hangosan tudtunkra adja, hogy ők is itt élnek. Nem tudom mi van a gépemmel, mert amikor a videómegosztó oldalt nyitnám meg, összeomlik a rendszer. Lehet, hogy valami vírust kaptam?! 

A két német vendég kijelentkezett reggel, indultak tovább Cancúnba, Mexikóba. Nem lesz ilyen nyugodt életük. Ott ugyanis nagyon nagy a tömeg. Teljesen mások látogatják Cancúnt, mint például Costa Ricát. Előbbit a tipikus túristák, többnyire az Egyesült Államokból, utóbbit a hátizsákosak, inkább Európából. Sok a német és a holland errefelé.

Megérkezett délután Rob is, az alapítványtól. Franciscoval közösen tartottak egy rövid továbbképzést a helyieknek. A portugál vendégek is csak az óceánpartig mentek ma. Késő délutánra ők is visszaértek. Érdekes nyelv az is. Néha azt hiszem, szlávul beszélnek, annyira nem hasonlít a latinra. Többnyire a spanyol anyanyelvűek nem is értik meg őket, ellenben a portugálok a spanyolokat igen. Este Marvinék elugrottak a boltba, de vissza is értek hamar. Ugyanis történt egy tragédia. Két helyi férfi egymásnak esett, machete-vel. Eredmény súlyos fej, és hátsérülés. Kint is volt a rendőrség, és a mentő. Állítólag elő szokott fordulni többször is, ugyanis az alkohol csodákat művel errefelé is. Az embereknél meg kéznél van a machete. Marvin elmondása szerint, a Karib-tenger térségében meg a maroklőfegyver. Szóval, zajlik az élet, de aggodalomra semmi ok. Az egyszeri turista ezekbe az összetűzésekbe nem keveredik bele.

2015. május 25. (hétfő) 21:16 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire reggel megébredtem, a két német vendég már nem volt a hostelben. Marvin korán reggel elvitte őket a túrára, majd Ő is elindult a vizsgájára. Ma jött Xiomara, úgyhogy a takarítás alól fel voltunk mentve. Reggel megérkezett a heti zöldség, gyümölcs adag. Rendelhetnénk többször is, de csak heti egyszer jár erre ez a zöldséges. A többi alkalommal a boltból szerezzük be.

Reggeli után ismét a kertben tevékenykedtem, annak is az ösvény részén. Meg kell gyakran tisztítani a gyomoktól, ugyanis a mindennapi eső megteszi a hatását. Ma vártunk újabb négy vendéget, és Francisco is bejelentkezett egy napra. Délelőtt egy kis kávészünet, egy érdekes nassolnivaló kíséretében. A mi tepertőnknek felel meg, igaz kicsit vékonyabb kiadásban. Ízre ugyanaz, mint a hazai.

Patacon ma különösen lusta volt. Többet szunyókált, mint szokott. De azért amikor ébren volt, hozta a formáját. Az általam összegyűjtött gyom kupacokat szemelte ki legújabb játékszerének.

Még nem mutattam a denevéreinket, amióta párban vannak. Bár a múltkor egy harmadik is jelen volt. Kicsit sokat szemetelnek. Gyakran kell utánuk összesöpörni. Esténként kell vigyázni, amikor kezd szürkülni. Olyankor tesznek egy-két kört az étkezőben. Ők száguldanak, mi meg leguggolunk.

Ebéd után folytattam a munkát Marvin faházuk előtt. A tegnapi vihar megrongálta a növényház elkorhadt fa gerendáit. Holnap ezeket kell megjavítani, kicserélni. Mindig van mit tenni, venni. De nagyon nyugodt tempóban, és ettől gyakran ellustulok. 

Most virágzik az egyik kedvenc növényem. Ilyen illatos virágot én még eddig nem láttam. Az egész környéket megtölti az illatával. Megpróbálom kideríteni a nevét. A fényképe legalább megvan.

Befejezvén a napi munkám, Pataconnal ismét pihentünk egyet. Egyre nagyobb lesz a súlya, egy hónap múlva már nem fektetném az ölembe. Közben megérkeztem a vendégek is. Négyen, Portugáliából. A két német vendég is vissza érkezett. Francisco is, már csak Marvin hiányzott.

Este Francisco tartott egy negyedórás megbeszélést a helyiekkel. Gondolom a turizmussal kapcsolatban. Marvin elég későn érkezett meg. Sikerült a vizsgája, az engedélyt ott a helyszínen ki is állították. Nem húzták az időt, mint nálunk, odahaza. 

2015. május 24. (vasárnap) 19:44 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Reggel ajtó csapkodás zajára ébredtem. Hirtelen azt hittem a Caminon vagyok, valamelyik albergeben. A kedves vendégeink sajnos nem voltak tekintettel mások nyugalmára. Ilyenkor elgondolkozok, hogy fordított esetben hogy éreznének. A reggeli után három vendégünk tovább utazott. Ketten korán reggel indultak egy búvár túrára.

Mára csak a konyha "ablakait" terveztem letakarítani. A szúnyogháló ugyanis megtelt porral. De erre fel kellett készülnöm egy kis pihenéssel. Amúgy is ismételten esőre állt az idő. Patacon mostanában gyakori nevelésben részesül. Agresszív vadállatként viselkedik, amikor el akarjuk venni tőle venni egy-egy, szemétből kihalászott csomagolóanyagot, ételmaradékot. Kénytelenek vagyunk az elején megszüntetni ezeket a rossz szokásokat, mielőtt berögződnének.

Miután végeztem a konyhával, át is adtam a staféta botot Viriannak, ugyanis itt volt az idő, az ebéd elkészítésének. Érdekes jelenet volt, amikor vendégek érkeztek a hostelbe. Egy hasonló hostelt akarnak építeni, de a félsziget másik részén, és ehhez jöttek ötletekért. Épp készen lettem az étkező, nappali helység padlójának felmosásával, amikor megjelentek, majd cipőstől átgázoltak mindenen. Nem vették észre magukat, hogy össze vissza taposták a frissen felmosott felületet. Viriannal nem szóltunk semmit, csak összenéztünk. 

Az ebédről készített képet elnézve akár hiányérzetünk is támadhatna, ugyanis nincs rajta rizs. De megnyugtatok mindenkit, volt rizs ma is. Csak úgy döntöttem, hogy ma kihagyom. Egy nap pihenés nekem is jár.

Nem említettem még a kamerákat. A hostel különböző helyeire van felszerelve, és időnként kijönnek letölteni a készült felvételeket letölteni. Állítja Virian, bár el nem tudom képzelni, hogy addig hol tárolódik a felvétel. Szükség volt a kamerákra, mivel a kezdeteknél volt lopás, betörés. Tőlünk nem messze van egy szegény család, ahonnan gyakran meglátogatták a hostelt, eltulajdonítani az értékesebb dolgokat. Azóta zárják a konyhát is, és ellátták zárakkal, lakatokkal a szoba ajtókat. A kamerát fényképezve, magam is felfedeztem egy betolakodót.

Délután már semmihez nem fogtunk neki. Az eső is el kezdett esni, pont miután vissza érkeztek a vendégek. Ma mindenki külön vacsorázott. Én szokás szerint Marvinékkal, mivel közös költségvetésen vagyunk. 

Holnap Marvin vizsgázik autóvezetésből, ugyanis most van folyamatban a vezetői engedély megszerzése. Természetesen enélkül vezeti az autót. Nagyon nem foglalkoznak errefelé az emberek az engedélyek meglétével. De most szüksége van, mivel a hostel vendégeit szállítani kell.

2015. május 24. (vasárnap) 08:40 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Most kivételesen egy nappal később írom meg a legutóbbi bejegyzést. Régóta nem fordult ez elő. De tegnap több körülmény is nehezítette a blog megírását. 

Reggel, hirtelen ötlettől vezérelve, eltekertem Agujitasba. Hallottam, hogy nyílt egy fodrászat, gondoltam jól jön egy kis fazon igazítás. De sajnos csak délután volt nyitva. Kihasználva az időt, ücsörögtem egy kicsit a parton. Horváth Gergő jelenet 2.0. Visszafele már látszódott, hogy nem lesz egyszerű a mai nap, mivel gyülekeztek az esőfelhők. Újabb virágot, valamint épülő házat fedeztem fel. Egyszerű errefelé az építkezés. Vékony falak, semmi szigetelés, ablaküveg hiánya. Ilyenkor jól jön, hogy nem kell a klasszikus téli időjárással foglalkozni.

Mire vissza értem, a vendégek készülődtek az óceánpartra. Egyikük gyönyörű képeket készített a tukánokról, és a papagájokról. Lehet, hogy nekem is érdemes lenne beszerezni egy fényképezőgépet. Rengeteg dolog lenne, amit egy jobb géppel meg lehetne örökíteni. 

Ahogy elindultak a vendégek, nem sokkal utána el is kezdett esni az eső. Maradt tehát a benti munka, de Xiomara ma volt, és ő takarított. Nem tehettem mást, mint Pataconnal tartani egy kis pihenőt. 

Az eső több hullámban esett. Amikor kicsit csendesedett, Pataconék tettek egy sétát a telken. Természetesen, miután végeztek, a frissen felmosott helységen keresztül jöttek vissza. De hát lehet erre a tekintetre haragudni?!

Délután kaptunk az egyik helyi halásztól, egy zacskónyi kagylót. Nemsokára megkóstolhatom az ízét, ugyanis Virian el fogja készíteni nekünk. Természetesen a köret rizs lesz hozzá. 

Ha már az ételeknél tartunk, hadd mutassam meg a tortilla készítéséhez használt konyhai eszközt. Minden országban máshogy nézett ki, de a lényege a két kör alakú tészta össze lapítása. Feltétlenül be kell szereznem egyet, a hazatérésem előtt. Amit itt használunk, elég könnyű, így könnyen szállíthatnám is a hátizsákomba. Figyelnem kell, mert nem szeretném átlépni a 20 kg-os súlyhatárt.

Estére a vendégekkel közös vacsorát terveztünk. Grillezni is akartunk, de az újabb eső ezt a tervünket meghiúsította. Maradt tehát a hús sütés a serpenyőben. A csajok tészta salátát készítettek. A közkedvelt avokádó krém sem hiányozhatott. A hangulatról is gondoskodtak, ugyanis elvették az áramot, így előkerültek a gyertyák is. 

Marvintól elkértem a hús szaftjának a titkát, ugyanis nagyon finom volt. Mivel a jövőben magam is meg szeretném lepni ismerőseimet ezzel az ízzel, így nem árulom el a titkot. Privát üzenetben szívesen tovább adom.

Az áramot csak késő este adták vissza, így a blog írásához már nem kezdtem hozzá. Úgy döntöttem, másnap folytatom.

2015. május 22. (péntek) 18:46 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Mire felkeltem, Marvin már elindult Agujitasba. Onnan meg Sierpebe, majd Palmar Norte-ba. A hostel havi ügyeit intézte. Ma nem tartottam vele. Amúgy is megint sietős lett volna. Maradtam tehát El Progreso-ban. 

Reggelire Virian az egyik kedvencemet készítette. Reszelt sajttal töltött, félbehajtott tortilla, más néven empanada de queso. Reggeli után nem kezdtem egyből dolgozni. Szakítottam időt a nyugodt kávézásra. 

Virian és Eitan elugrottak a boltba. Eitan természetesen apja kedvenc csapatának mezében. Ma én voltam a soros a körlet kitakarításánál. Utána következett egy kis kert rendezés. A kempingezőhelyen szedtem össze a leveleket. Ez a hely nem messze van a pataktól. Két függőágy is gondoskodik a megfelelő pihenésről. Én is pihentem bennük egy kicsit, hisz mostanában nem igen voltak igénybe véve.

Természetesen Tutte és Patacon hol másutt lett volna, mint ahol én vagyok. A nagyobb a már összetakarított részről figyelve, a kisebb a lombseprűvel harcolva. Jól mondják, a kutyák valóban képesek az embert elhalmozni a szeretetükkel. Egy jól nevelt kutya sosem ideges, nem ingerült, állandóan a gazdája nyomában jár. 

Az ebédet még Marvin nélkül fogyasztottuk el, mivel csak utána érkezett vissza. Egy jó hírt is hozott, délután öt német vendég érkezik. Végre egy kis izgalom. Ilyenkor hozzákezdünk az ágyak előkészítéséhez. Hozzáfogtam a gumicsizmák megtisztításához is. Ezeket mi biztosítjuk a vendégek számára, hogy a túrák során ne legyenek vizesek. Ugyanis néha patakon gázolnak keresztül. Meg a kígyók ellen is védelmet nyújt, mivel a boka környékére érkezik a támadás.

Délután Helenával - a korábban már bemutatott spanyol menyecske - érkezett egy gyerek csoport, és nekikezdtek plakátokat festeni. A madarak és fák napjára készülődtek. Utána volt egy kis játék is, a röplabdapályán.

Késő délután megérkeztek a vendégek is. Miután lepakolták a dolgaikat, páran játszottunk is egy meccset a röplabdapályán. Még szerencse, hogy nemrég tettem rendbe. Marvin örül, hogy újra van vendég. Végül is, ez hozza a pénzt. Bár mint említettem, nem ebből a bevételből tartja fent magát a hostel. 

Tutte természetesen a tőle jól megszokott pózban múlatta az időt. Képes így órák hosszat aludni.

2015. május 21. (csütörtök) 19:27 (UTC-6) - Drake Bay Backpacker Hostel

Többször is felkeltem hajnalban, mivel Patacon belökte az ajtót, és bejött a szobába. Ma nézek valami támaszt, amivel kitámaszthatom az ajtót. Reggel a svájci menyecske is útra készen volt. Repülővel ment a fővárosba, ahonnan holnap tovább Mexikóvárosba. Reggeli után nekiláttam a röplabda pályának. Három hete tisztítottam meg a pálya felületét, de az időjárás miatt gyorsan kibújt az újabb gyom. Három hét múlva már nem fogok neki. 

Az eső természetesen félbeszakította a munkálatomat. Már második napja, hogy nappal szakaszosan esik. Így elég kiszámíthatatlan az időjárás. Mást mára nem terveztem, így az eső ideje alatt sziesztáztam egyet. 

Tegnap nagy öröm ért minket. Az egyik közkedvelt utazási oldal rangos díjjal tüntetett ki bennünket. A hostelben megfordult vendégek ajánlásai alapján érdemelte ki e címet a hostel. A következő állomás a népszerű útikönyvekbe való bekerülés.

A kókuszról már sok szó esett, de nem mutattam még be a különböző stádiumokat. Látható, hogy folyamatos az érés. Közbül a virágzás utáni apró diók, majd a nagyobbak, és az érés előttiek. A bennük lévő folyadék már iható, de a diónak még nem elég vastag a héja, és a húsa sem alakult még ki.

Ha már a gyümölcsöknél tartunk, hadd jöjjön a következő. Dario farmján, Hondurasban már bemutattam a mangót. Ez itt most a túlérett változata. Annyira érett, hogy nehezen lehet hámozni, és a magjáról lefejteni. 

Uzsonnára Marvin platanost sütött ki olajban, chips-ként nassoltuk a délutáni kávé mellé. Elvileg lehet banánból is sütni, de az nagyon édes, és nehezen szeletelhető. A platanos félig nyers, és kiválóan szeletelhető.

Ismét vendég nélkül vagyunk. Egyelőre nincs foglalás sem. Időnként bejön egy foglalás, de sokszor lemondják, vagy nem jönnek el. De szerencsére legtöbbjük jelez előtte, ha valami miatt nem tud jönni.